Search

A városi terek fogyasztásközpontú átalakítása, a folyamat szereplői és viszonyrendszereik a társadalmi-térbeli egyenlőtlenségek kritikai megközelítésű kutatásának fontos kérdéskörévé vált az utóbbi két évtizedben. A fogyasztás dinamikus társadalmi viszonyrendszerként történő értelmezéséből kiindulva – amellyel egyszerre ragadható meg a fennálló társadalmi struktúrák működése, kulturális logikája, és az egyén (mint fogyasztó) ezekre adott válasza – az állam piaci szabályozó-ellenőrző szerepét, pontosabban ennek és társadalmi-térbeli egyenlőtlenségeket „termelő” mechanizmusait mutatjuk be a magyarországi (posztszocialista) átmenet és „perifériás” kapitalizmus kontextusában. Koncepciónkban az állam a piaci szereplők közötti viszonyok alakítója szabályozók és intézményi gyakorlatok révén, amelyek lenyomatai az állam működését formáló társadalmi/hatalmi-térbeli viszonyoknak. Az állam fogyasztáshoz kapcsolódó, egyenlőtlenségeket „termelő” szerepe több térbeli léptékben és dimenzióban is megragadható, tanulmányunkban azonban a városi terekben zajló folyamatokra koncentrálunk. Elemzésünk empirikus része győri esettanulmányra épül, amelynek során kvalitatív módszerekkel próbáltuk feltárni a helyi állam és a többi szereplő viszonyát. A tanulmányban a mellett érvelünk, hogy (i) a fogyasztás szervezeti és térbeli kereteit alakító szabályozás alapvetően a városi gazdaságok/terek fogyasztásközpontú átalakítása irányába hatott, az ebben résztvevők körét a piaci szelekcióra „bízva”; ii) az előbbi folyamatok eredményként kialakult koniktusok egyrészt lassan és inkonzisztens módon formálódó állami szabályozás, és a mögötte húzódó, tőke/állam kapcsolatok metszetében, másrészt a központi állam/lokális állam változó viszonyrendszerében értelmezhetők; (iii) a városi terek fogyasztásközpontú átrendeződésében fölfedezhető a (perifériás kapitalizmusra jellemző) függőségi viszonyok bonyolult rendszere, ami a „sikeresnek” tekintett városok helyi szereplőinek mozgásterét is behatárolja.

A Vidékfejlesztési Minisztérium tanyapályázatának keretében, 2013-ban nagy léptékű külterületi felmérés elkészítésére nyílt lehetőség, melynek során csaknem teljes adatfelvételt készíthettünk Békés megye külterületi népességéről és épületeiről. Bár az adatlapok tematikája rögzített volt, a pótlólagos kérdések, illetve a tanyasi interjúk alapján olyan – térben rendezett – információtömeghez jutottunk, melyre még nem volt példa a megye történetében. A jelen tanulmány célja az eredmények elsődleges bemutatása, az eltérő térségi vagy települési fejlődési pályák felvillantása, illetve a megye tanyatípusainak leírása egy generációval a rendszerváltást követően. A Békés megyei tanyavilágban 1990 után nem indult el külterületi kitelepülési hullám, de nem beszélhetünk a tanyafelszámolódás folytatódásáról sem a szocialista periódust követően. A túlélés záloga már csak részben az agrárium, egyre erősebb a hétvégi, rekreációs célú külterületi építkezés, tanyamegújítás. Nem bizonyult valósnak az a „városi legenda” sem, hogy a tanyákon kizárólag az idősek és a szociálisan leszakadó rétegek „torlódtak fel”, mint ahogy nem létezik összetartó, egymást segítő tanyasi közösség sem. Valójában a tanyahálózat erőteljes térbeli differenciálódása zajlik, egy-egy település eltérő határrészei között is. A tanyák számának csökkenése a nem túl távoli jövőben aligha elkerülhető, erre utal a romos és láthatóan nem lakott, nem használt épületek magas száma. Ez a folyamat azonban szintén differenciáltan fog végbemenni, amelyben a választóvonal az alapvető infrastrukturális elemek megléte vagy hiánya lesz.

Tanulmányunkban a szakmai diskurzusokban hátrányos helyzetűként megjelenített rurális térségekre fókuszálunk, azok marginalizációs folyamataira helyezve a hangsúlyt. Kiindulópontunk az, hogy a marginalitáskoncepció releváns értelmezési keret a „leszakadó” vidéki térségek társadalmi problémáinak megértéséhez. Az ilyen térségekben élő-működő, marginalizált helyzetű társadalmi csoportok – helyi lakosok és gazdasági szereplők – napi gyakorlatain keresztül vizsgáljuk azokat a mechanizmusokat, amelyekkel újratermelődnek a gazdasági-társadalmi hátrányok, a függőségek és a kirekesztettség. Írásunkban amellett érvelünk, hogy egyrészt a társadalmi marginalizálódás és a térbeli hátrányok halmozódása nem választhatók el egymástól; a vidéki terek marginalizálódása az ott élő-működő egyének, csoportok marginalizálódását is eredményezi, tovább rontva a térség helyzetét; másrészt hogy a vidéki terekben élő, marginalizált helyzetű társadalmi csoportok maguk is arra kényszerülnek, hogy napi gyakorlataikkal fenntartsák/újratermeljék saját (marginalizált) helyzetüket a fennálló társadalmi-térbeli struktúrák keretei között. Következtetéseinket négy magyarországi – a társadalmi és a térbeli marginalizáció számos összetevőjét hordozó – terepen végzett empirikus vizsgálatra alapozzuk.

A Nemzeti Innovációs Hivatal által támogatott kutatás keretében 2009-től kezdődően az MTA RKK Békéscsabai Osztálya és a Településkutató Osztály (Budapest) munkatársai komplex vizsgálatot indítottak a határon átnyúló várostérségek témakörében. A kutatás főbb csomópontjai a következők voltak: • a városrégió megjelenése az európai és hazai területi kutatásokban és politikákban; • a városrégiók lehatárolásának módszertani kérdései, figyelembe véve, hogy az eredményeket a felsőoktatásban is szeretnénk alkalmazni; • terepi felmérésekkel feltárni a magyar határon átnyúló várostérségek kialakulásának, fejlődésének mozgatórugóit, szakaszait, a határok átalakulásának fázisait. A tanulmányban szereplő Gyulán – az említett terepmunka mellett – elemeztük a város fejlesztési dokumentumait, értékeltük a határ menti együttműködési forrásért benyújtott pályázatokat, áttekintettük a megvalósult fejlesztésekhez kapcsolódó korábbi kérdőívezések eredményeit és a helyi sajtót, továbbá strukturált interjúkat készítettünk a kulcsszereplőkkel. (Helyben 45, kontrollként pedig a romániai oldalon – zömmel Nagyváradon és Aradon – 25 interjút vettünk fel.) A kutatás során tapasztalt térfolyamatok erős egyoldalúságot mutattak Gyula város, illetve a román oldalon elterülő községek viszonylatában. A magyar oldalról történő átmozgás döntően nem a határ közvetlen közelében fekvő kistelepülésekre irányul (kivéve talán Nagyszalontát), hanem erősebben a határhoz közeli partiumi nagyvárosokba – elsődlegesen Nagyváradra és Aradra –, illetve Erdély belső, magyarlakta területei felé. Ezzel szemben, a román határtérségből érkező mozgások egyik meghatározó céltelepülésévé Gyula (és részben Békéscsaba) vált az elmúlt két évtized során. Ennek oka a város megerősödő szolgáltatószerepkörében rejlik (pozitív tényezők), illetve a határ román oldalán a meghatározó térszervező centrumok hiányának, nagy távolságának, nehézkes elérhetőségének tudható be (negatív tényezők). A gazdasági fejlődés a rendszerváltást követően Romániában – még erőteljesebben, mint Magyarországon – a nagyvárosokra és közvetlen környezetükre koncentrálódott, miközben a rurális terekben stagnálás volt megfigyelhető, vagy a korábbi struktúrák leépülése zajlott. E kontextusban, a lokális szintre koncentrálva, Gyula relatív előnye még nőtt is a határ túloldalával összevetve (amit a 2008-ban kirobbant gazdasági válság tartósított). A kulcsszereplőknek a tanulmányban összesített reakciói jelzik, hogy a város képes a határ menti fekvésből, létből előnyt kovácsolni, és azt saját hosszú távú stratégiái elemévé tenni. Gyula és a határ túloldalán fekvő hajdani vonzásterület együttműködésének sajátos eleme, hogy a nemzetiségi arányok alakulása kevéssé zavarja, sokkal gyakoribbak a magyar–román közös akciók, mint a magyar–magyar vagy a román–román kapcsolatok. Éppen erre alapozva kockáztathatjuk meg a feltételezést, hogy a város határon átnyúló szerepkörei hosszabb távon is fennmaradnak sőt erősödhetnek, nem függetlenül a nemzeti szintű és a lokális politikai folyamatok alakulásától.

A tanulmány arra keresi a választ, hogy a magyar területi folyamatok mérlegét az átmenet időszakában hogy lehet megvonni. Elméleti háttérként néhány, a területi egyenlőtlenségek alakulását magyarázó modellt alkaltrwiztunk, melyből kiinduló hipotézisként a vizsgált időszakra vonatkozóan a területi különbségek folyamatos, tartós növekedését jeleztük előre. A vizsgálat a gazdaság oldaláról az egy főre eső GDP PPPben, az EU 15-ölchöz viszonyított értékét használta, míg társadalmi oldalról a kisszámú hazai előzményre támaszlcodva kísérlet történt a HDI (Human Development Index) megyei szintű értékeinek kiszámítására. A két komplex index (a IIDI önmagában 14 tényezőt tömörít) azonos folyamatot jelez, a területi különbségek folyamatosan növekednek, bár a növekedés üteme az ezredfordulót követően számottevően lassult. Világosan elválik egymástól a nyertes (felzárkózó – gazdasági értelemben) és vesztes (stagnáló-leszakadó) megyék csoportja, s a két kategória közötti szakadék szélesedik, csökkentve az átjárhatóság esélyét.

A külföldi működőtőke-beruházás (KMT) a magyar gazdaság egyik legfontosabb hajtóereje, jelentős visszaesése az elmúlt években súlyos probléma forrása. A KMT térbeli megoszlására – kezdettől fogva – erős koncentrálódás jellemző. Kétségtelen, hogy a KMT vonzását illetően lezárult egy szakasz a magyar gazdaságban, mivel kimerültek azok a tartalékok, amelyek révén Magyarország a környező közép- és kelet-európai országokhoz képest előnyöket tudott felmutatni. Tanulmányunk a KMT magyarországi folyamatait két aspektusból – a befektetők oldaláról, illetve a helyi fogadókészség szempontjából – vizsgálja. Arra keressük végső soron a választ, vajon van-e esély arra, hogy a KMT erős területi koncentrációja oldódjon Magyarországon, azaz, várható-e, hogy az ország kevésbé fejlett területei is vonzóak lesznek a külföldi beruházók számára.

A hazai gazdasági és területi szakmai fórumokon, de magánbeszélgetésekben is gyakran felvetődik a magyar gazdaság állapota, szerkezete. Gyakorta hangoztatott vélemény, hogy az ország gazdasági fejlődésében kulcsfontosságú szerepet betöltő, meghatározóan külföldi tulajdonú, vámszabad területeken letelepedett nagyvállalatok tevékenysége következtében duális gazdasági struktúra alakult ki az országban. A tanulmány – egy nagyobb, a Gazdasági Minisztérium részére készített elemzés részeként (Területi szerkezetváltási típusok Magyarországon) – arra tesz kísérletet, hogy a termelő nagyvállalati kör elérhető adatainak elemzésén keresztül választ adjon a felvetett kérdésre. Kulcsfontosságú elemeknek tartottuk az ágazati sajátosságok bemutatását, az exportérzékenység, valamint a hozzáadottérték-termelés vizsgálatát a hipotézis igazolására.