Search

Égi lábnyom: vajon alkotható-e megfoghatatlanabb és tudománytalanabb fogalom ennél? Érdemes-e egy ilyen fogalmat kommunikálnunk tudományos alapon, ahol a mérhetőség, az okok és okozatok feltárása alapvető? A vallás és a gazdaság kapcsolatának elemzése mennyiben tartogathat új felismeréseket, ha a kérdést a környezeti fenntarthatóság szempontjából is vizsgáljuk? E témákat foglaljuk egy egyszerű modellbe, s e kérdésekre próbálunk meggyőző és lehetőség szerint megnyugtató válaszokat adni e rövid írás keretében. A modellalkotáshoz felhasználjuk a bruttó hazai termék (GDP), az ökológiai lábnyom és a szubjektív jóllét mutatóit.

A tanulmányban országok környezetterhelését és jóllétét vizsgáljuk. A környezetterhelést vizsgáló klasszikus I = PAT azonosság célszerű átrendezésével és továbbgondolásával két térképet szerkesztünk, amelyek egy véges, korlátozott erőforrású világban segítik a stratégiai döntéshozatalt. A térképek adatait a bruttó hazai termék, az ökológiai lábnyom, illetve a szubjektív jóllét mutatói szolgáltatják, ezek az információk a világ országaira ma már széles körben rendelkezésre állnak. Bemutatjuk a gazdasági tevékenység és a szubjektív jóllét kapcsolatát, s az erre épülő 12 stratégiát, majd a szűkös természeti erőforrásokkal számot vető újabb 12 stratégialehetőséget tárgyaljuk. A gazdasági tevékenységet, a környezeti korlátokat és az emberi boldogságot egyszerre szem előtt tartó modell alapján nyilvánvaló a makroszintű következtetés: napjainkban a gazdasági tevékenység, illetve az emberi jóllét dematerializációja szükséges és kívánatos célkitűzés.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: A12, O11, O57, Q10., The study examines countries ecological footprint and welfare. Rearranging and developing the classic I = PAT equation, the author has devised two maps to assist strategic decision-¬making in a world of finite, limited resources. The data on the maps - GDP, ecological footprint, and subjective welfare indices - are all widely available all over the world. The relation between economic activity and subjective welfare is presented and twelve strategies built upon them, before discussing twelve further strategies based on scarce natural resources. Using a model that considers economic activity, environmental constraints and human happiness concurrently, it becomes obvious that dematerialization of economic activity and human welfare are a necessary and desirable objective.

A cikk újszerű módon csoportosítja a vállalat szennyezéselhárítási költségeit, s bemutatja, hogy az elhárítás során miként maximalizálhatja egy vállalat a profitját, valamint hogy a környezetvédelmi hatóságnak milyen mértékű emissziócsökkentés megvalósítására célszerű törekednie, ha a társadalmi szinten megjelenő hasznok lehető legmagasabb szintjét kívánja elérni. A tanulmány elemzi az extenzív, az intenzív és a nem környezetvédelmet szolgáló technológiai fejlődés optimális szennyezéskibocsátásra vonatkozó dinamikus hatását. Megismertet az intenzív környezetvédelem paradoxonával: egyes környezetbarát technológiák elterjedésével bizonyos körülmények között romlik az optimális szennyezettségi állapot., The article groups the enterprise costs of preventing pollution and shows how a firm can maximize its profit, as well as the volume of emission reduction the environmental conservation authority should purposefully strive after if it wants to attain the highest possible level of benefit appearing on societal level. The study analyses the dynamic impact of techological progress serving extensive and intensive conservation of the environment and of that not serving conservation on the optimum emission of pollution. It makes readers acquainted with the paradox of intensive conservation of the environment: the spreading of some environmentfriendly technologies impairs under certain conditions the optimum state of pollution.

A tanulmány egy olyan kutatás mélyebb elemzésének eredményeit mutatja be, amelynek során a Budapesti Corvinus Egyetem Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének munkatársai kérdőíves felmérést hajtottak végre a Norvég Alap támogatásával, a „Fenntartható fogyasztás, termelés és kommunikáció” c. projekt keretében. A válaszok alapján összehasonlíthatjuk a fiatalok egyes csoportjainak környezettudatosságát és a fogyasztáshoz való viszonyát, amelynek alapján meghatározhatjuk a környezeti nevelés legfontosabb fókuszait és eszközeit. Két iskolatípus (egyetemisták és középiskolások) tanulóinak adatai alapján többdimenziós skálázás segítségével vizsgáltuk azt, hogy a diákokat leíró jellemzők közül melyek mozognak együtt, és melyek előfordulása mutat ellentétes irányba. Klaszterelemzéssel azt is feltártuk, hogy a mintába került személyek milyen hasonlóságokat és eltéréseket mutatnak, milyen, többé-kevésbé homogén csoportok képezhetők belőlük. Az eredmények alapján szakmai javaslatokat fogalmazunk meg a környezeti nevelés területére. _______ This paper presents the in-depth analysis of results from a survey of students from secondary and tertiary education. The survey was conducted by researchers from the department of environmental economics and technology of the Corvinus University of Budapest in the framework of the project titeld „sustainable consumption, production and communication” supported by the Norwegian Fund. The environmental consciousness and consumer behaviour of different groups of young people are compared, allowing identification of the main focus points and tools of environmental education. Multidimensional scaling is used to examine which characteristics of the students are related and which point in opposite directions. Similarities and differences between respondents were mapped through cluster analysis and relatively homogeneous groups were indentified. The results are used to make suggestions for the development of environmental education.

Az emberiség egyik létmeghatározó eleme a víz, amit számos formában használhatnak: ivóvízként, elfogyasztott élelmiszertermékeink előállításához, részben a termesztéskor, részben a termékké alakításkor, a közlekedésben, de az egészséges környezet kialakításához is. A víz szűkös erőforrássá válása évtizedek óta téma, azonban ezt csak átfogóan, a felhasznált vízmennyiség egésze és a vízminőség alakulása/alakítása szempontjából vizsgálták, és kisebb hangsúlyt fektettek arra, hogy részleteiben hová is kerül a víz. Ez a téma globálisan is és egy-egy régió fenntarthatóságának is döntő eleme lehet. A kép árnyalásának egyik eszköze lehet a virtuális víz (Allen, 1993) és a vízlábnyom (Hoekstra, 2003) vizsgálata. A tanulmányban részben a két, viszonylag újnak tekinthető fogalom bemutatását tűztük ki célul, valamint annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy egy ország gazdasági fejlettsége és vízfelhasználása között milyen összefüggés írható le, hiszen ez a jövőbeli életet jelentősen befolyásolhatja. Nem tehetünk teljesen egyértelmű kijelentéseket a gazdasági fejlettség és a vízlábnyom viszonyának leírására, azonban az empirikusan is alátámasztható véleményünk kialakításához megvizsgáltuk a két mutató közötti kapcsolat lehetséges irányait. Javaslatokat fogalmaztunk meg Magyarországra vonatkozóan abból a szempontból, hogy vízi erőforrásainkat hogyan hasznosíthatnák a jövőben, a fenntarthatósághoz kapcsolódóan. Cikkünkben először az elméleti hátteret mutatjuk be, részben a vízlábnyom és a virtuális víz meghatározásán keresztül, részben annak demonstrálásával, milyen vonatkozásban alkalmazták az eddigiekben ezeket a fogalmakat. A következő részben elemzéseinket tekintjük át, külön az adatokat és külön az eredményeket. Az eredmények értelmezése során arra keressük a választ, mennyire lehet hasznos ez a megközelítés hazánk vagy hazánk egyes régiói számára a fenntarthatóság szempontjából.

Amint Magyarországon 2008-ban kinevezték a jövő nemzedékek ombudsmanját,1 mindjárt jelentős vitát is kavart az újdonsült országgyűlési biztos egy előadáson tett kijelentése.2 Ennek alapján úgy tűnt, hogy a jövő nemzedékeket immár hivatalosan is képviselő személy abortuszpárti és nagycsalád-ellenes. A felháborodás mértéke jól mutatja a téma rendkívüli érzékenységét – függetlenül a megfogalmazott állítások valóságtartalmától. A kedélyek valamelyest csillapodtak, midőn kiderült, az ombudsman nem Magyarországra, hanem a „harmadik világra” célzott, s ezzel valóban tisztázható néhány félreértés. Ám a mélyebben gondolkodót ez egyáltalán nem nyugtatja meg. Mi is a jövő nemzedék érdeke: a sok vagy a kevés gyermek? S lehet-e egyáltalán többféle választ adnunk a kérdésre, aszerint hogy „fejlődő” vagy „fejlett” régióról van szó?

Önkényuralom, totalitarizmus. A XX. század történelme, többek között, a modernitás legszörnyűbb társadalmi-politikai következményeit is példázza, kevesek szinte totális uralmát sokak fölött. Az azonban új fejlemény, hogy az uralom mára a Föld élő rendszerének a szintjén is egyre teljesebbé válik. A modern kor, számos kétségtelen vívmánya ellenére, az erőteljes uralom technológiáit is a rendelkezésünkre bocsátotta, s a totalitás immár nem csak negatív utópia, hanem állandó fenyegetés, sőt olykor kézzelfogható valóság. Közvetlen célunk a globális népesedés elemzése, amit a humán és a nem humán élet technológia általi kontrolljának, alávetettségének szempontjából vizsgálunk.

A tanulmányban országok környezetterhelését és jóllétét vizsgáljuk. A környezetterhelést vizsgáló klasszikus I = PAT azonosság célszerű átrendezésével és továbbgondolásával két térképet szerkesztünk, amelyek egy véges, korlátozott erőforrású világban segítik a stratégiai döntéshozatalt. A térképek adatait a bruttó hazai termék, az ökológiai lábnyom, illetve a szubjektív jóllét mutatói szolgáltatják, ezek az információk a világ országaira ma már széles körben rendelkezésre állnak. Bemutatjuk a gazdasági tevékenység és a szubjektív jóllét kapcsolatát, s az erre épülő 12 stratégiát, majd a szűkös természeti erőforrásokkal számot vető újabb 12 stratégialehetőséget tárgyaljuk. A gazdasági tevékenységet, a környezeti korlátokat és az emberi boldogságot egyszerre szem előtt tartó modell alapján nyilvánvaló a makroszintű következtetés: napjainkban a gazdasági tevékenység, illetve az emberi jóllét dematerializációja szükséges és kívánatos célkitűzés /===/ The study examines countries' ecological footprint and welfare. Rearranging and developing the classic I = PAT equation, the author has devised two maps to assist strategic decision-making in a world of finite, limited resources. The data on the maps – GDP, ecological footprint, and subjective welfare indices – are all widely available all over the world. The relation between economic activity and subjective welfare is presented and twelve strategies built upon them, before discussing twelve further strategies based on scarce natural resources. Using a model that considers economic activity, environmental constraints and human happiness concurrently, it becomes obvious that dematerialization of economic activity and human welfare are a necessary and desirable objective.

A cikk a népesedéssel kapcsolatos problémák közül néhányat alaposabban is körüljár. A tanulmány bemutatja a különféle, egymással összebékíthetetlennek látszó „zöld” elképzelések mozgatórugóit és a törésvonalat: a modernitást és a modernitás tagadását; s a gyermekszám meghatározására felelős döntéshozatalt javasol, amelybe, tekintettel a világ népességszámban fogyatkozó régióira, a több gyermek vállalása is beletartozhat; a modernitás és a fenntarthatóság összefüggésében vizsgálja a születésszabályozást és a családtervezést, s a felmerülő súlyos erkölcsi nehézségeket; a „zöld”, illetve a keresztény-katolikus megfontolások közötti ellentétek feloldásaként pedig a „zöld” erőfeszítések nem-modern keretbe helyezését javasolja.

Due to the communist regime in Hungary the values and principles of the Second Vatican Counsil could hardly achieve their goal in the region and the situation is almost the same even today. This paper examines two levels of society where the thoughts of Gaudium et spes might have appeared: we have explored that there are Christian companies existing about 15 years since the political transition in 1990 and we made a research among individuals in rural environment, how could they preserve their human wholeness described in GS, in other words, how could they keep their social, cultural, natural, religiuos and local roots amongst the consumer society that has been developped in Hungary at the time of capitalism. Regarding the Christian companies our research could produce a positive result: we have explored that although the Christian companies survayed hardly know the Church’s social doctrine, they live and operate according to it. At the same time in the realm of individuals we cannot tell good news of this kind. Most of the persons interviewed have already lost or are near to loose their roots, that is their human wholeness. Our final conclusion is that our hope for preserving even strenghtening the values of GS in the Hungarian society is in the communities, be it work communities, as John Paul II. mentioned in his encyclical Sollicitudo rei Socialis. The paper presents the details and conclusions of our researches.

A cikk a fenntarthatóság témakörét a területhasználatra és az építési tevékenységre fókuszálva járja körül. Noha kész receptekkel nem szolgál, természet, társadalom és gazdaság egészlátó (integrált) szemlélete alapján néhány radikális, normalitást célzó – főként ökológiai gazdaságtani – szempontot fogalmaz meg, amelyekkel egy fenntarthatóbb rendszert alakíthatunk ki. Mivel az írást a fenntarthatóság kérdésköre ihlette, a természeti környezettel kapcsolatos megfontolások a kidolgozottabbak, s csak esetlegesen (ám elválaszthatatlanul) kapcsolódnak hozzájuk a társadalmi vonatkozások. A tanulmányból mindenesetre – implicit módon – így is kitűnik, hogy a fenntarthatóság eszméje (amely elsősorban a természeti korlátokból fakad) nem mond ellent a társadalmi-emberi kiteljesedésnek, azaz a közjónak, ha az embert és a társadalmat a maga teljességében szemléljük, s nem valamilyen torz és leegyszerűsítő (például a homo oeconomicus) ideológia alapján. A cikkben a radikális javaslatokat kevésbé radikális – környezetgazdasági – nézetek ellenpontozzák, mintegy érzékeltetve a problémakör és a megközelítésmódok rendkívüli összetettségét.

A piaci kudarcok számos formája ismert a közgazdászok számára, ezek közül a környezetvédelem területén a külső gazdasági hatásokkal (az externáliákkal) kapcsolatosak a legismertebbek. A piaci kudarcok miatt a gazdaság nincs Pareto-optimális helyzetben, azaz egyesek jóléte nem növelhető úgy, hogy eközben mások jóléte ne csökkenjen. Kérdés, hogy ez egy-egy környezetszennyező vállalat vagy iparág esetén azt jelenti-e, hogy a piaci mechanizmust teljesen ki kell iktatnunk a probléma orvoslásakor, vagy azért bizonyos szerepet a piac továbbra is betölthet a nehézség leküzdésében. /===/ Economists are familiar with many forms of market failure, among the best known being the economic externalities in the field of environmental protection. Due to the market failures, the economy is not in a Pareto-optimal situation, in other words, the welfare of some cannot be raised without reducing the welfare of others. The question is whether this means in the case of a polluting firm or industry that the market mechanism has to be excluded when remedying the problem, or whether the market can still play some part in overcoming the difficulties.

A fejlődést gazdasági növekedésként felfogókat bíráló hangok szórványosnak és erőtlennek hatnak, pedig a nyugati fogyasztói társadalom árnyoldalait és hosszú távú fenntarthatatlanságát taglaló tudományos igényű munkák ma már egyre szélesebb körben hozzáférhetők. A társadalmi szempontból megmutatkozó problémák mellett egyre nyilvánvalóbbá válnak a természeti környezet végességéből adódó nehézségek is. A környezeti problémák kapcsán sokat hallani a Föld népességének szabályozásáról és a tisztább termelés szükségességéről, ám az egy főre jutó fogyasztás tabunak látszik. Pedig az emberiség bioszférára gyakorolt összterhelését meghatározó képletnek ez legalább olyan fontos eleme, mint a népesség és a technológia. A fogyasztás mérséklésével kapcsolatos idegenkedés számos okra vezethető vissza. Ezek közül az egyik legfontosabb a személyes érintettség. Egy gazdaságilag fejlett ország polgára számára a népességnövekedés megállítása és a technológiafejlesztés igénye könnyen úgy értelmezhető, hogy ezek valaki más számára jelentenek tényleges feladatot. Ám ha a fogyasztásról esik szó, akkor óhatatlanul felbukkan a személy saját felelőssége is, hiszen valamennyien fogyasztók vagyunk.