Search

Bevezetés: Globalizálódó világunkban a társadalmak multikulturálissá válása következtében az interkulturális kompetenciák szerepe egyre inkább nő az egészségügyi ellátórendszerekben. Ezeknek a kompetenciáknak a fejlesztését már az orvosképzésben el kell kezdeni. Célkitűzés: Magyar orvostanhallgatók körében végzett kvalitatív vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy az interkulturális kompetenciák fejlesztésére irányuló elektív kurzusunknak a célzottan multikulturális hallgatói összetétele mennyiben járul hozzá e kompetenciák fejlesztéséhez. Módszer: Akciókutatásunk keretében félig strukturált, fókuszcsoportos interjúkat készítettünk 35 magyar orvostanhallgatóval 2021. április–november között. A digitálisan rögzített interjúk leiratát kvalitatív módszerekkel értékeltük. Eredmények: Az interjúk tematikus elemzését követően a hallgatók véleményének nagy többségét a következő négy témakategória valamelyikébe tudtuk besorolni: 1) a nemzetközi hallgatókkal való közös tanulás előnyei, 2) a kulturális tudatosság fejlődése, 3) nyitott gondolkodásmód fejlesztése, valamint 4) az interkulturális kompetenciák várható hosszú távú hatása az orvosi munkára. A magyar diákok a multikulturális összetételű kurzuson való közös tanulást összességében pozitívan értékelték. A fókuszcsoportos interjúk eredményei alapján elmondhatjuk, hogy a magyar hallgatók önértékelt interkulturális kompetenciája a félév végére fejlődött a kurzus és annak multikulturális összetétele eredményeként. Következtetés: A multikulturális hallgatói populációból álló kurzus hozzájárulhat és elősegítheti az interkulturális kompetencia elsajátítását, amit hosszú távon mind a betegellátásban, mind pedig az egészségügyi teameken belüli eredményes kommunikációban, valamint a nemzetközi gyógyító, kutatói és tudományos együttműködésekben is hatékonyan tudnak hasznosítani a jövő orvosai. A multikulturális hallgatói környezet biztosítása az órákon, az interaktív oktatási módszertan, valamint az interkulturális projektmunka számos lehetőséget rejt magában a tanulási-tanítási folyamat még hatékonyabbá tétele érdekében, így érdemes alkalmazni azokat a jövőben új kurzusok kidolgozása során. Orv Hetil. 2022; 163(44): 1743–1750.

Összefoglaló. Bevezetés: A 21. századra a multikulturális társadalmi közegben az interkulturális tudás, mint készség, fokozott mértékben válik kulcskompetenciává. E társadalmi kompetencia elsajátításának egyik lehetséges területe a nemzetközi hallgatói mobilitás, mely világszerte, így hazánkban is, egyre nagyobb jelentőségű. Célkitűzés: Magyar és külföldi hallgatók körében folytatott vizsgálatunk fókuszában a beilleszkedési folyamatoknak, valamint az interkulturális kompetencia és érzékenység kialakulásának és fejlődésének vizsgálata állt, a Pécsre érkező mintegy 60 különböző kultúra, valamint a magyar befogadó közeg vonatkozásában egyaránt. Kutatásunk során többek között arra kerestünk választ, hogy az eredeti és a befogadó kultúra közötti különbségek mely területeken nyilvánulnak meg a leginkább, illetve egy másik kultúrához történő alkalmazkodás során milyen beilleszkedést lassító vagy támogató tényezők tárhatók fel. Módszer: Kutatásunkban kvantitatív és kvalitatív módszereket alkalmaztunk, önkitöltéses kérdőíves felmérés, valamint fókuszcsoportos interjúk formájában. A PTE ÁOK német, angol és magyar nyelvű általánosorvos-képzésében részt vevő hallgatókat a 2010 és 2018 közötti időszak tavaszi szemesztereiben saját fejlesztésű, anonim, önkéntesen kitölthető kérdőívvel kerestük meg (a kitöltött kérdőívek száma: n = 13 084 kérdőív). A kérdőíveket három tanévben hét, félig strukturált fókuszcsoportos interjúval egészítettük ki (n = 92 fő). Eredmények: A hazánkba érkező külföldi orvostanhallgatók számára a befogadó közeghez való alkalmazkodást tekintve a kapcsolódás elsősorban a szocializációs, nyelvi, kommunikációs különbségek miatt bizonyult kihívásnak. Megállapítható azonban, hogy a képzési idő előrehaladtával a különbözőségekből fakadó nehézségek csökkentek, így a hallgatók egyre inkább képessé váltak az etnorelatív irányba történő elmozdulásra, valamint a multikulturális közeg pozitív aspektusainak értékelésére. Következtetések: A multikulturális környezetben folytatott tanulmányok alatt a kultúraközi kapcsolódási pontok és együttműködések kialakulása és fejlődése lehetővé teszi és támogatja az interkulturális kompetencia elsajátítását, annak minden résztvevője számára, akár az egyetemi képzésen túlmutatóan, a későbbi orvosi pályát tekintve is. Orv Hetil. 2021; 162(25): 978–987. Summary. Introduction: In the increasingly multicultural social environment of the 21st century, intercultural knowledge as a social skill is gradually becoming a key competence. One of the possible areas of acquiring this competence is international student mobility, which is of increasing importance worldwide, including Hungary. Objective: The focus of our study was to examine integration processes and the development and improvement of intercultural competence and sensitivity among Hungarian and international students, both in relation to the approximately 60 different cultures arriving in Pécs and in relation to the Hungarian host environment. In the course of our research, we sought – among other factors – areas, in which the differences between the original and the host culture are the most prominent, and we aimed at identifying those factors that are slowing down or supporting the integration during the adaptation period to another culture. Method: In our research, we used both quantitative and qualitative methods, in the form of a self-administered questionnaire and focus group interviews. General medical students of the University of Pécs studying in the German-, English- and Hungarian-language programmes participated in the survey during the spring semesters of the academic years between 2010 and 2018. We used our self-developed questionnaires (number of completed questionnaires: n = 13 084), which were filled in on a voluntary basis and anonymity was ensured. The questionnaires were supplemented with seven semi-structured focus group interviews over three academic years (n = 92 students). Results: Regarding the adaptation to the host environment of foreign medical students studying in Hungary, relationship building arising from socialization, language and communication differences, proved to be a challenge. However, it can be stated that as the training time progressed, the difficulties arising from the differences decreased, so that the students gradually became more able to move towards an ethno-relative direction and evaluated the positive aspects of the multicultural environment. Conclusion: During studies in a multicultural university environment, the emergence and development of intercultural connections and collaborations enable and support the acquisition of intercultural competence for all of the students, which will be of great benefit for them, even beyond the university, in their future medical career. Orv Hetil. 2021; 162(25): 978–987.

Introduction: Medical students will have an important role in the fight against smoking. Therefore, it is particularly important to monitor cigarette use and the use of new alternative products (electronic cigarettes, heated tobacco products) among them. The aim of this study is to examine cigarette smoking and the use of new alternative products among first-year Hungarian medical students studying at the University of Pecs. Methodology: Repeated cross-sectional, anonymous, self-administered questionnaire surveys were carried out in 2016, 2018 and 2020. Rate of trial and current use (past 30-day use) of products were examined. Results: The proportion of those who tried smoking decreased between 2016 and 2018 but did not change significantly thereafter (79% in 2016, 67% in 2018, 69% in 2020; Cochran–Armitage trend test, p = 0.039). In 2020, the proportion of those who tried e-cigarettes was 58% among men, 51% among women, and 53% in the total sample, while the proportion of those who tried a heated tobacco product was 27% among men, 11% among women, and 16% in the total sample. Between 2016 and 2018, the prevalence of current cigarette smoking decreased significantly, but no further change was observed between 2018 and 2020 (36% in 2016, 25% in 2018 and 2020; Cochran–Armitage trend test, p = 0.040). The proportion of male medical students using new alternative products increased significantly during the study period (5% in 2016, 21% in 2020, Z-test, p < 0.05). In 2020, 11.5% of men and 4.3% of women (6.8% of the total sample) used e-cigarettes, whereas 11.5% of men and 3.2% of women (6.2% of the total sample) used heated tobacco products. Conclusions: Among first year medical students in Pecs, the popularity of cigarettes declined, however, we have found significant interest in new alternative products. We consider it important to provide information and prevention about e-cigarettes and heated tobacco products, as well as to further monitor the use of these products.

Absztrakt: Bevezetés: Kutatásaink során egészségügyi dolgozók körében vizsgáltuk a legnagyobb hazai etnikai kisebbséggel, a roma populációval kapcsolatos előítéletek jelenlétét az egészségügyi ellátás során. Célkitűzés: Válaszokat kerestünk arra, hogy az ellátórendszerben esetlegesen jelen lévő előítélet mennyire befolyásolhatja ezen csoportok ellátáshoz való hozzáférését, az ellátás minőségét és ezeken keresztül a páciensek egészségét. Módszer: Félig strukturált interjúkat készítettünk 2017. június és 2018. május között 13 interjúalannyal. A diktafonnal rögzített interjúk leiratát kvalitatív módszerekkel értékeltük. Eredmények: Válaszadóink általánosságban megerősítették az előítéletek jelenlétét az egészségügyi ellátórendszerben. Kevéssé jellemző az előítéletes attitűd és diszkriminatív magatartás azokon az osztályokon, ahol eleve gyakoribb a hátrányos helyzetű (HIV-pozitív, hajléktalan) betegek előfordulása (például infektológia). Az előítéletesség nem kifejezetten a roma etnikai kisebbség felé irányul, hanem kiterjed olyan populációkra is, amelyek rossz társadalmi-gazdasági körülmények között, mélyszegénységben élnek, vagy amelyek rossz egészségi állapotának hátterében önromboló magatartásformák feltételezhetők (alkoholizmus, droghasználat). Válaszadóink határozott véleménye szerint az esetleges előítéletesség nem vezet a mindenki számára hozzáférhetőnél rosszabb ellátáshoz, sőt gyakran inkább pozitív diszkrimináció valósul meg. Az előítéletesség közvetlenül nem vezet rosszabb egészségi állapothoz, az azonban nem zárható ki, hogy közvetve hozzájárulhat, amennyiben a beteg egy korábban megélt vagy vélt negatív tapasztalat miatt a későbbiekben nem fordul időben orvoshoz. Következtetés: Felméréseink megerősítették a romák iránti előítéletesség alkalomszerű jelenlétét a hazai egészségügyi ellátórendszerben, vizsgálatunk alapján azonban a roma populáció rosszabb egészségi mutatóihoz ez kevéssé járul hozzá. Eredményeink felhívták a figyelmet arra is, hogy a megelőzés szempontjából kulcsfontosságú mindkét fél edukációja, valamint az ellátók kiégésprevenciója. Orv Hetil. 2020; 161(19): 789–796.

Medical students as future physicians will have an important role in tobacco control; therefore, their tobacco use behavior is of particular interest. Consumption of combustible tobacco (cigarettes, waterpipes, cigars, and pipes) is prevalent throughout Europe, whereas smokeless tobacco use is common mainly in the Nordic countries.

Összefoglaló. Bevezetés: A 21. századra a multikulturális társadalmi közegben az interkulturális tudás, mint készség, fokozott mértékben válik kulcskompetenciává. E társadalmi kompetencia elsajátításának egyik lehetséges területe a nemzetközi hallgatói mobilitás, mely világszerte, így hazánkban is, egyre nagyobb jelentőségű. Célkitűzés: Magyar és külföldi hallgatók körében folytatott vizsgálatunk fókuszában a beilleszkedési folyamatoknak, valamint az interkulturális kompetencia és érzékenység kialakulásának és fejlődésének vizsgálata állt, a Pécsre érkező mintegy 60 különböző kultúra, valamint a magyar befogadó közeg vonatkozásában egyaránt. Kutatásunk során többek között arra kerestünk választ, hogy az eredeti és a befogadó kultúra közötti különbségek mely területeken nyilvánulnak meg a leginkább, illetve egy másik kultúrához történő alkalmazkodás során milyen beilleszkedést lassító vagy támogató tényezők tárhatók fel. Módszer: Kutatásunkban kvantitatív és kvalitatív módszereket alkalmaztunk, önkitöltéses kérdőíves felmérés, valamint fókuszcsoportos interjúk formájában. A PTE ÁOK német, angol és magyar nyelvű általánosorvos-képzésében részt vevő hallgatókat a 2010 és 2018 közötti időszak tavaszi szemesztereiben saját fejlesztésű, anonim, önkéntesen kitölthető kérdőívvel kerestük meg (a kitöltött kérdőívek száma: n = 13 084 kérdőív). A kérdőíveket három tanévben hét, félig strukturált fókuszcsoportos interjúval egészítettük ki (n = 92 fő). Eredmények: A hazánkba érkező külföldi orvostanhallgatók számára a befogadó közeghez való alkalmazkodást tekintve a kapcsolódás elsősorban a szocializációs, nyelvi, kommunikációs különbségek miatt bizonyult kihívásnak. Megállapítható azonban, hogy a képzési idő előrehaladtával a különbözőségekből fakadó nehézségek csökkentek, így a hallgatók egyre inkább képessé váltak az etnorelatív irányba történő elmozdulásra, valamint a multikulturális közeg pozitív aspektusainak értékelésére. Következtetések: A multikulturális környezetben folytatott tanulmányok alatt a kultúraközi kapcsolódási pontok és együttműködések kialakulása és fejlődése lehetővé teszi és támogatja az interkulturális kompetencia elsajátítását, annak minden résztvevője számára, akár az egyetemi képzésen túlmutatóan, a későbbi orvosi pályát tekintve is. Orv Hetil. 2021; 162(25): 978-987.In the increasingly multicultural social environment of the 21st century, intercultural knowledge as a social skill is gradually becoming a key competence. One of the possible areas of acquiring this competence is international student mobility, which is of increasing importance worldwide, including Hungary.The focus of our study was to examine integration processes and the development and improvement of intercultural competence and sensitivity among Hungarian and international students, both in relation to the approximately 60 different cultures arriving in Pécs and in relation to the Hungarian host environment. In the course of our research, we sought - among other factors - areas, in which the differences between the original and the host culture are the most prominent, and we aimed at identifying those factors that are slowing down or supporting the integration during the adaptation period to another culture.In our research, we used both quantitative and qualitative methods, in the form of a self-administered questionnaire and focus group interviews. General medical students of the University of Pécs studying in the German-, English- and Hungarian-language programmes participated in the survey during the spring semesters of the academic years between 2010 and 2018. We used our self-developed questionnaires (number of completed questionnaires: n = 13 084), which were filled in on a voluntary basis and anonymity was ensured. The questionnaires were supplemented with seven semi-structured focus group interviews over three academic years (n = 92 students).Regarding the adaptation to the host environment of foreign medical students studying in Hungary, relationship building arising from socialization, language and communication differences, proved to be a challenge. However, it can be stated that as the training time progressed, the difficulties arising from the differences decreased, so that the students gradually became more able to move towards an ethno-relative direction and evaluated the positive aspects of the multicultural environment.During studies in a multicultural university environment, the emergence and development of intercultural connections and collaborations enable and support the acquisition of intercultural competence for all of the students, which will be of great benefit for them, even beyond the university, in their future medical career. Orv Hetil. 2021; 162(25): 978-987.

Faubl Nóra (2013): Kultúrák találkozásában. Az interkulturális kompetencia kialakulása és fejlődése a PTE Általános Orvostudományi Karán – első eredmények.

Use of electronic cigarettes (e-cigarettes) is gaining popularity among young adults. Medical students' nicotine use behavior is of particular interest because of their impending role in health promotion.

Introduction: The presence and recognition of prejudice during care were examined among healthcare professionals towards the Roma population, the largest ethnic minority in Hungary. Aim: The aim of this study was to explore the extent to which prejudice in the Hungarian healthcare system might affect the quality of care and, thereby, the health of the Roma patients. Method: Semi-structured interviews were conducted between June 2017 and May 2018 with 13 interviewees. Qualitative methods were applied to analyse the transcripts. Results: Our respondents generally confirmed the presence of prejudices in the healthcare system. Prejudicial attitudes and discriminatory behaviour are less common in wards where the prevalence of disadvantaged patients (HIV-positive, homeless) is high (e.g., infectology). Prejudice is not specifically directed at the Roma ethnic minority, but also extends to populations living under poor socio-economic conditions, or with underlying self-destructive behaviour (alcoholism, drug use). In the opinion of our interviewees, occasional prejudicial behaviour does not lead to sub-standard care, but, on the contrary, to positive discrimination. Prejudice does not directly lead to poorer health, but it cannot be ruled out that it may indirectly contribute to it, in the case if the patient does not seek medical attention due to a former negative experience within healthcare. Conclusion: Our results confirmed the occasional presence of prejudice against the Romas in the healthcare system, however, this may not directly contribute to Romas' poorer health status. Our results also highlighted the importance of prevention, including the education of both parties and the prevention of the burnout of care providers. Orv Hetil. 2020; 161(19): 789-796.Bevezetés: Kutatásaink során egészségügyi dolgozók körében vizsgáltuk a legnagyobb hazai etnikai kisebbséggel, a roma populációval kapcsolatos előítéletek jelenlétét az egészségügyi ellátás során. Célkitűzés: Válaszokat kerestünk arra, hogy az ellátórendszerben esetlegesen jelen lévő előítélet mennyire befolyásolhatja ezen csoportok ellátáshoz való hozzáférését, az ellátás minőségét és ezeken keresztül a páciensek egészségét. Módszer: Félig strukturált interjúkat készítettünk 2017. június és 2018. május között 13 interjúalannyal. A diktafonnal rögzített interjúk leiratát kvalitatív módszerekkel értékeltük. Eredmények: Válaszadóink általánosságban megerősítették az előítéletek jelenlétét az egészségügyi ellátórendszerben. Kevéssé jellemző az előítéletes attitűd és diszkriminatív magatartás azokon az osztályokon, ahol eleve gyakoribb a hátrányos helyzetű (HIV-pozitív, hajléktalan) betegek előfordulása (például infektológia). Az előítéletesség nem kifejezetten a roma etnikai kisebbség felé irányul, hanem kiterjed olyan populációkra is, amelyek rossz társadalmi-gazdasági körülmények között, mélyszegénységben élnek, vagy amelyek rossz egészségi állapotának hátterében önromboló magatartásformák feltételezhetők (alkoholizmus, droghasználat). Válaszadóink határozott véleménye szerint az esetleges előítéletesség nem vezet a mindenki számára hozzáférhetőnél rosszabb ellátáshoz, sőt gyakran inkább pozitív diszkrimináció valósul meg. Az előítéletesség közvetlenül nem vezet rosszabb egészségi állapothoz, az azonban nem zárható ki, hogy közvetve hozzájárulhat, amennyiben a beteg egy korábban megélt vagy vélt negatív tapasztalat miatt a későbbiekben nem fordul időben orvoshoz. Következtetés: Felméréseink megerősítették a romák iránti előítéletesség alkalomszerű jelenlétét a hazai egészségügyi ellátórendszerben, vizsgálatunk alapján azonban a roma populáció rosszabb egészségi mutatóihoz ez kevéssé járul hozzá. Eredményeink felhívták a figyelmet arra is, hogy a megelőzés szempontjából kulcsfontosságú mindkét fél edukációja, valamint az ellátók kiégésprevenciója. Orv Hetil. 2020; 161(19): 789–796.

Der Facharztemangel in bestimmten medizinischen Fachgebieten und v. a. in landlichen Regionen stellt sowohl das deutsche als auch das ungarische Gesundheitssystem vor grose Herausforderungen. Die Untersuchung von Fachrichtungspraferenzen der Medizinstudierenden sowie von ihrem subjektiven Gesundheitszustand und Wohlbefinden bringt wichtige Informationen uber ihre Motivationen zur Wahl von Fachrichtungen und weitere Hintergrundfaktoren. Im Rahmen einer multizentrischen Querschnittstudie wurden im Jahre 2014 insg. 2935 Studenten mit einem anonymen Fragenbogen in zwei deutschen und zwei ungarischen Universitaten befragt. Der Artikel fokussiert auf die in Ungarn studierenden deutschen (n = 341), ungarischen (n = 1073) sowie auf die in Deutschland studierenden deutschen Medizinstudenten (n = 1085). Die uber Motivationsgrunde der Fachrichtungswahl gewonnenen Ergebnisse zeigten, dass mit hoherer Lebensqualitat auch die Chance fur fachliches/wissenschaftliches Interesse steigt. Es konnte auch festgestellt werden, dass insbesondere bei Studierenden im letzten Studienjahr Work-Life-Balance und bessere Vereinbarkeit mit der Familie (Kinder, Partner) als wichtige Grunde fur die Fachrichtungswahl genannt wurden. Studierende mit aktiver Gesundheitsforderung haben laut Ergebnissen bei der Auswahl der Facharztrichtung ofter klare Vorstellungen. Gleichzeitig ist es wichtig hervorzuheben, dass das optimale Gleichgewicht zwischen Arbeit und Privatleben den zukunftigen Medizinern sowohl in Ungarn, als auch in Deutschland ein relevanter Aspekt fur Facharztentscheidungen ist. Somit ware es bei den Masnahmen zur Verhinderung des fortschreitenden strukturellen Arztemangels besonders wichtig, auf die Motivationsgrunde der (werdenden) Mediziner zu achten. Dies gilt auch fur die Entwicklungstendenzen der einzelnen Fachgebiete, mit besonderem Fokus auf Fachrichtungen mit Nachwuchsproblemen, wie z.B. Allgemeinmedizin in landlichen Regionen, sowohl in Deutschland als auch in Ungarn.

Obwohl dank vielen Anti-Tabak-Masnahmen die Raucherquote in Deutschland sinkt, raucht noch jeder 4. Erwachsene. Damit stellt das Rauchen immer noch eine enorme Belastung sowohl fur die Betroffenen und deren Angehorige als auch fur das Gesundheitssystem und die Gesellschaft dar. Arzte haben eine Schlusselposition in der Tabakentwohnung – ihre Gesundheit und Rauchverhalten sind deswegen von groser Bedeutung. Das Manuskript beschreibt die Verbreitung des Tabakkonsums unter Medizinstudierenden und pruft den Einfluss des Studienstandortes auf den Tabakkonsum. Im Rahmen einer multizentrischen Querschnittstudie wurden 2014 mittels Fragebogen Daten zum Gesundheitsverhalten von deutschen Medizinstudierenden in zwei deutschen und zwei ungarischen Universitaten erhoben. Von den 1384 Studierenden rauchten 7,3 % taglich, 9,1 % gelegentlich, 11,9 % beschrieben sich als ehemalige Raucher. Der Konsum von E‑Zigaretten kam selten vor, dagegen war das Shisharauchen unter Medizinstudierenden mehr verbreitet. Unter den Studienstandorten hatte Munchen den niedrigsten Anteil an gelegentlich rauchenden Mannern und an Shishakonsumentinnen. Medizinstudierende mussen ermutigt werden, nicht zu rauchen. Unsere Ergebnisse heben die Notwendigkeit von Raucherentwohnungsprogrammen inklusive Aufklarung uber gesundheitsschadigende Folgen von Shisha an medizinischen Fakultaten hervor.