Search

A modern emlékezetkutatás másfél évszázada indult el Hering elméletével, mely először kötötte az emlékezés közismert kulturális gyakorlatát az idegszövet feltételezett átalakulásaihoz. Azóta is vita tárgya, hogy vajon a múlt minden hatását emlékezetnek nevezzük-e, vagy csupán az egykori helyzetek és események visszaidézését. Az előadás kiindulópontja, hogy az emlékezet kutatása azóta három vágányon halad. Keressük a szervezet múltjának neurális nyomait, az emlékezés szerveződését az egyén lelki életében, s a visszaidézések csoport szervezte s csoportteremtő gyakorlataiban a kulturális (akár történeti) emlékezetet nyomozzuk.A hagyományok közti kapcsolatteremtés egyik fogalmi kérdése a „mik vagy kik” az emlékek és az emlékezés hordozói és ágensei? Emlékezik-e a hippokampusz, s emlékeznek-e a kondicionált állatok? Hogyan emlékezhetnek csoportok, miként Halbwachs ma felújított évszázados elmélete sugallja, úgy, hogy közben ne tételezzünk misztikus „csoportlelkeket”. Hogyan használunk emlékezeti erőforrásként másokat, könyveket, könyvtárakat, s keresőmotorokat? Ki végzi ilyenkor az emlékezést, s hová rendelődik a bevésés-tárolás-felidézés klasszikus hármassága?Klasszikus kérdés mindhárom kutatási hagyományban az emlékek és tudások szerveződése. Ismertetőjegyek, helyek, képek, szokások, történetek, eljárások világáról született biológiai, pszichológiai és kulturális elméletek kavalkádja. Bergson óta velünk él az az igény, hogy az emlékeket a személyhez (egóhoz, selfhez) kapcsoljuk, s az ént egyszerre tekintsük mint a test, a személyi élmény és a társas hatás emlékezeti integrációs felületét és ezek működésének eredményét. A mellett érvelek, hogy a jelentésteli emlékek elbeszélő felfogása, amelyet a hazai irodalomban László János képviselt, kapcsolatot tud teremteni a pszichológiai és a kulturális emlékezet, gyakorlatok és kutatási hagyományok között.Mint egy pszichológustól joggal várható is, mondanivalóm az lesz, hogy a C. P. Snow kiemelte két kultúra, de mára akár három kultúra (művészet, bölcsészet, tudomány) örökségében a kísérleti pszichológus hivatása, hogy megteremtse a hidat és párbeszédet ezek között a szétvált társalgási univerzumok között. Saját emlékezetikultusz-személyeink, Ranschburg, Rapaport, Kardos, Grastyán, Mérei és László életműve és nyitott gondolkodása hordozza ezt az igényt mint elkötelező örökséget.

Háttér és célok: A modern információs és kommunikációtechnikai (IKT) eszközök alkalmazásának alapvető jellemzője a multitasking jellegű használat, vagyis a több információforrás párhuzamos futtatása. A tanulás kontextusában ez azt jelenti, hogy az IKT-eszközök minimális viselkedéses befektetés ellenében megkönnyítik a tanulási célunknál jutalmazóbb figyelmi folyamatok működtetését. Vizsgálatunk célja, hogy az átlagos IKT-környezetben zajló tanulási folyamatot modellezzük laboratóriumi körülmények között, ezáltal vizsgálva a multitasking hatását a személyek feladatvégzésére. Módszer: A vizsgálatban alkalmazott főfeladat a Flanker-teszt volt, mely az egyik leggyakrabban alkalmazott figyelmi és gátlási feladat. A főfeladat végzését ugyanakkor időről időre megzavarták bizonyos (villogó vagy egyéb módon jelző) disztraktorok, amelyek lehetővé tették, hogy a főfeladatról a vizsgálati személyek átváltsanak rájuk, és korlátlan mennyiséget „fogyasszanak” belőlük. A vizsgálatot 91 diákkal végeztük el az Eszterházy Károly Főiskoláról. Célunk a disztraktorokkal eltöltött pihenések hosszának, illetve számának főfeladatban nyújtott teljesítményre gyakorolt hatásának felmérése volt. Eredmények: A pihenések hossza és száma, valamint a reakcióidő között nem találtunk összefüggést. Míg a pihenés hossza és a teljesítmény között erős negatív korreláció volt kimutatható, a sok megszakítás nem mutatott kapcsolatot a teljesítménnyel. Közvetlenül a pihenés után a személyek reakcióideje átlagosan javult. A több feladatot végző személyek arányaiban jobb válaszokat adtak. Konklúzió/következtetések: Eredményeink a pesszimista multitasking metahipotézist támasztották alá, vagyis azt találtuk, hogy a többet pihenő személyek túlbecsülik a pihenés teljesítményükre gyakorolt hatását, hiszen valójában a több pihenés rosszabb teljesítménnyel járt együtt. Viszont ha a vizsgálati személy képes korlátozni a pihenések hosszát, vagyis a disztraktív ingerek hosszú távra nem vonják el a figyelmét a főfeladatról, ezek a rövid pihenők pozitívan befolyásolják a teljesítményt.

A pszichológia számos aspektusból vizsgálja az IKT- (információs és kommunikációtechnikai) eszközök hatását; például pozitív vagy negatív következményeit kapcsolati hálóinkra, motivációra és olyan kognitív folyamatokra gyakorolt befolyását, mint a figyelem vagy az emlékezet. Ez az áttekintő dolgozat e változások kereteit foglalja össze. A pszichológia az ember IKT-használatának jellemzőit próbálja feltárni, figyelembe véve az IKT által prezentált információ feldolgozásában az emberi észlelés korlátait is. A figyelemmel kapcsolatban fontos kiemelni a megosztott figyelem hatását, amely bizonyos körülmények között elősegíti, más esetben korlátozza az információ megfelelő feldolgozását, és a multitasking jelenséggel kapcsolatban is előtérbe kerül, csakúgy, mint a figyelem automatikusságának kérdése, amely az IKT-eszközök gyakori használatával kapcsolatban is releváns kérdés lehet. Az IKT-eszközök használata az emberi emlékezet számos összetevőjét (procedurális, prospekív, szemantikus stb.) befolyásolja, és hatására megjelenik a referenciális információelsajátítási mód, vagyis az információhoz való hozzáférés módjának eltárolása magának az információnak a tárolása helyett. Emellett az IKT-eszközök hozzáférést biztosítanak egyfajta kiterjesztett memóriához, az ebben való eligazodáshoz viszont az embernek ki kell fejlesztenie egy sajátos készséget, a keresést és az azzal kapcsolatos deklaratív tudást. Ezen eszközök használatának extrinzik és intrinzik motiváló erői meghatározhatók, amelyek jutalomként jelennek meg az IKT-használat következtében. Végül az IKT-eszközökkel kapcsolatosan nem megkerülhetőek a szociokognitív vonatkozások, hiszen ezen eszközök visszahatnak az emberi közösségre, további fejlődésre sarkallják az egyént, társadalmi változások indikátorai lehetnek.

Háttér és célok: Az IKT-eszközök használatára vonatkozó eddigi vizsgálatok az IKT-használat különböző területeit tárták fel, mint például információszerzés, kapcsolattartás, kommunikáció, tanulás stb. (Krajcsi, Kovács és Pléh, 2001; Csepeli és Prazsák, 2010). Hogy mire is használjuk az IKT-eszközöket és különösen az internetet, az nagyban függ az életkortól is, bár a feltételezésekkel ellentétben a kutatások eredményei szerint nem a digitális bennszülöttek ezen eszközök professzionális felhasználói. Vizsgálatunk kérdései, amelyekre jelen cikkben kitérünk, hogy milyen attitűdjeik vannak a főiskolás korosztálynak a számítógépekkel kapcsolatban, mely eszközöket mennyi ideje ismerik, valamint milyen területei vannak a főiskolások IKT-használatának, mennyire használja ki ez a korosztály az online terület adta lehetőségeket, és hogyan alkalmazzák ezeket az IKT-eszközöket a tanulás közbeni kikapcsolódásra. Módszer: Kutatásunkban a főiskolások IKT-használati szokásait kérdőíves módszerrel mértük fel. Eredmények és következtetések: Kutatásunk eredményei egy általános képet adhatnak a főiskolások IKT-használati szokásairól, mely segíthet egy-egy IKT-vel kapcsolatos kérdés összetettebb szemlélésében.

A dolgozat áttekinti, hogy az utóbbi évtizedek kreativitáskutatása mit mond a tudományos teljesítmény meghatározóiról. Az áttekintés főként D. Simonton munkáira épít. Az egyik visszatérő mozzanat a megszállott produktivitás szerepe a kiválóságban. A korábbi képpel szemben ma a divergens és konvergens folyamatokat egyaránt hangsúlyozzuk a belső meghatározókat illetően. Számos darwini modell a produkció és szelekció ciklusának elválasztását emeli ki. Fontos szerepet kap a társas kontextus és az elfogadás is. Az életutak elemzése a kulturális és történelmi határhelyzetek szerepét állítja előtérbe, valamint a mentorok jelentőségét.

A tanulmány áttekinti, hogyan jelentek meg az 1960-as évek végén egymással párhuzamosan azok a felfogások, amelyek a különbségek öröklését, a korai fejlődés jelentőségét s az általában vett genetikai programokat hangsúlyozták. A viselkedésgenetikai és a korai tapasztalással való érvelés egyszerre jelent meg a pszichológiában, s ez adta az intelligencia öröklésével kapcsolatos viták tágabb kontextusát