Search

Összefoglaló. A ritmuszavarok előfordulása gyakoribb a terhes nők esetén, mint a nem várandósok körében. A legtöbb esetben terápiás beavatkozás nélkül is kihordható a magzat. Hemodinamikai instabilitás és magzatkárosodáshoz vezető fetalis hypoperfusio jöhet létre, amennyiben tartós, magas kamrai frekvenciával járó epizódok jelentkeznek. Ezekben az esetekben a ritmuszavar megszüntetése indokolttá válhat. Az antiarrhythmiás gyógyszerek korlátozottan és nagy körültekintéssel alkalmazhatók a gyermeket várók körében, így a katéterablatio jelenthet biztonságos és használható alternatívát. Ezen beavatkozásokat hagyományosan röntgensugár segítségével végzik, ez azonban az ionizáló sugárzásnak a magzati fejlődésre gyakorolt hatása miatt magas rizikót jelentene. Több éve elérhető a szív-elektrofiziológiában az ún. zéró fluoroszkópiás ablatio, mely a pitvarfibrilláció kezelésében és más ritmuszavarok esetében egyaránt alkalmazható. A terheseknél alkalmazott eljárást két eseten keresztül mutatjuk be. A röntgensugár használatát, a jelen cikkben bemutatott beavatkozások esetén is, sikerült teljesen kiküszöbölnünk. Az első, 23 hetes gravid páciensnél recidív paroxysmalis supraventricularis tachycardia miatt végeztünk elektrofiziológiai vizsgálatot. E vizsgálat során atrioventricularis nodalis reentry tachycardiát igazoltunk és abláltunk sikerrel. Második esetbemutatásunkban egy anteroseptalis járulékos köteg katéterablatiós megoldását mutatjuk be. A terhesség során jelentkező, az anyára és/vagy magzatára veszélyt jelentő ritmuszavar esetén a háromdimenziós térképező rendszer (szükség esetén intracardialis ultrahangvizsgálattal kiegészítve) biztonságos és hatásos alternatívát jelent, olyan esetekben, ha röntgensugár nem használható. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1643–1651. Summary. Arrhythmias are more common in pregnant women than in others. In most cases, the fetus can be delivered without therapeutic intervention. Hemodynamic instability and fetal hypoperfusion leading to fetal harm may occur if persistent episodes of high ventricular rate occur. In these cases, resolution of the arrhythmia may be advised. Antiarrhythmic drugs can be used with limitations and great caution in those expecting a child, so catheter ablation may be a safe and usable alternative. These interventions are traditionally performed using X-ray, however, due to the effect of ionizing radiation on fetal development, this would pose a high risk. Zero-fluoroscopic ablation has been available for several years in cardiac electrophysiology, which can be used both in the treatment of atrial fibrillation and in other arrhythmias. The procedure which we used in pregnant women is presented in two cases. We also managed to completely eliminate the use of X-ray during the interventions presented in this article. In the first case, a 23-week-old gravid patient underwent electrophysiological examination for recurrent paroxysmal supraventricular tachycardia. In the electrophysiological study, atrioventricular nodal reentry tachycardia was confirmed and successfully ablated. In our second case study, we present a catheter ablation for anteroseptal accessory pathway. Three-dimensional mapping system (supplemented with intracardiac ultrasound, if necessary), in the case of significant arrhythmia, is a safe and effective alternative where X-rays, which poses a risk to the mother and/or the fetus, cannot be used during pregnancy. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1643–1651.

Absztrakt: A szívműtét utáni pacemaker-terápiát igénylő ritmuszavarok kérdésköre jól ismert és tanulmányozott, problematikája komoly kihívások elé állítja a szakmát. Írásunk célja összefoglalni a jelenleg érvényes nemzetközi ajánlásokat és a jelentős tanulmányok eredményeit, valamint ismertetni kórházunk ez irányú tapasztalatait. Bemutatjuk a lényeges európai és amerikai iránymutatásokat és az eddigi meghatározó tanulmányok főbb eredményeit. Közreadjuk a Zala Megyei Szent Rafael Kórházban 2014. 01. 01. és 2018. 12. 31. között operált 2735 beteg közül a műtét utáni egy hónapon belül végleges pacemaker-implantáción átesettek adatait, és összevetjük azokat a nemzetközi eredményekkel. A nemzetközi irodalom adatai alapján a korai posztoperatív időszakban a végleges pacemaker-beültetés aránya átlagosan 1,5–5% körül mozog a szívsebészetben, és ez az arány a későbbiekben tovább nő. Az ingerületvezetési zavarok kialakulásáról részletes információkkal rendelkezünk, számos prediktív tényező került azonosításra, az aktuális guideline-ok mégis csak hozzávetőleges iránymutatást kínálnak a kérdésben. A korai perioperatív időszak (1 hónap) során osztályunkon 15 esetben (0,55%) volt szükség végleges pacemaker implantációjára, és a késői utánkövetés során 6 beteg bírt továbbra is pacemakerdependens ritmuszavarral. A perioperatív ritmuszavarok gyakori és komoly következményekkel járó szövődmények a szívsebészetben, nehezítik a betegek gyors felépülését, terhet rónak a betegellátásra, és költségtöbbletet jelentenek. A végleges pacemaker-beültetés aránya a Zala Megyei Szent Rafael Kórházban alacsonynak mondható. A késői utánkövetés alapján a betegeknek így is csak töredéke pacemakerdependens. Az eddig rendelkezésre álló információk és egy hazai, nagy esetszámú, prospektív vizsgálat segítségével szükséges lenne standardizált protokoll kialakítása a témában, mely mérvadó lenne a szakma számára. Orv Hetil. 2020; 161(31): 1271–1280.

Objective Pulmonary vein isolation (PVI) is the cornerstone of the interventional treatment of atrial fibrillation (AF). Traditionally, during these procedures the catheters are guided by fluoroscopy, which poses a risk to the patient and staff by ionizing radiation. Our aim was to describe our experience in the implementation of an intracardiac echocardiography (ICE) guided zero fluoroscopic (ZF) ablation approach to our routine clinical practice. Methods We developed a simplified ICE guided technique to perform ablation procedures for AF, with the aid of a 3D electroanatomical mapping system. The workflow was implemented in two phases: (1) the Introductory phase, where the first 16 ZF PVIs were compared with 16 cases performed with fluoroscopy and (2) the Extension phase, where 71 consecutive patients (including repeat procedures) with ZF approach were included. Standard PVI (and redoPVI) procedures were performed, data on feasibility of the ZF approach, complications, acute and 1-year success rates were collected. Results In the Introductory phase, 94% of the procedures could be performed with complete ZF with a median procedure time of 77.5 (73.5–83) minutes. In one case fluoroscopy was used to guide the ICE catheter to the atrium. There was no difference in the complication, acute and 1-year success rates, compared with fluoroscopy guided procedures. In the Extension phase, 97% of the procedures could be completed with complete ZF. In one case fluoroscopy was used to guide the transseptal puncture and in another to position the ICE catheter. Acute success of PVI was achieved in all cases, 64.4% patients were arrhythmia free at 1-year. Acute major complications were observed in 4 cases, all of these occurred in the redo PVI group and consisted of 2 tamponades, 1 transient ischemic attack and 1 pseudoaneurysm at the puncture site. The procedures were carried out by all members of the electrophysiology unit in the Extension phase, including less experienced operators and electrophysiology fellows (3 physicians) under the supervision of the senior electrophysiologist. Consequently, procedure times became longer [90 (75–105) vs 77.5 (73.5–85) min, p = 0.014]. Conclusions According to our results, a ZF workflow of AF ablations can be successfully implemented into the routine practice of an electrophysiology laboratory, without compromising safety and effectivity.