Search

A gestatiós diabetes mellitus az egyik leggyakrabban előforduló terhespatológiai kórkép, mely a várandósságok 5–14%-ában jelenik meg. A terhességi intrahepaticus cholestasis a várandósság alatt előforduló májbetegségek között foglalja el az első helyet, 0,2–27%-os gyakorisággal. Irodalmi adatok alapján a két terhességi kórállapot egymáshoz való viszonyát vizsgáltuk meg összefoglaló közleményünkben abból a szempontból, hogy együttes jelenlétük hogyan befolyásolja a várandósság kimenetelét. A rendelkezésre álló kutatások azt igazolták, hogy a terhességi intrahepaticus cholestasis szoros összefüggést mutat a gestatiós diabetes mellitusszal. Az összefüggés hátterében a szérumepesavak glükóz-, illetve lipidhomeostasist moduláló szerepe húzódik, a farnezoid X-receptorhoz és a Takeda G-fehérjéhez kapcsolt receptor-5 regulációja révén. Mind a gestatiós diabetesnek, mind a terhességi cholestasisnak lehetséges magzati szövődménye a koraszülés, az akut légzési distressz szindróma és a méhen belüli elhalás. A terhességi intrahepaticus cholestasisban szenvedő betegek körében a gestatiós diabetes mellitus előfordulása gyakoribb lehet, és a két kórkép együttes jelenléte növelheti a magzati és az anyai szövődmények kockázatát, ezért ezek megelőzésére és kezelésére kiemelt figyelmet kell, hogy fordítson a várandósgondozást végző szakember. Orv Hetil. 2023; 164(21): 831–835.

Bizonyos nyomelemek ionos, illetve komplexen kötött vegyületei nélkülözhetetlenek számtalan biokémiai folyamatban, a humán szervezet megfelelő működéséhez. Hiányuk vagy akkumulációjuk számos egészségügyi problémát, betegséget okoz. Korábban az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség kezelésében a nyomelemeket kulcsfontosságú faktornak gondolták, azonban a diabetes kialakulásában a nyomelemek hiánya, fontossága vagy a szövődmények kialakulásában és kezelésében a nyomelemstatus megítélése, a pótlás fontossága még ma is ellentmondásos. A szerzők ezért áttekintik a nyomelemek szerepét a diabetes kialakulásában, patogenezisében és progressziójában. Röviden beszámolnak a cink(II), a mangán(II, III), a réz(I, II), a króm(III), a vas(II, III), a kobalt(II), a vanádium(III, IV, V), a molibdén(IV, VI), a jód(I), a szelén(II, IV, VI) és a lítium(I) humán szervezetben ismert legfontosabb folyamatairól és a diabetesszel összefüggő biokémiai változásokról. Részletezik a nyomelemstatus eltéréseit diabetesben, kapcsolatukat a szabad gyökökkel és az antioxidáns védelmi rendszerrel. Rátérnek néhány rizikófaktor tárgyalására, amely súlyosabb mikroelemhiányhoz és szövődmények kialakulásához vezet. Orv Hetil. 2022; 163(33): 1303–1310.

Összefoglaló. A gyermekkorban kialakuló Cushing-szindróma ritka betegség, a leggyakrabban exogén szteroidadás következményeként jelentkezik. A daganatos betegségek közül a hypophysis kortikotropint szekretáló adenomája, illetve a mellékvesekéreg-tumorok okoznak a leggyakrabban Cushing-szindrómát. Jelen tanulmányunkban egy Cushing-szindrómával diagnosztizált fiú esetét mutatjuk be. Az endokrinológiai kivizsgálás adrenokortikotropin (ACTH)-independens hypercortisolismust támasztott alá. A hasi MRI-felvételen egy éles határral rendelkező, 3,5 cm nagyságú terime ábrázolódott a jobb mellékvese-régióban. A tumort parciális mellékvese-eltávolítás során távolították el. A szövettani elemzés mellékvesekéreg-adenomát igazolt. A gyermek klinikailag és laborértékei alapján gyógyultnak tekinthető. A Cushing-szindrómával kezelt betegek hosszú távú nyomon követése szükséges, melynek során szükség szerint biztosítani kell a glükokortikoidok és az egyéb szteroidhormonok megfelelő pótlását, a kialakult szövődmények kezelését, és adott esetben időben fel kell ismerni a Cushing-szindróma késői relapsusát is. Orv Hetil. 2022; 163(10): 407–412. Summary. Cushing’s syndrome (CS) in children is a rare disease, most frequently caused by either an adrenal tumor or a corticotropin-secreting pituitary adenoma. Its early detection and effective treatment are highly important to avoid the short- and long-term consequences of hypercortisolism. We report a case of a child with Cushing’s syndrome resulting from an adrenocortical adenoma. Endocrinological data revealed adrenocorticotropin (ACTH) independent hypercortisolism. MRI scan of the adrenal glands showed a single, well-encapsulated tumor on the right adrenal gland with a diameter of 3.5 cm. Adrenal gland sparing surgery was performed with total excision of the tumor. The histological analysis confirmed the diagnosis of adrenal adenoma. The child was cured clinically and biochemically. The long-term follow-up of patients treated for Cushing’s syndrome should include the adequate replacement of glucocorticoids and other steroid hormones, treatment of osteoporosis and other pathologic effects of hypercortisolism and long-term screening for the relapse of Cushing’s syndrome. Orv Hetil. 2022; 163(10): 407–412.

Összefoglaló. Háttér: A rheopheresis egy szelektív, extracorporalis, kettős kaszkádfiltrációs eljárás, mely előzetes plazmaszeparációt követően egy speciális filter segítségével kivonja a vérplazmából a hiperviszkozitásért felelős komponenseket, úgymint alacsony sűrűségű lipoprotein, lipoprotein(a), triglicerid, koleszterin, fibrinogén, α2-makroglobulin, Von Willebrand-faktor, immunglobulin-M. Módszer és Betegek: Klinikánkon az elmúlt 5 évben MONET filter alkalmazásával összesen 80 kezelést végeztünk hiperviszkozitással összefüggő, időskori száraz maculadegeneratióban, diabeteses alsó végtagi fekélyben, illetve neuropathiában. Eredmények: A dolgozatban beszámolunk kedvező klinikai tapasztalatainkról, a viszkozitás, a klinikai tünetek és az elektroneurográfiai paraméterek tükrében. Orv Hetil. 2021; 162(10): 375–382. Summary. Background: Rheopheresis is a selective, extracorporeal, double cascade filtration method. After a previous plasma separation, with the help of a special filter it extracts compounds from blood plasma which are responsible for hyperviscosity such as low-density lipoprotein, lipoprotein(a), triglyceride, cholesterine, fibrinogen, α2-macroglobulin, Von Willebrand factor, immunoglobulin M. Method and Patients: In the past 5 years, with the application of MONET filter we performed 80 therapies to treat age-related macula degeneration, diabetic foot ulcers and neuropathy which are complicated with hyperviscosity. Results: The review describes our benefical clinical experiences in consideration of viscosity, clinical symptoms and electroneurography parameters. Orv Hetil. 2021; 162(10): 375–382.

Összefoglaló. Bevezetés: A térdízületnek ultrafriss osteochondralis allograft segítségével történő részleges ortopédiai rekonstrukciója képalkotó vizsgálatokon alapuló pontos tervezést igényel, mely folyamatban a morfológia felismerésére képes mesterséges intelligencia nagy segítséget jelenthet. Célkitűzés: Jelen kutatásunk célja a porc morfológiájának MR-felvételen történő felismerésére alkalmas mesterséges intelligencia kifejlesztése volt. Módszer: A feladatra legalkalmasabb MR-szekvencia meghatározása és 180 térd-MR-felvétel elkészítése után a mesterséges intelligencia tanításához manuálisan és félautomata szegmentálási módszerrel bejelölt porckontúrokkal tréninghalmazt hoztunk létre. A mély convolutiós neuralis hálózaton alapuló mesterséges intelligenciát ezekkel az adatokkal tanítottuk be. Eredmények: Munkánk eredménye, hogy a mesterséges intelligencia képes a meghatározott szekvenciájú MR-felvételen a porcnak a műtéti tervezéshez szükséges pontosságú bejelölésére, mely az első lépés a gép által végzett műtéti tervezés felé. Következtetés: A választott technológia – a mesterséges intelligencia – alkalmasnak tűnik a porc geometriájával kapcsolatos feladatok megoldására, ami széles körű alkalmazási lehetőséget teremt az ízületi terápiában. Orv Hetil. 2021; 162(9): 352–360. Summary. Introduction: The partial orthopedic reconstruction of the knee joint with an osteochondral allograft requires precise planning based on medical imaging reliant; an artificial intelligence capable of determining the morphology of the cartilage tissue can be of great help in such a planning. Objective: We aimed to develop and train an artificial intelligence capable of determining the cartilage morphology in a knee joint based on an MR image. Method: After having determined the most appropriate MR sequence to use for this project and having acquired 180 knee MR images, we created the training set for the artificial intelligence by manually and semi-automatically segmenting the contours of the cartilage in the images. We then trained the neural network with this dataset. Results: As a result of our work, the artificial intelligence is capable to determine the morphology of the cartilage tissue in the MR image to a level of accuracy that is sufficient for surgery planning, therefore we have made the first step towards machine-planned surgeries. Conclusion: The selected technology – artificial intelligence – seems capable of solving tasks related to cartilage geometry, creating a wide range of application opportunities in joint therapy. Orv Hetil. 2021; 162(9): 352–360.

Ionic or complex compounds of certain trace elements are essential for the proper functioning of the human body in numerous biochemical processes. Their absence or accumulation causes many health problems and diseases. In the past, trace elements have been thought to be a key factor in the treatment of insulin resistance and diabetes, however, the importance and lack of trace elements in the development of diabetes or the assessment of trace element status in the development and treatment of complications are still controversial. Therefore, the authors summarize the role of trace elements in the development, pathogenesis, and progression of diabetes. They briefly report on the most important known processes of zinc(II), manganese(II, III), copper(I, II), chromium(III), iron(II, III), cobalt(II), vanadium(III, IV, V), molybdenum(IV, VI), iodine(I), selenium(II, IV, VI), and lithium(I) in the human body and the biochemical changes associated with diabetes. Differences in trace element status in diabetes, their relationship to free radicals, and the antioxidant defense system are detailed. Some risk factors that lead to more severe micronutrient deficiencies and complications are also discussed.Bizonyos nyomelemek ionos, illetve komplexen kötött vegyületei nélkülözhetetlenek számtalan biokémiai folyamatban, a humán szervezet megfelelő működéséhez. Hiányuk vagy akkumulációjuk számos egészségügyi problémát, betegséget okoz. Korábban az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség kezelésében a nyomelemeket kulcsfontosságú faktornak gondolták, azonban a diabetes kialakulásában a nyomelemek hiánya, fontossága vagy a szövődmények kialakulásában és kezelésében a nyomelemstatus megítélése, a pótlás fontossága még ma is ellentmondásos. A szerzők ezért áttekintik a nyomelemek szerepét a diabetes kialakulásában, patogenezisében és progressziójában. Röviden beszámolnak a cink(II), a mangán(II, III), a réz(I, II), a króm(III), a vas(II, III), a kobalt(II), a vanádium(III, IV, V), a molibdén(IV, VI), a jód(I), a szelén(II, IV, VI) és a lítium(I) humán szervezetben ismert legfontosabb folyamatairól és a diabetesszel összefüggő biokémiai változásokról. Részletezik a nyomelemstatus eltéréseit diabetesben, kapcsolatukat a szabad gyökökkel és az antioxidáns védelmi rendszerrel. Rátérnek néhány rizikófaktor tárgyalására, amely súlyosabb mikroelemhiányhoz és szövődmények kialakulásához vezet. Orv Hetil. 2022; 163(33): 1303–1310.

Absztrakt: Napjainkban az inzulin-túlérzékenységi reakciók az inzulinterápia ritka mellékhatásának számítanak. Az inzulinallergiának vélt esetek kétharmadában a tünetek kiváltásáért azonban nem az inzulin a felelős. A szerzők egy inzulinnal kezelt, 64 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél az inzulinterápia alatt jelentkező allergiás tünetek hátterét lymphocytatranszformációs teszt (LTT) segítségével próbálták tisztázni. Vizsgálataik az inzulinnal szembeni túlérzékenységet nem támasztották alá, ugyanakkor a protaminra pozitív LTT halallergia gyanúját vetette fel. A kiegészítő immunszerológiai vizsgálatok a diabetesszel társult, de korábban nem ismert pajzsmirigybetegségre is felhívták a figyelmet. Tudomásunk szerint ez az első olyan esetismertetés Magyarországon, amely a feltételezett inzulin-túlérzékenységi reakció valódi okát LTT segítségével próbálta tisztázni. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1483–1487.

Absztrakt: Bevezetés: A swept source optikaikoherencia-tomográfia egy új, noninvazív eszköz, amely lehetővé teszi a retina mellett a chorioidea vizsgálatát, és segítséget nyújthat a diabeteses chorioidopathia patogenezisének megismerésében. Célkitűzés: Diabeteses retinopathia különböző súlyosságú stádiumaiban a chorioideavastagság meghatározása, valamint a különböző terápiás lehetőségek és a jól ismert általános rizikófaktorok (a diabetes fennállási ideje, típusa, hemoglobin-A1c-szint, hypertonia) chorioideavastagsággal való korrelációjának meghatározása. Módszer: Prospektív keresztmetszeti vizsgálat Swept Source DRI Triton optikaikoherencia-tomográfia segítségével. Macula- és chorioideavastagság-térképet készítettünk 60 diabeteses beteg 117 szeméről. Kontrollcsoportként 24 fő 45 szemét vizsgáltuk. A chorioideavastagság változásának a cukorbetegséggel, valamint a szisztémás rizikófaktorokkal való összefüggését elemeztük. A chorioideavastagság és a diabeteses retinopathia súlyossága (nincs, nonproliferatív/proliferatív stádium) közötti kapcsolatot, valamint a panretinalis lézerkezelés hatását is vizsgáltuk. Eredmények: Cukorbetegekben szignifikánsan alacsonyabb chorioideavastagságot találtunk egészséges kontrollcsoporttal összehasonlítva (pKövetkeztetés: Vizsgálatunk igazolta, hogy a szisztémás rizikófaktorok (életkor, hypertonia, a diabetes fennállási ideje) mellett a diabetes jelenléte és a diabeteses retinopathia progressziója is hatással van a chorioidea elvékonyodására. A továbbiakban kimutattuk, hogy panretinalis lézerkezelés hatására a chorioideavastagság szignifikáns csökkenése figyelhető meg. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1475–1482.

Absztrakt: Bevezetés: A jóindulatú pajzsmirigygöbök gyakori elváltozások, kezelést azonban ritkán igényelnek. Panaszokat okozó, gyorsan növekvő, túlműködő göbök kezelésére a rádiófrekvenciás ablatio mint hőablatiós módszer hatékony alternatív lehetőség, melyet ezen indikációban hazánkban elsőként alkalmaztunk. Célkitűzés: Ismertetjük a jóindulatú pajzsmirigygöbök rádiófrekvenciás ablatiós kezelési sajátosságait, fontosságát, és értékeljük saját klinikai eredményeinket. Módszer: 2016. június és 2019. szeptember között 140 páciens 186 pajzsmirigygöbét kezeltük a páciensek kiválasztását követően. A beavatkozások előtt és után meghatároztuk a kezelt göbök térfogatát, legnagyobb átmérőjét és a térfogatcsökkenést a vizsgált időszakban. Betegeinket legalább fél évig utánkövettük, az átlagos követési idő 12,5 ± 5,9 hónap volt. Eredmények: A kontrollvizsgálatok során kapott eredmények alapján az elváltozások mérete és erezettsége csökkent. Az átlagos térfogatcsökkenés 44,7 ± 17,6% volt az első hónap végére és 72,9 ± 17,9% a hatodik hónap után. Összesen 3 minor szövődményt észleltünk. Következtetés: A rádiófrekvenciás ablatio a jóindulatú pajzsmirigygöbök kezelésére jól használható, hatékony eljárás, mely válogatott esetekben a sebészi kezelés értékes alternatívája. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1131–1136.

Absztrakt: Bevezetés: Számos daganatban igazolták, hogy mind a thrombocytosis, mind a 2-es típusú cukorbetegség negatívan befolyásolja a tumoros betegek túlélését. A két tényező szerepét együttesen emlőtumorokban eddig még nem vizsgálták. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a Semmelweis Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika, illetve az I. sz. Sebészeti Klinika szakambulanciáin 2014−2017 között emlőtumor miatt kezelt betegpopulációban a thrombocytosis és a 2-es típusú diabetes gyakoriságának és a daganatos betegség kimenetelére gyakorolt önálló és együttes hatásának felmérése volt. Vizsgáltuk az emlőtumor diagnózisakor a laboratóriumi és anamnesztikus adatokat a cukorbeteg és nem cukorbeteg csoportokban, túléléselemzéssel a thrombocytosis és/vagy a 2-es típusú cukorbetegség túlélést befolyásoló hatását. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkban 274, emlőtumoros beteg adatait elemeztük. A betegeket legkésőbb 2018. 12. 31-ig, az utolsó egyetemi megjelenésükig vagy haláluk bekövetkeztéig követtük. Eredmények: Emelkedett thrombocytaszámokat (400 G/l feletti) a betegek ~5%-ában figyeltünk meg. A betegek közel ötöde 2-es típusú cukorbeteg volt (52 fő). A cukorbetegek szignifikánsan idősebbek voltak a tumor felismerésekor (nem cukorbeteg: 56,8 ± 13,8 év, cukorbeteg: 67,8 ± 11,0 év, pKövetkeztetés: A 2-es típusú cukorbetegekben az emlőtumor diagnosztizálásakor súlyosabb klinikai stádium valószínűsíthető, és rövidebb túlélés prognosztizálható. Javasoljuk, hogy a cukorbeteg nők kontrollvizsgálata alkalmával a nők figyelmét fel kell hívni a mammográfiai szűrővizsgálatok fontosságára, illetve 30 éves kor felett a diabetest rizikótényezőnek kell tekinteni, és a betegek szűrővizsgálata legalább kétévente javasolt. Orv Hetil. 2019; 160(51): 2012–2020.

Maslach and Jackson. Results: In the field of examined dimensions of burnout syndrome, the most characteristic was emotional exhaustion, which has occurred with a frequency of nearly 30% and with typically high intensity among professionals working in neonatal intensive care units (N = 278). In addition, one-fifth were characterized by a high frequency and intensity of depersonalization. At the same time, nearly a third of them experienced a decrease in personal effectiveness. Workplace and time spent in healthcare did not show a significant connection with the incidence of burnout syndrome, however, burnout syndrome occurred with a higher frequency and intensity among those working in level III. neonatal intensive care unit. Conclusion: This is the first comprehensive burnout survey among premature and new born intensive care units inÖsszefoglaló. Bevezetés: A diabetes mellitus és a különböző szájüregi elváltozások szoros kapcsolatát számos irodalmi adat bizonyítja. Munkacsoportunk az elsők között tárta fel az oralis malignus daganatok és a cukorbetegség epidemiológiai összefüggéseit. A nemzetközi szakirodalomban már megjelentek olyan publikációk, amelyek a cukorháztartás és a gyógyszer okozta állcsontnekrózis közötti kapcsolatot vizsgálták. Célkitűzés: Jelen tanulmányunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a hazai populációban a biszfoszfonát okozta állcsontnekrózisban szenvedő betegek körében milyen gyakorisággal fordul elő diagnosztizált cukorbetegség és emelkedett éhomi vércukor. Megvizsgáltuk továbbá, hogy van-e összefüggés a rendellenes cukorháztartás és a betegek alapbetegsége, valamint az állcsontnekrózis lokalizációja, súlyossága között. Módszer: Az adatgyűjtés során a 2018. június 1. és 2020. december 31. közötti időszak betegdokumentációját tanulmányoztuk. A vizsgálatba 349 főt vontunk be, akik ezen időszak alatt a Semmelweis Egyetem Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának Fekvőbeteg Osztályán kerültek ellátásra. A betegeket két csoportra osztottuk: biszfoszfonát okozta állcsontnekrózisban szenvedőkre, valamint kontrollcsoportra. Eredmények: A két vizsgált csoportot összehasonlítva megállapítottuk, hogy a biszfoszfonát okozta állcsontnekrózisban szenvedő betegcsoportban szignifikánsan több a diabetes mellitusban szenvedő és az emelkedett éhomi vércukorral rendelkező beteg. Megbeszélés: Kutatásunk eredményei alapján felmerül, hogy a diabeteses vagy hyperglykaemiás betegek esetében a dysglykaemia microvascularis szövődményei miatt a biszfoszfonát okozta állcsontnekrózis előfordulási valószínűsége szignifikánsan gyakoribb. Következtetés: Az emelkedett vércukorszint szignifikánsan növeli az állcsontnekrózis valószínűségét invazív fogorvosi, illetve szájsebészeti beavatkozások után. Orv Hetil. 2022

Összefoglaló. A gyermekkorban kialakuló Cushing-szindróma ritka betegség, a leggyakrabban exogén szteroidadás következményeként jelentkezik. A daganatos betegségek közül a hypophysis kortikotropint szekretáló adenomája, illetve a mellékvesekéreg-tumorok okoznak a leggyakrabban Cushing-szindrómát. Jelen tanulmányunkban egy Cushing-szindrómával diagnosztizált fiú esetét mutatjuk be. Az endokrinológiai kivizsgálás adrenokortikotropin (ACTH)-independens hypercortisolismust támasztott alá. A hasi MRI-felvételen egy éles határral rendelkező, 3,5 cm nagyságú terime ábrázolódott a jobb mellékvese-régióban. A tumort parciális mellékvese-eltávolítás során távolították el. A szövettani elemzés mellékvesekéreg-adenomát igazolt. A gyermek klinikailag és laborértékei alapján gyógyultnak tekinthető. A Cushing-szindrómával kezelt betegek hosszú távú nyomon követése szükséges, melynek során szükség szerint biztosítani kell a glükokortikoidok és az egyéb szteroidhormonok megfelelő pótlását, a kialakult szövődmények kezelését, és adott esetben időben fel kell ismerni a Cushing-szindróma késői relapsusát is. Orv Hetil. 2022; 163(10): 407-412. Summary. Cushing's syndrome (CS) in children is a rare disease, most frequently caused by either an adrenal tumor or a corticotropin-secreting pituitary adenoma. Its early detection and effective treatment are highly important to avoid the short- and long-term consequences of hypercortisolism. We report a case of a child with Cushing's syndrome resulting from an adrenocortical adenoma. Endocrinological data revealed adrenocorticotropin (ACTH) independent hypercortisolism. MRI scan of the adrenal glands showed a single, well-encapsulated tumor on the right adrenal gland with a diameter of 3.5 cm. Adrenal gland sparing surgery was performed with total excision of the tumor. The histological analysis confirmed the diagnosis of adrenal adenoma. The child was cured clinically and biochemically. The long-term follow-up of patients treated for Cushing's syndrome should include the adequate replacement of glucocorticoids and other steroid hormones, treatment of osteoporosis and other pathologic effects of hypercortisolism and long-term screening for the relapse of Cushing's syndrome. Orv Hetil. 2022; 163(10): 407-412.

Abstract: The non-alcoholic fatty liver disease (NAFLD) as a common metabolic disease affects nearly one third of the population in the developed countries. The significance of the NAFLD is due to its spectrum disease (simple steatosis → NASH [non-alcoholic steatohepatitis] ± fibrosis → cirrhosis → HCC [hepatocellular carcinome]) character; its association with obesity, type 2 diabetes mellitus (T2DM), dyslipidaemia, metabolic syndrome, insulin resistance; and its complications both as a consequence of the direct progression of the liver disease and also related to the additional target organ damage due to the progression of the metabolic disease (cardiovascular, renal). The clinical practice guideline jointly authored by 3 European professional societies (EASL–EASD–EASO) in 2016 offers a gap-filling, more united diagnostic, therapeutical and follow-up algorithm for the management of NAFLD. The authors of this article could only aim at highlighting the most important considerations and cite a few important literatures that became available only after the publication of the original article. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1815–1830.

Összefoglaló. Bevezetés: A térdízületnek ultrafriss osteochondralis allograft segítségével történő részleges ortopédiai rekonstrukciója képalkotó vizsgálatokon alapuló pontos tervezést igényel, mely folyamatban a morfológia felismerésére képes mesterséges intelligencia nagy segítséget jelenthet. Célkitűzés: Jelen kutatásunk célja a porc morfológiájának MR-felvételen történő felismerésére alkalmas mesterséges intelligencia kifejlesztése volt. Módszer: A feladatra legalkalmasabb MR-szekvencia meghatározása és 180 térd-MR-felvétel elkészítése után a mesterséges intelligencia tanításához manuálisan és félautomata szegmentálási módszerrel bejelölt porckontúrokkal tréninghalmazt hoztunk létre. A mély convolutiós neuralis hálózaton alapuló mesterséges intelligenciát ezekkel az adatokkal tanítottuk be. Eredmények: Munkánk eredménye, hogy a mesterséges intelligencia képes a meghatározott szekvenciájú MR-felvételen a porcnak a műtéti tervezéshez szükséges pontosságú bejelölésére, mely az első lépés a gép által végzett műtéti tervezés felé. Következtetés: A választott technológia - a mesterséges intelligencia - alkalmasnak tűnik a porc geometriájával kapcsolatos feladatok megoldására, ami széles körű alkalmazási lehetőséget teremt az ízületi terápiában. Orv Hetil. 2021; 162(9): 352-360.The partial orthopedic reconstruction of the knee joint with an osteochondral allograft requires precise planning based on medical imaging reliant; an artificial intelligence capable of determining the morphology of the cartilage tissue can be of great help in such a planning.We aimed to develop and train an artificial intelligence capable of determining the cartilage morphology in a knee joint based on an MR image.After having determined the most appropriate MR sequence to use for this project and having acquired 180 knee MR images, we created the training set for the artificial intelligence by manually and semi-automatically segmenting the contours of the cartilage in the images. We then trained the neural network with this dataset.As a result of our work, the artificial intelligence is capable to determine the morphology of the cartilage tissue in the MR image to a level of accuracy that is sufficient for surgery planning, therefore we have made the first step towards machine-planned surgeries.The selected technology - artificial intelligence - seems capable of solving tasks related to cartilage geometry, creating a wide range of application opportunities in joint therapy. Orv Hetil. 2021; 162(9): 352-360.

Today, insulin hypersensitivity reactions are rare side effects of insulin therapy. In two-thirds of the suspected insulin allergy cases, the clinical symptoms are not related to insulin. The authors report the case of a 64-year-old female patient, by whom lymphocyte tarnsformation test (LTT) has been used to elucidate the background of allergic symptoms developed during insulin therapy. The performed LTT did not support hypersensitivity to insulin, however, the positive protamine test raised the suspicion of fish allergy. Complementary immunoserology also highlighted the coexistence of previously unrevealed thyroid disease. To our knowledge, this is the first documented case report in Hungary that attempts to address the real cause of a suspected hypersensitivity reaction to insulin by using LTT. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1483-1487.

Összefoglaló. Háttér: A rheopheresis egy szelektív, extracorporalis, kettős kaszkádfiltrációs eljárás, mely előzetes plazmaszeparációt követően egy speciális filter segítségével kivonja a vérplazmából a hiperviszkozitásért felelős komponenseket, úgymint alacsony sűrűségű lipoprotein, lipoprotein(a), triglicerid, koleszterin, fibrinogén, α2-makroglobulin, Von Willebrand-faktor, immunglobulin-M. Módszer és Betegek: Klinikánkon az elmúlt 5 évben MONET filter alkalmazásával összesen 80 kezelést végeztünk hiperviszkozitással összefüggő, időskori száraz maculadegeneratióban, diabeteses alsó végtagi fekélyben, illetve neuropathiában. Eredmények: A dolgozatban beszámolunk kedvező klinikai tapasztalatainkról, a viszkozitás, a klinikai tünetek és az elektroneurográfiai paraméterek tükrében. Orv Hetil. 2021; 162(10): 375-382.Rheopheresis is a selective, extracorporeal, double cascade filtration method. After a previous plasma separation, with the help of a special filter it extracts compounds from blood plasma which are responsible for hyperviscosity such as low-density lipoprotein, lipoprotein(a), triglyceride, cholesterine, fibrinogen, α2-macroglobulin, Von Willebrand factor, immunoglobulin M.In the past 5 years, with the application of MONET filter we performed 80 therapies to treat age-related macula degeneration, diabetic foot ulcers and neuropathy which are complicated with hyperviscosity.The review describes our benefical clinical experiences in consideration of viscosity, clinical symptoms and electroneurography parameters. Orv Hetil. 2021; 162(10): 375-382.

Benign thyroid nodules are frequent findings in imaging studies, most of the time not requiring any intervention. Treatment is usually started when nodules increase in size, the patient becomes symptomatic or clinically relevant hyperthyroidism develops. Thermoablation is an effective alternative modality. In Hungary, our team has pioneered these interventions using radiofrequency ablation for decreasing the size of the nodules.We are presenting our results showing the effectiveness of this treatment after introducing the role, importance and technique of thermoablation in benign thyroid nodules.Between June of 2016 and September of 2019, 186 nodules of 140 patients were treated with radiofrequency ablation and had at least 6 months of follow up. The volume and diameter of all the ablated nodules were measured and calculated, then the decreases of these parameters were followed using ultrasonography. The mean follow-up time was 12.5 ± 5.9 months.The size measurements at the follow-up ultrasonography examinations showed a decrease in size and vascularity. The mean volume reduction was 44.7 ± 17.6% at one-month post-treatment and 72.9 ± 17.9% at 6 months. There were 3 minor complications.Radiofrequency ablation represents a feasible, effective, well tolerated method for outpatient treatment of benign thyroid nodules. This method is a valuable alternative to surgical treatments in selected cases. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1131-1136.

Absztrakt

Abstract: Although the Human Genome Project discovered the sequence of the human genetic information 15 years ago, genetic background of the diseases – primarily that of complex disorders – is still not known. The sum of the not yet discovered inherited risk factors is termed the missing heritability; the identification of these genetic components is, however, essential, as it is the base of the understanding of the molecular pathomechanism of diseases. It is not only of theoretical importance: this knowledge can be used in the clinical practice, as it offers the possibility of improvement of diagnostics, prevention as well as targeted and individualized therapy. Application of novel and more efficient molecular biological tools contribute to the discovery of unknown genetic factors, the complete goal can only be achieved, however, by re-conceptualization of several clinical and genetic points. Our knowledge was established by genome-wide studies, however, further knowledge must be acquired according to the following points: (1) genotype and association analysis of repeat variations (VNTRs and CNVs) besides SNPs, (2) investigation of gene–gene and gene–environment interactions, (3) epigenetic studies, (4) assessing the biological function of polymorphisms, (5) application of biologically relevant diagnostic categories and endophenotypes. Although it is only 1.2% of the whole genome that codes for proteins, however, as much as 90% is transcribed to RNA, consequently it can be hypothesized that gene expression analyses might offer promising starting points for further studies, as they can shed light on the molecular processes that contribute to the development of diseases. Orv Hetil. 2018; 159(31): 1254–1261.

Abstract: Introduction: The relationship between platelets and metastatic tumor cells is an ongoing research area. Pre- and postoperative thrombocytosis are suggested predictive survival markers. Colorectal cancer and type 2 diabetes are characterized by various changes to platelets. The occurrence of colorectal cancer is more frequent in diabetes. Aim: Our aim was to determine the occurrence of type 2 diabetes in colorectal cancer patients, who attended the Semmelweis University 2nd Department of Internal Medicine’s Oncology Department in the last three years. Further goals included the evaluation of anamnestic, pre- and postoperative laboratory data, and whether diabetes can be a significant survival factor. Method: A retrospective study was conducted with 86 randomly selected colorectal cancer patients’ preoperative (86 patients) and paired postoperative (66, who were operable) data. Patients were monitored no later than September 30, 2017 or until their death. Results: Preoperatively, elevated (over 400 Giga/L) platelet counts were present in 22.1% of the patients (323.5 ± 128.63 Giga/L, mean ± SD) which decreased to 10.6% postoperatively (χ2: p = 0.0351; 289.2 ± 82.45 Giga/L, p = 0.0232). Negative correlation was found between platelet counts and overall survival (R: –0.35, p = 0.0085). One third of the patients had diabetes. Laboratory results (i.e., blood counts, creatinine) between diabetic and non-diabetic patients were not significant. Diabetes is a significant five-fold postoperative risk factor for shorter overall survival (relative risk: 5.1612, p = 0.0165). Average survival was 30.6 ± 26.78 months. Conclusion: Persistent consequential postoperative thrombocytosis may indicate shorter survival time. Our observations suggest elevated platelet counts and type 2 diabetes as prognostic markers for survival at the recognition of colorectal tumors. Orv Hetil. 2018; 159(19): 756–767.

Abstract: Diabetes is one of the most common metabolic disorders that may cause pathological pregnancy. Treating diabetes recognized during pregnancy results in lowering maternal and fetal complications. These patients present higher risk for excessive weight gain, preeclampsia, delivery with cesarean sections, high risk of developing type 2 diabetes and cardiovascular disease in the future. Fetuses of mothers with gestational diabetes are at higher risk for macrosomia and birth trauma, after delivery they present higher risk of developing neonatal hypoglycemia, hyperbilirubinemia, and respiratory distress syndrome. There is still no consensus in the recommendations for the diagnosis of gestational diabetes mellitus by expert committees. Orv. Hetil., 2017, 158(8), 283–290.

The non-alcoholic fatty liver disease (NAFLD) as a common metabolic disease affects nearly one third of the population in the developed countries. The significance of the NAFLD is due to its spectrum disease (simple steatosis → NASH [non-alcoholic steatohepatitis] ± fibrosis → cirrhosis → HCC [hepatocellular carcinome]) character; its association with obesity, type 2 diabetes mellitus (T2DM), dyslipidaemia, metabolic syndrome, insulin resistance; and its complications both as a consequence of the direct progression of the liver disease and also related to the additional target organ damage due to the progression of the metabolic disease (cardiovascular, renal). The clinical practice guideline jointly authored by 3 European professional societies (EASL-EASD-EASO) in 2016 offers a gap-filling, more united diagnostic, therapeutical and follow-up algorithm for the management of NAFLD. The authors of this article could only aim at highlighting the most important considerations and cite a few important literatures that became available only after the publication of the original article. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1815-1830.Absztrakt: A nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) a fejlett országokban a populáció harmadát érintő metabolicus népbetegség. A magas prevalencia mellett a NAFLD jelentőségét a spektrumbetegség (steatosis → NASH [nem alkoholos steatohepatitis] ± fibrosis → cirrhosis → HCC [hepatocellularis carcinoma]) jellege, illetve a társuló kórállapotok (obesitas, 2-es típusú diabetes mellitus, dyslipidaemia, metabolicus szindróma, inzulinrezisztencia), valamint mind a májbetegség közvetlen progressziójából adódó hepaticus, mind a társuló anyagcserezavar progressziójához kapcsolódó célszervkárosodás (cardiovascularis, renalis) adja. A NAFLD diagnosztikus, terápiás, illetve követési algoritmusának egységesebb kialakítására három európai szakmai társaság (EASL–EASD–EASO) összefogásával 2016-ban jelent meg a hiánypótlónak számító klinikai szakmai irányelv. Az eredeti közleményben kiemelt ajánlási pontok szó szerinti fordításra kerülhettek, ugyanakkor az ehhez társuló magyarázó részek – a terjedelmi korlátok miatt – a jelen közleményben nem voltak egy az egyben ismertethetők, így a közlemény szerzői ezekből csak a leglényegesebb szempontok kiemelésére, sőt egy-egy esetben az ajánlás óta megjelent új irodalmak ismertetésére törekedhettek. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1815–1830.

As the result of various effects (viruses, metabolic diseases, nutritional factors, toxic agents, autoimmune processes) abnormal liver function, liver steatosis and connective tissue remodeling may develop. Progression of this process is complex including various pathways and a number of factors. The authors summarize the factors involved in the progression of chronic liver disease. They describe the role of cells and the produced inflammatory mediators and cytokines, as well as the relationship between the disease and the intestinal flora. They emphasize the role of oxidative stress, mitochondrial dysfunction and cell death in disease progression. Insulin resistance and micro-elements (iron, copper) in relation to liver damage are also discussed, and genetic and epigenetic aspects underlying disease progression are summarized. Discovery of novel treatment options, assessment of the effectiveness of treatment, as well as the success and proper timing of liver transplantation may depend on a better understanding of the process of disease progression. Orv. Hetil., 2016, 157(8), 290–297.

Introduction: Oxidative-nitrative stress and poly(ADP-ribose) polymerase activation observed in gestational diabetes may play role in the increased cardiovascular risk in later life. Aim: The present study aimed to examine the influence of the severity of previous gestational diabetes (insulin need) on vascular function three years after delivery. Furthermore, the authors investigated the relation of vascular function with oxidative-nitrative stress and poly(ADP-ribose) polymerase activation. Method: Macrovascular function was measured by applanation tonometry; microvascular reactivity was assessed by provocation tests during Laser-Doppler flowmetry in 40 women who had gestational diabetes 3 years before the study. Oxidative-nitrative stress and poly(ADP-ribose) polymerase activity in blood components were determined by colorimetry and immunohistochemistry. Results: Three years after insulin treated gestational diabetes impaired microvascular function and increased oxidative stress was observed compared to mild cases. Conclusions: The severity of previous gestational diabetes affects microvascular dysfunction that is accompanied by elevated oxidative stress. Nitrative stress and poly(ADP-ribose) polymerase activity correlates with certain vascular factors not related to the severity of the disease. Orv. Hetil., 2015, 156(47), 1932–1936.

Although the Human Genome Project discovered the sequence of the human genetic information 15 years ago, genetic background of the diseases - primarily that of complex disorders - is still not known. The sum of the not yet discovered inherited risk factors is termed the missing heritability; the identification of these genetic components is, however, essential, as it is the base of the understanding of the molecular pathomechanism of diseases. It is not only of theoretical importance: this knowledge can be used in the clinical practice, as it offers the possibility of improvement of diagnostics, prevention as well as targeted and individualized therapy. Application of novel and more efficient molecular biological tools contribute to the discovery of unknown genetic factors, the complete goal can only be achieved, however, by re-conceptualization of several clinical and genetic points. Our knowledge was established by genome-wide studies, however, further knowledge must be acquired according to the following points: (1) genotype and association analysis of repeat variations (VNTRs and CNVs) besides SNPs, (2) investigation of gene-gene and gene-environment interactions, (3) epigenetic studies, (4) assessing the biological function of polymorphisms, (5) application of biologically relevant diagnostic categories and endophenotypes. Although it is only 1.2% of the whole genome that codes for proteins, however, as much as 90% is transcribed to RNA, consequently it can be hypothesized that gene expression analyses might offer promising starting points for further studies, as they can shed light on the molecular processes that contribute to the development of diseases. Orv Hetil. 2018; 159(31): 1254-1261.Absztrakt: Bár a Humán Genom Projekt másfél évtizede feltárta a 3 milliárd nukleotidból álló emberi genetikai információ bázissorrendjét, a betegségek – elsősorban a komplex rendellenességek – hátterének pontos megismerése még várat magára. A még azonosítatlan örökletes tényezők összességét hiányzó örökölhetőségnek nevezzük, ennek felderítése a molekuláris patomechanizmus megismerésének alapja. Ez nem csupán elméleti kérdés: ezen tudás a mindennapi gyakorlatban a diagnosztika, a megelőzés és a célzott, egyénre szabott kezelés fejlődésének lehetőségét kínálja. A még nem ismert genetikai faktorok azonosításához a mind újabb és hatékonyabb molekuláris biológiai technikák alkalmazása hozzájárul, a cél eléréséhez azonban számos klinikai és genetikai koncepció újragondolása vezethet el. Tudásunkat az eddigi genomszintű analízisek megalapozták, de további ismeretek feltárása szükséges az alábbi szempontok alapján: (1) SNP-k mellett az ismétlődési variációk (VNTR-ek és CNV-k) genotipizálása és asszociáció elemzése, (2) gén–gén és gén–környezet kölcsönhatás vizsgálata, (3) epigenetikai elemzések, (4) polimorfizmusok biológiai funkciójának meghatározása, (5) biológiailag releváns diagnosztikai kategóriák, endofenotípusok alkalmazása. Noha a genomnak csupán az 1,2%-a felelős a fehérjék kódolásáért, ugyanakkor csaknem 90%-a RNS-re átíródik, így a génexpresszió-szintű vizsgálatok ígéretes kiindulópontot jelenthetnek, mivel rávilágíthatnak azon molekuláris szintű folyamatokra, amelyek szerepet játszanak a betegségek kialakításában. Orv Hetil. 2018; 159(31): 1254–1261.

The relationship between platelets and metastatic tumor cells is an ongoing research area. Pre- and postoperative thrombocytosis are suggested predictive survival markers. Colorectal cancer and type 2 diabetes are characterized by various changes to platelets. The occurrence of colorectal cancer is more frequent in diabetes.Our aim was to determine the occurrence of type 2 diabetes in colorectal cancer patients, who attended the Semmelweis University 2nd Department of Internal Medicine's Oncology Department in the last three years. Further goals included the evaluation of anamnestic, pre- and postoperative laboratory data, and whether diabetes can be a significant survival factor.A retrospective study was conducted with 86 randomly selected colorectal cancer patients' preoperative (86 patients) and paired postoperative (66, who were operable) data. Patients were monitored no later than September 30, 2017 or until their death.Preoperatively, elevated (over 400 Giga/L) platelet counts were present in 22.1% of the patients (323.5 ± 128.63 Giga/L, mean ± SD) which decreased to 10.6% postoperatively (χPersistent consequential postoperative thrombocytosis may indicate shorter survival time. Our observations suggest elevated platelet counts and type 2 diabetes as prognostic markers for survival at the recognition of colorectal tumors. Orv Hetil. 2018; 159(19): 756-767.

In this review the available evidences regarding the most frequently applied medication (peroral and transdermal non-steroidal anti-inflammatory agents) for the most frequent musculoskeletal complaints (regional pain syndromes) have been collected for the appropriate medical professionals who are most frequently faced with these conditions (general practitioners, rheumatologists, orthopedics, occupational and sports medicine experts). The special population at risk (with repeated and high energy overuse because of occupational or sport activities) and the pathology of their syndromes are identified. Mode of action, pharmacological properties of the non-steroidal anti-inflammatory drugs and the unwanted effects of their application especially in infants and elderly are highlighted. Recommendations of the general and specific pain management guidelines have been selected and listed in the review. Orv Hetil. 2017; 158(Suppl. 3): 3-30.

Hans Selye, the father of the stress concept, was a giant of science of the twentieth century. Beyond his best-known work on stress, he also made several discoveries on various other fields of experimental medicine. He described and characterized various pluricausal diseases. In addition, he made pivotal contributions to the broad field of endocrinology, especially to the classification of steroids and to our better understanding of their mode of action. He developed surgical technics and experimental animal models suitable for studying the pathogenesis and prevention of human diseases. Selye was an extremely well educated, highly intelligent and disciplined individual, an original and creative scientist, an outstanding teacher, a philosopher, a prolific author, a fabulous communicator and a gifted organizer successfully establishing, developing and managing a major academic research institution, the word-famous Institute of Experimental Medicine and Surgery of the University of Montreal. Orv. Hetil., 2015, 156(35), 1396–1401.

Introduction: Recognition of potentially harmful drug interactions is one of the duties of healthcare. However, solutions involving databases are fraught with contradictions due to the lack of standardized principles and data. Aim: The aims of the authors were to perform a comparative evaluation of Hungarian and international databases and to explore ambiguities and contradictions in order to develop more standardized criteria for screening interactions. Method: Four Hungarian and two English-language websites and software, and the summaries of product characteristics were compared. The authors analyzed 40 drug–drug and 8 drug–supplement interactions and looked at 8 cases, which represent 28 pairs of interacting substances. Results: The databases warn about most interactions, but these warnings were rarely helpful in preventing undesired consequences. The authors found discrepancies between the databases in 70% of interactions. When looking at different products with the same active ingredients, discrepancies cropped up in 0–66.7% of the cases. Up to 80% of searches for supplementary product interactions did not produce satisfactory results. Conclusions: In the present situation mapping these ambiguities and creating a standardized classification system would be advantageous. Orv. Hetil., 2015, 156(18), 720–730.

In order to reveal impacts of natural and social sciences on each other, the authors examined connections between fields of medical and social sciences using a search for references and citations of scientific publication. 1. The largest affinity between the medical and social sciences was found between neurosciences and psychology, but there was a significant affinity between clinical sciences and general social sciences, as well. 2. The example of GeneralInternal Medicine papers in the topics of "diabetes" suggests that in the period 2001-2010 the share of references to social sciences was significantly increased. In the meantime, social science papers in the same topics contained references to Clinical Medicine papers in a constantly high percentage. 3. In the sample under study, the age distribution of social science papers in the references did not differ significantly from that of the other sources. 4. Share of references to social science papers was found to be extremely high among Hungarian GeneralInternal Medicine papers in the topics of "diabetes". This finding still requires clarification, nevertheless, since e.g. it was not supported by an institutional comparison including the largest Hungarian medical research university. 5. The intensity of the reference/citation mediated information flows between the Hungarian Medical Journal, Orvosi Hetilap and social sciences appears to be in accordance with the current international trends.A szerzők a természet- és társadalomtudományok egymásra gyakorolt hatását az orvosi és társadalomtudományi tudományterületek publikációinak hivatkozási-idézettségi kapcsolatainak feltárásával tanulmányozták. A következőket állapították meg: 1. Az orvosi és társadalomtudományok közötti affinitás az idegtudományok és a pszichológia között a legnagyobb, de jelentős az affinitás a klinikai orvostudományok és az általános társadalomtudományok között is. 2. A „diabetes” témájú belgyógyászati publikációk példája azt sugallja, hogy ezen a területen a 2001–2010 közötti időszakban a társadalomtudományokra való hivatkozások aránya erőteljesen növekszik. Eközben az ugyanebben a témában megjelent társadalomtudományi publikációkban a klinikai orvostudományi cikkekre való hivatkozások aránya folyamatosan magas. 3. A vizsgált mintákban a hivatkozott társadalomtudományi cikkek koreloszlása nem különbözött a többi forrásokétól. 4. A „diabetes” témájú magyar belgyógyászati publikációkban a társadalomtudományi cikkekre való hivatkozások aránya kiemelkedően magas. Ez az eredmény azonban még tisztázásra szorul, mert például a legnagyobb magyar orvosi kutatóegyetemre is kiterjedő intézeti összehasonlító vizsgálat ezt nem támasztotta alá. 5. Az Orvosi Hetilap hivatkozási-idézeti kapcsolatai a társadalomtudományokkal a nemzetközi tendenciáknak megfelelő mértékűnek látszanak. Orvosi Hetilap, 2014, 155(52), 2093–2096.

The authors studied trends and patterns in the literature of research labeled as clinical (i.e., having the word “clinical” in their title) in the period between 1991 and 2010. The main findings are: 1. The growth of the literature under study was somewhat stronger than that of the overall medical literature. 2. The dominance of the USA is strong but is challenged by some of the most rapidly developing countries (particularly in the Far-East region: China, Korea) in total production, and by the developed European countries in highly cited publications. The eminence of Italy is remarkable. 3. In comparing the medical fields, the most striking tendencies are the increase of oncology and the attenuation of internal medicine. Surgery is steadily growing in size but decreasing in its citation influence. 4. Word frequency studies support the ever growing weight of oncology and also of genetics. 5. Beyond the thematic changes, word frequency studies also reveal a substantial change in attitude: in the period under study more and more effort was made on emphasizing the usefulness, efficiency and risks of the results in contrast with the more descriptive, investigative approach of the past. The role of therapy is growing, the role of diagnostics is decreasing. The knowledge of these trends and patterns may orient health and science policy makers to cope appropriately with the ever changing world of clinical research. Orv. Hetil., 2014, 155(48), 1922–1925.

Introduction: Hearing impairment is one of the most frequent chronic health issue. The incidence of hearing impairment and tinnitus increases with age. Aim: The aim of the authors was to determine the prevalence of hearing impairment and tinnitus in type 2 diabetic patients and to examine the possible associations between hearing impairment and/or tinnitus and increased HbA1c levels. Methods: 103 patients with type 2 diabetes (47 men, 56 women; age, 61.6±10.3 years, mean±SD; range, 33–88 years) evaluated at the 2nd Department of Medicine, Semmelweis University were enrolled in this study and the results were compared to those obtained from 589 type 2 diabetic (253 men, 336 women; age, 55.4±11.0 years, mean±SD; range, 26–97 years) and 15 622 non-diabetic patients (7002 men, 8620 women; age, 55.1±11.1 years, mean±SD; range, 26–98 years) who participated in a comprehensive health screening programme in Hungary. Hearing impairment was determined using the Interacoustics model AS608 screening audiometer in all patient groups. Tinnitus was evaluated with questionnaire. Results: It was found that hearing impairment and/or tinnitus occurred in a very high proportion of type 2 diabetic patients evaluated at the 2nd Department of Medicine, Semmelweis University (80% of cases) as compared to type 2 diabetic (34% of cases) and non-diabetic patients (14% of cases) enrolled in the national health screening programme. There was no significant correlation between increased HbA1c levels and hearing impairment or tinnitus in type 2 diabetic patients. Conclusion: These results suggest that the prevalence of hearing impairment and tinnitus is higher and develop at an earlier age in patients with type 2 diabetes. The results indicate a high prevalence of hearing impairment and tinnitus in type 2 diabetic patients. Orv. Hetil., 2013, 154, 363–368.

Decline in renal function may increase plasma concentration of several drugs – including oral antidiabetics – with a possible need for dose adjustment in this patient population. In this review, the pathophysiology and progression of diabetic kidney diseases is summarized. Guidance is given about appropriate administration of oral antidiabetic drugs in chronic kidney diseases, based on approved product label information. In addition to pioglitazon, recent availability of the new dipeptidyl peptidase-4 inhibitor linagliptin provides another option for diabetic patients with renal impairment without the need for dose reduction due to its predominant enterohepatic elimination. Orv. Hetil., 2012, 153, 1727–1731.

Hip fractures are described by increased mortality, loss of quality of life, functional decline and burden of diseases. They show a growing number worldwide. The aim of the present study is to summarise the existing data on the incidence, mortality, complications and rehabilitation of hip fractures, which relevance is reported only by few studies. To reduce mortality and complications of hip fractures the authors emphasize the importance of primary treatment within 12 hours, appropriate selection of surgical methods corresponding to the fracture type after the assessment of femoral head viability, vitamin D supplementation, same conditions for primary treatment during everyday of the week, and an adequate acute treatment and rehabilitation for patient's general health status. In the future integrated processing of multidisciplinary results of hip fractures based on Hungarian data can support the development of efficient treatment and prevention strategies, which can be advantageous for the patient, families, health care system, and the society, too, by the reduction of costly complications of hip fracture healing and mortality. Orv. Hetil., 2016, 157(37), 1469-1475.