Search

Az egyetemi közösségi szerepvállalás lényege, hogy egyetemek, illetve egyetemi szereplők más, egyetemen kívüli aktorokkal működnek együtt oly módon, hogy az, ha különbözőképpen is, de mindegyik félnek kölcsönösen hasznos. E külső együttműködő aktorok jellemzően a leginkább kirekesztett, erőforrás-hiányos társadalmi csoportok és az e csoportok érdekeit képviselő civil szervezetek, az együttműködés célja pedig a társadalmi kirekesztés és igazságtalanság elleni küzdelem, illetve a környezeti (fenntarthatósági) kezdeményezések erősítése. E megközelítés szembeötlő párhuzamokat mutat a társadalmi innováció koncepciójával: utóbbi is alulról szerveződő, gyakran civil szervezetek bevonásával megvalósuló újításokat, közösségi szükségletekre irányuló válaszreakciókat, valamint a társadalom megújítását, átalakítását eredményező folyamatokat takar. Tanulmányunkban e két koncepció kapcsolatát elemezzük. Kutatási kérdésünk: mi lehet az egyetemi közösségi szerepvállalás szerepe a társadalmi innovációk létrehozásában, magyarországi környezetben? A téma elméleti áttekintése után kutatási kérdésünk megválaszolásának empirikus hátteréül négy olyan hazai kezdeményezés szolgál, ahol egyetemek, illetve egyetemi egységek tettek különböző módokon lépéseket az egyetemi közösségi szerepvállalás intézményesítésének irányába. Az eseteket a transzformatív társadalmi innováció „TRANSIT” modelljének segítségével dolgozzuk fel, illetve a társadalmi innovációk térbelisége kapcsán a közelség szerepére is kitérünk. Következtetésünk, hogy az egyetemi közösségi szerepvállalás sokszínű gyakorlata számos módon járul hozzá a társadalmi innovációk létrejöttéhez és/vagy megerősítéséhez, és e kapcsolatot a közelség komplex módon befolyásolja. A hazai akadémiai környezet pedig amellett, hogy lehetőséget teremt a társadalmi innovációkat támogató együttműködésre, számos elemében korlátozó feltételeket is támaszt.

Copyright of International Journal of Research on Service-Learning & Community Engagement is the property of International Association for Research on Service - Learning & Community Engagement and its content may not be copied or emailed to multiple sites or posted to a listserv without the copyright holder's express written permission. However, users may print, download, or email articles for individual use. This abstract may be abridged. No warranty is given about the accuracy of the copy. Users should refer to the original published version of the material for the full abstract. (Copyright applies to all Abstracts.)

University community engagement (UCE) is the cooperation between academic actors and marginalized, resource-poor community stakeholders in ways that are mutually beneficial to both parties. The goal of such partnerships is to tackle social exclusion and injustice and to foster environmental sustainability. Such an approach shows remarkable similarities with social innovation (SI), which also denotes bottom-up processes, with CSO involvement aimed at responding to community needs. The present paper aims to analyse the relationship between these two concepts: the role UCE can play in transformative SI (TSI). We approach this topic by the empirical analysis of four initiatives in Hungary, in which universities or their specific units institutionalized UCE as a result of bottom-up processes. To reflect on these cases, we utilize the ‘TRANSIT model’ of SI, which is a relational framework developed to understand how SI processes contribute to transformative change. Our conclusion is that although the diverse practices of UCE contribute to emergence and diffusion of SI in multiple ways, a number of structural and contextual limitations can be identified with regard to UCE’s contributions to TSI. Despite the recognition of these limitations, promoting the expansion of UCE may still play a role in the fostering of TSI processes. [ABSTRACT FROM AUTHOR]