Search

The effect of alginit on the soil and on triticale was studied over three years, from 2012 to 2014, in a long-term field experiment set up on acidic sandy soil in Nyirlugos 53 years ago. A 100 t•ha-1 rate of alginit was applied in autumn 2011 on plots given 0, 50, 100 and 150 kg•ha-1•year-1 N. The originally 5 x 10 = 50 m2 plots were halved, and the halves without alginit treatment served as controls. The 4N + 4N (with alginit) = 8 treatments × 4 replications = 32 plots. The main results are as follows: 1. Physical soil measurements showed that alginit treatment had no effect on the total porosity or water capacity of the soil. The field capacity increased by 4.4% on average, but this was not significant. The saturation percentage (KA according to Arany) rose significantly from 30.2 to 31.6. 2. On alginit-treated plots the pH(KCl) increased from 3.9 to 6.2, CEC from 1.3 to 3.6, EC from 21 to 67 ms/cm and base saturation from 53% to 74%, while the hydrolytic acidity decreased from 10 to 6 after the first year. 3. NH4-acetate + EDTA-soluble Ca increased from 154 to 730, K2O from 50 to 62, Mg from 18 to 104, Sr from 0.9 to 4.4 mg•kg-1 and Ni from 125 to 330 μ g•kg-1 on the alginit-treated plots. 4. The straw and grain yield of triticale increased in all three years. Alginit treatment generally doubled the yields, especially on plots treated with 150 kg•ha-1•year-1 N, which became acidified and impoverished in Ca, Mg, K and P. 5. Alginit treatment increased the Mg, Mo and Cd uptake and reduced that of Mn, Zn and Ba by triticale seeds. The Ca, Mg, S and Mo concentrations increased in the straw, while the incorporation of Mn, Zn, Ba, Cu, Ni and Co was inhibited by alginit. 6. Alginit is a suitable mineral for the amelioration of similar acid sands, which may eliminate the acidity caused by excessive N supplies and improve the water holding capacity, colloidal and nutrient status and drought-tolerance, and thus their fertility.

A talajmikrobiota melyrehato vizsgalata elengedhetetlen a fenntarthato mezőgazdasagi termeles okologiai alapjainak a megteremtesehez. A mikrobialis kozossegek faji es funkcionalis diverzitasanak vizsgalatahoz a rendelkezesre allo hagyomanyos vizsgalati eljarasok mellett, szukseg van a talajbol tortenő DNS kinyeresen alapulo vizsgalati modszerek hazai agrarkutatasokba valo bevezetesere. A megfelelő modszertan kidolgozasanal figyelembe kell venni a talaj fizikai es kemiai tulajdonsagait, mert peldaul a talaj pH-erteke, humusztartalma, szemcseosszetetele alapvetően meghatarozza a talaj DNS kivonas sikeret. A sejtfeltaras modszeret vagy esetleg modszerkombinacioit a vizsgalni kivant mikrobacsoport(ok) anatomiai es elettani tulajdonsagaihoz kell igazitani. A DNS kivonas soran kompromisszumot kell talalni a kinyeresi hatekonysag es a tisztasag kozott. A kinyeresi hatekonysag novelese altalaban a tisztasag rovasara megy, vagy noveli a toredezettseget, ugyanakkor a tobbszoros tisztitasi procedura soran kevesebb, de nagy tisztasagu DNS nyerhető, de jelentős lehet az informaciovesztes is. A fenti irodalmi adatok alapjan a kulonboző modszereknek, vagy modszerkombinacioknak a kutatasi celhoz es az adott talaj-okologiai korulmenyekhez valo adaptalasat es fejleszteset tartjuk szuksegesnek.

A szójaoltás hatékonyságát és az oltóanyagtörzsek gazdanövény specificitását vizsgáltuk csernozjom talajon, szántóföldi körülmények között. A szóját (Glycine max L., Kurca) 80 kg vetőmag/5×1011 CFU arányban oltottuk. Az oltást a vegetációs periódus folyamán mikroelem tápoldattal egészítettük ki. Az eredményeket kezelésenként 5×1 folyóméter növény- és talajminta vizsgálata alapján értékeltük. A mikroszimbionta baktériumtörzsek összehasonlító jellemzését BOX-PCR módszerrel végeztük el. Megállapítottuk, hogy a vizsgált kontrollnövényeken nem volt gümőképződés. A szója magoltása sikeres volt. Az oltóanyagtörzsek infekciós- és N-kötő aktivitása megfelelő volt, növényenként átlagosan 6–7 összetett, aktív gümő képződött. Az oltás hatására a növények száraztömege 25%-kal nőtt. A kiegészítő mikroelem tápoldat nem növelte szignifikánsan a növények száraztömegét és virágszámát. Az oltóanyagban lévő törzsek közül csak egy volt képes hatékony szimbiózist kialakítani a szójával, ami a gazdanövény és mikroszimbionta közötti kapcsolat nagyfokú specificitására utal. Ezt a PCR vizsgálat eredményei is alátámasztották.

Effects of 6 years no-tillage (NT), ploughing, disking and the two last treatments combined with loosening on surface area, water vapor adsorption energy, variable charge and fine pore properties of a brown forest soils were studied using water vapor adsorption–desorption, back-titration and mercury intrusion measurements. The studied soil properties altered markedly under mechanical tillage treatment as compared to NT soil. The radii and the volumes of cryptopores (sizes from 1 to a few tens of nanometers) decreased and the opposite was found for ultramicropores (sizes from a few tens of nanometers to around 10 μm). However, fractal dimension of cryptopores and ultramicropores had changed very slightly, indicating that general geometrical structure of the fine pore system in the studied range (ca 1 nm–10 μm) remained unaltered despite pore size-shift. Surface areas and the amount of variable surface charge were markedly lower in mechanically tilled soil. A decrease of organic matter content was observed as well. Decrease of water vapor adsorption energy and increase of the fraction of strongly acidic surface functional groups accompanied mechanical tillage treatments.