Search

Formed from the westernmost territories of Hungary, Burgenland became a part of Austria a hundred years ago. The aim of the paper is to answer the question of how Burgenland became integrated into the Austrian society and economy, how its regional inequalities and rural character changed in comparison to the neighbouring Austrian and Hungarian areas, under the influence of Vienna’s major role. The analysis is based on the census data of 1910, 1960/61, 2001 and 2011 and on the mapping of different social and economic indicators. Our data revealed that one hundred years ago, the northern, more prosperous area of Western Hungary was an integral part of the rural hinterland of the imperial capital, Vienna, in stark contrast to the region’s southern periphery. After World War II, however, a steep west-east gradient emerged in the borderland along the Iron Curtain, while the traditional north-south disparity continued to exist on both sides of the new border. During the political transformation in the early 1990s, and even more after Hungary’s EU accession (2004), the former hard border ceased to exist in this region, while Vienna regained its former economic importance and influence. After 1990, the patterns of regional disparities changed rapidly in Hungary, and the western part achieved a leading position within Hungary in every dimension of economic prosperity. In line with this, while the Austrian rural regions in Burgenland and between Vienna and Graz showed remarkable infrastructural progress, Southern Burgenland remained peripheral regarding economic activity.

Tanulmányunkban a geopolitikai pufferzónában lévő moldáv népcsoport identitásának kialakulását vesszük górcső alá. A mai moldovai öndefiníció helyi tényezője a lakosság rurális karaktere, valamint a lassú urbanizációval kiéleződő város–vidék kettősség. Rámutatunk a moldáv etnikai tér városainak a 19. századtól folyamatosan kialakuló eltéréseire, amely a térség lakóinak identitásában jelenleg is a hely szerepét erősíti. Ennek további jellegzetességeként a két világháború közötti román centralizációs törekvések vidéki lakosság oldaláról történő elutasításának körülményeit, valamint a szovjet időszak város–vidék egyenlőtlenségének fennmaradását, illetve további elmélyülését fejtjük ki. A moldáv identitás megítélése regionális nézőpontból is eltéréseket mutat. A történelem során a politikai csatározások középpontjába állított területi viták, a migráció, a betelepítések a mai ország területén kulturális különbségeket, egzisztenciális és ezáltal társadalmi törésvonalakat hoztak létre. A jelenleg autonóm státuszt élvező Gagauziában, valamint a szakadár Transznyisztriában eltérő módon ítélték és ítélik meg a moldovai identitás kialakulását/kialakítását és a csoport románsághoz fűződő viszonyát. A moldáv nemzeti identitás ilyen előzmények után rendkívül rétegzett, így a moldáv nacionalizmusok egy átfogó keretrendszer helyett számos olyan, időben és térben összefonódó konstrukcióból táplálkoztak a helyhez kötődő, premodern elemek mellett, mint a modernizáció, az elitek projektje, valamint az ellenállás és a kirekesztés nyomán létrejött önvédelmi mechanizmusok. Ezek mellett jelenik meg a nemzeti projekt kulcselemeként a nyelv. A nacionalizmusok – az ország geopolitikai pufferzónajellege miatt – távoli hatalmi centrumok igényei szerint alakultak, amely jelen tanulmányunkban a posztkoloniális kritikai szempontok érvényesítését támasztja alá. A globalizáció a nemzetépítést is kihívás elé állítja, amelynek során a lokális, regionális, nemzeti és a már globális kulturális javak megjelenését magában hordozó szupranacionális léptékek keveredését látjuk, és egyúttal a moldáv nemzeti identitás fluid és dinamikusan változó jellegét tapasztalhatjuk.

One of the youngest nations, or states of Europe, was still in the middle of conflicts at the turn of the millennium. Although the country's existence itself is not anymore an acute problem, the most important social and economic break line is still drawn between Macedonian majority and Albanian minority. Albanians make up almost 25% of the country's population, and their number and proportion is continuously increasing. It is so much the more remarkable as Albania and especially Kosovo (or the still unresolved problem of its legal status) might mean a strong attractive force for the neighbouring country's Albanian population, cornered to its social periphery. Thus the economic and social situation of the Albanian settlement territory cut up by several countries still remained a destabilizing factor not only in Macedonia but also in a broader area, whose European integration is still uncertain. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

The history of the intercontinental migration between Europe and its Afro-Asian neighbourhood dates back to the Palaeolithic. Although the paper outlines the history of international migrations affecting Europe (immigration, emigration, migration within Europe and between countries) and the demographic effects of such migration on the present European population, it try to analyse the global and regional causes of the recent European migration crisis (2015-2016), the countries of origin of the migrants, the main routes of migration, and the destination areas in Europe. From among the various and multidisciplinary research possibilities, the study focuses on a geographical analysis. As far as intercontinental migration is concerned, Europe was characterised by emigration between the 16th and mid-20th centuries and mainly by immigration thereafter. Immigration has principally affected Western Europe, the more developed part of the continent. In consequence of post-WWII reconstruction, dynamic economic development, local labour shortages, and the decolonisation process, Western Europe received many migrants, initially from the Mediterranean region and subsequently from the post-communist European countries. Meanwhile, the core areas of the European Economic Area (EEA) became the main destination for migrants coming from predominantly Muslim regions in Asia and Africa. This decades-old process suddenly accelerated in the year 2015 and constituted mass migration. The global and regional causes of such intercontinental migration in the sending areas are as follows: the population boom, economic backwardness, unemployment, growing poverty, climate change, desertification, negative ecological changes, global political rivalries and local power changes (e.g. the Arab Spring, 2011), growing political instability, wartime destruction, multiple and cumulative crises, general hopelessness and despair. [ABSTRACT FROM AUTHOR]