Search

Abstract: Measles is one of the most serious preventable infectious diseases, which in our country were among the rare diseases in the last 10 to 20 years. One of the reasons for this is that the Hungarian population born after 1969 was vaccinated in almost 99 percent. The other reason is that in the period prior to vaccination era, the often-occurring measles epidemics left life-long immunity in the affected persons. Thus, natural and artificial immunizations provided extensive herd immunity. However, the ongoing measles epidemics in Europe have highlighted the fact that the symptoms and differential diagnosis related to measles have been relegated to the negligible category for the last 20 years. In addition to reviewing the consequences of the European measles pandemics in Hungary, the purpose of this paper is to revise and summarize the clinical and laboratory knowledge required to establish a definitive epidemiological control of measles. Orv Hetil. 2019; 160(20): 767–773.

Measles is one of the most serious preventable infectious diseases, which in our country were among the rare diseases in the last 10 to 20 years. One of the reasons for this is that the Hungarian population born after 1969 was vaccinated in almost 99 percent. The other reason is that in the period prior to vaccination era, the often-occurring measles epidemics left life-long immunity in the affected persons. Thus, natural and artificial immunizations provided extensive herd immunity. However, the ongoing measles epidemics in Europe have highlighted the fact that the symptoms and differential diagnosis related to measles have been relegated to the negligible category for the last 20 years. In addition to reviewing the consequences of the European measles pandemics in Hungary, the purpose of this paper is to revise and summarize the clinical and laboratory knowledge required to establish a definitive epidemiological control of measles. Orv Hetil. 2019; 160(20): 767-773.Absztrakt: A kanyaró az egyik legsúlyosabb megelőzhető fertőző megbetegedés, mely hazánkban az elmúlt 10–20 évben a ritkábban előforduló kórképek közé tartozott. Ennek egyik oka, hogy az 1969 után született magyar lakosság átoltottsága közel 99%-os. A másik ok pedig az, hogy az oltási érát megelőző időszakban a gyakran előforduló országos kanyarójárványok az érintettekben életre szóló immunitást hagytak maguk után. A természetes és a mesterséges immunizáció így összességében tehát kiterjedt nyájimmunitást biztosított a populációnak. Az Európában jelenleg is zajló kanyarójárványok azonban rávilágítottak arra, hogy a megbetegedéssel kapcsolatos tünettani és differenciáldiagnosztikai ismeretek az utóbbi 20 évben háttérbe szorultak. Az európai kanyarójárványok hazánkra vonatkozó konzekvenciájának áttekintése mellett a jelen közlemény célja a kanyaró járványügyi kontrolljához szükséges klinikai és labordiagnosztikai ismeretek felelevenítése és összefoglalása. Orv Hetil. 2019; 160(20): 767–773.

This review summarizes the hemorheological changes during gestation and their clinical relevance in preeclampsia. The gestational disease named preeclampsia, characterized by proteinuria (more than 0.3 g/day) and hypertension (blood pressure above 140/90 mmHg), exists from the 20th gestational week until the sixth post partum week. Its etiology is complex; the pathomechanism mainly involves disturbances in cross talks among the vegetative system, the placenta and the circulatory system. Soluble factors of placenta mediate circulatory changes, which result in adaptive responses in both vegetative and circulatory systems. Derailment of this adaption, however, leads to increased turbulence and local damages in cellular elements of the circulatory system. The initial local lesion progresses to a generalized form. Later, these events will continue to strengthen their own cycle. As a result, an unstable circulatory state will be established, which causes organ damages. Orv. Hetil., 2011, 152, 205–211.

A fibrosus dysplasia a csontok benignus, tumorszerű elváltozása, amelyre az örvényes lefutású kötőszöveti nyalábok és az érett-éretlen csontgerendák jellemzőek. A jelátvivő G-fehérje α-alegységét kódoló GNAS1 gén pontmutációja okozta fejlődési zavarról, az osteoblastok kóros differenciálódásáról van szó, amelynek következtében az érett csontszövet helyét rostos kötőszövet foglalja el. A szerzők célja a fibrosus és a nem fibrosus szövetben eltérően kifejeződő egyedi gének meghatározása volt, és leírni a közöttük lévő összefüggéseket multiparaméteres statisztikai analízisek segítségével. Módszer: Hat fibrosus dysplasiás és hét nem fibrosus dysplasiás nőbeteg csontmintáit vizsgálták. A hat fibrosus dysplasiás nőbeteg mintája magából a fibrosus elváltozásból származott, míg a hét nem fibrosus dysplasiás kontrollcsontmintát csípőprotézis-beültetés során, a combnyakból vették. A 118 kiválasztott gén expressziós különbségeit TaqMan-próbaalapú kvantitatív valós idejű PCR-technikával mérték. Eredmények: A Mann-Whitney-féle U-teszt 27 gén esetében mutatott szignifikánsan eltérő (p ≤ 0,05) expressziós különbséget a fibrosus dysplasiás és a nem fibrosus dysplasiás egyénekben. A fibrosus dysplasiás betegeknél kilenc gén kifejeződése szignifikánsan fokozott volt, további 18 gén esetén jelentős génkifejeződés-csökkenést mértek. Ezek a szignifikáns különbséggel szabályozódó gének elsősorban minor kollagén molekulákat, extracelluláris mátrixot bontó enzimeket, transzkripciós faktorokat, adhéziós molekulákat, növekedési faktorokat, gyulladást serkentő citokineket és lipidanyagcseréhez kapcsolt faktorokat kódolnak. A diszkriminanciaanalízis megmutatta, hogy a fibrosus dysplasiás és a nem fibrosus dysplasiás csontszövet megkülönböztethető részben a G-proteinhez kapcsolt számos gén, a BMP-kaszkád komponenseinek és az extracelluláris mátrixhoz kötődő molekulákat kódoló gének eltérő transzkripciós profilja alapján. Következtetések: A fibrosus dysplasiában szignifikánsan eltérő génkifejeződési mintázatok feltárása további segítséget adhat a csontszövet fibrosus átalakulásának és a kórfolyamat hátterének megismerésében. Orv. Hetil., 2010, 40, 1656–1665.