Search

Az inzulinszekréciót erélyesen serkentő, élettani szabályozásában is részt vevő két inkretin közül a 2-es típusú diabetesben is megtartott – bár csökkent − secretagog természete folytán hosszú időn keresztül a glükagonszerű peptid-1 (GLP1) került az érdeklődés előterébe, kívülről bejuttatott receptoragonistái bekerültek az antidiabetikus kezelés eszköztárába is. Újabb vizsgálatok fényében a „másik” inkretin, a glükózdependens insulinotrop polipeptid (GIP) is más megvilágításba került. Kiderült, hogy a glükagon és az inzulintermelés vércukorszinthez igazodó szabályozásával bifunkcionális vércukor-stabilizáló tényezőként viselkedik 2-es típusú diabetesben is. A közlemény áttekinti a GIP élettanával kapcsolatos új adatokat, 2-es típusú diabetesben és elhízásban igazolható hatásait, a „twincretin” hatás, a GIP és a GLP1-receptor kettős stimulálásának előnyeit. Ismerteti az első, már terápiás ajánlásokban is megjelent duális receptoragonista, a tirzepatid farmakológiáját és az alkalmazásával kapcsolatos első klinikai vizsgálatokat. A molekula az eddigi adatok tükrében új távlatokat jelenthet a 2-es típusú diabetes és az elhízás kezelésében. Orv Hetil. 2023; 164(6): 210–218.

A diabetes mellitus heterogén etiopatogenezisű és klinikai viselkedésű kórforma. Egyes eseteinek pontos típusba sorolása, „klasszifikációja” meghatározó jelentőségű az optimális kezelésválasztás tekintetében. A tipizálás azonban a rendelkezésre álló, egyre szélesedő eszközpark és a rohamosan bővülő ismeretek ellenére még mindig nem teljesen megoldott. Ezért újabb ajánlások születnek a csoportba sorolás pontosítására. A közlemény áttekinti a nemzetközi konszenzus alapján, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) koordinálásával 1965 és 2019 között született klasszifikációs irányelveket, valamint az újabb vizsgálatok, megfigyelések alapján született javaslatokat. Megállapítja, hogy a napi gyakorlat számára továbbra is a WHO hatályos útmutatása a legorientálóbb, hozzátéve, hogy bizonytalan besorolású esetekben elengedhetetlen a betegek követése és a vizsgálatok szükség szerinti ismétlése mindaddig, amíg az adott kórforma természete nem tisztázódik. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1909–1916.

Az Észak-Közép-budai-Centrum Új Szent János Kórház és Szakrendelő II. Belgyógyászati-Diabetológiai Osztálya 95 éves múltra tekint vissza. Ez az évforduló alkalmat teremt, hogy visszatekintsünk az eltelt időszakra, s felelevenítsük az osztály és az intézet egésze felnőttdiabetológiai tevékenységének főbb történéseit. A dolgozat áttekinti az osztály múltját, jelenét és felvázolja jövőképét. Bemutatja, hogyan szerveződött a korábbi alapokon 2021-ben a több osztály munkáját összehangoló Diabetes Centrum, amely fő feladatának tekinti a cukorbetegek élethosszig tartó, legmagasabb szakmai szintű gondozását. E célkitűzés megvalósulását a teljes klinikai ellátásspektrumot biztosító centrumkórház interdiszciplináris háttere is segíti.

Az inkretinhatáson alapuló vércukorcsökkentők, a dipeptidil-peptidáz-gátlók és a glükagonszerű peptid-1-receptor-agonisták (GLP-1 RA-k) bevezetése új távlatokat nyitott a 2-es típusú cukorbetegség antidiabetikus kezelésében. E gyógyszerek kedvező tulajdonságai irányították a figyelmet a szénhidrát-anyagcserét kísérletes megfigyelések alapján potenciálisan ugyancsak előnyösen befolyásolni képes további enterohormonok alkalmazásának tanulmányozására. Mint­hogy e hormonok támadáspontja egymáshoz viszonyítva részben eltérő, illetve egyező, receptoraik szimultán aktiválása a gly­kaemiás kontroll tekintetében – elméleti megfontolások alapján – szinergista és additív hatásokat eredményezhet. A közlemény át­tekinti a 2-es típusú diabetes vércukorcsökkentő kezelésének multiagonista receptorstimuláción alapuló koncepcióját, valamint a GLP-1 és a glükózdependens inzulinotrop polipeptid (GIP) receptorai együttes stimulálásának lehetséges előnyeit. Röviden kitér a duális receptoragonisták első reprezentánsával, az FDA által klinikai alkalmazásra engedélyezett tirzepatiddal kapcsolatos első adatokra is.

Az inzulin felfedezése és az első inzulinkezelés évei Magyarországon a trianoni kábultság, az ország méltatlan és indokolatlan feldarabolása idejére estek. Az ország fennmaradása és kiharcolt történelmi helye megtartása szempontjából kulcsfontosságú volt, hogy lépést tudjon tartani a tudomány fejlődésével, megmaradjanak nemzetközi kapcsolatai a tudományos és a művészeti élet reprezentánsaival. A hazai inzulingyártás elindulása e törekvések megvalósulásának eklatáns példája. A közlemény áttekinti a magyarországi inzulingyártás közvetlen előzményeit és emléket állít azon kutatóknak, valamint nagyszámú, névvel nem ismert háttérbeli segítőiknek, akik hozzájárultak e munka sikeréhez.

A hasnyálmirigy betegségéhez társult diabetes egy heterogén betegségcsoport, hiszen a hasnyálmirigy elváltozását több egymástól eltérő kórfolyamat okozhatja. Ezzel magyarázható, hogy sem a betegség diagnosztikai kritériumai, sem a kezelése nem egységes az irodalomban. Ráadásul a pankreatogén diabetes gyakran társul egyéb diabetes-kórformákhoz, nemritkán több párhuzamos patológiai folyamat áll a diabetes hátterében, azaz sok betegnél nem állapítható meg egyértelműen, hogy a hasnyálmirigy betegsége milyen mértékben vesz részt a hiperglikémia kialakításában. Dolgozatunkban összefoglaljuk a pankreatogén diabetes diagnózisával, kezelésével kapcsolatos jelenlegi ismereteket, illetve bemutatjuk az általunk gondozott, hasnyálmirigy-eltávolításon átesett betegekkel nyert tapasztalatainkat.

Diabetes mellitus is a cluster of diseases with heterogeneous etiopathogenesis and clinical nature. The exact classification of certain cases is of decisive importance in terms of the optimal choice of treatment. However, the classification is still not completely resolved, despite the available, ever-expanding tool park and rapidly expanding knowledge. Therefore, new recommendations are made to clarify the grouping. This article reviews the classification guidelines created between 1965 and 2019 based on international consensus, with the coordination of the World Health Organization (WHO), as well as the proposals made based on recent tests and observations. It states that for daily practice, the present WHO guideline is still the most orienting. In addition, in cases of uncertain classification, it is essential to follow up the patients and repeat the examinations as necessary, until the nature of the specific form of the disease is clarified. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1909-1916.A diabetes mellitus heterogén etiopatogenezisű és klinikai viselkedésű kórforma. Egyes eseteinek pontos típusba sorolása, „klasszifikációja” meghatározó jelentőségű az optimális kezelésválasztás tekintetében. A tipizálás azonban a rendelkezésre álló, egyre szélesedő eszközpark és a rohamosan bővülő ismeretek ellenére még mindig nem teljesen megoldott. Ezért újabb ajánlások születnek a csoportba sorolás pontosítására. A közlemény áttekinti a nemzetközi konszenzus alapján, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) koordinálásával 1965 és 2019 között született klasszifikációs irányelveket, valamint az újabb vizsgálatok, megfigyelések alapján született javaslatokat. Megállapítja, hogy a napi gyakorlat számára továbbra is a WHO hatályos útmutatása a legorientálóbb, hozzátéve, hogy bizonytalan besorolású esetekben elengedhetetlen a betegek követése és a vizsgálatok szükség szerinti ismétlése mindaddig, amíg az adott kórforma természete nem tisztázódik. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1909–1916.

Több mint másfél éve zajlik a koronavírus-világjárvány, a COVID-19. Már a pandémia első hulláma idején tisztázódott, hogy egyes krónikus megbetegedések, közöttük a diabetes is, fokozott kockázatot jelentenek mind a fertőződés, mind a kimenetel tekintetében. A második és különösen a harmadik hullám azután sok tekintetben pontosította, részben módosította az addigi ismereteket. Közelebbről kirajzolódott a fertőződés mechanizmusa, a vírus iránti fogékonyságot és a megbetegedés kimenetelét meghatározó tényezők köre, valamint cukorbetegek esetében az anyagcsere-vezetés tekintetében legoptimálisabb terápia. E kérdéseket járja körül munkánk.

A diabeteses nephropathia a krónikus vesebetegség egyik leggyakoribb oka. Az utóbbi években megfigyelték, hogy a klasszikus protein- uriával járó fenotípus mellett egyre gyakoribbá válik a betegség proteinuria nélkül, a vesefunkció progresszív beszűkülésével járó, úgynevezett nonproteinuriás formája. Ennek szövettani képe, kórélettani jellemzői és lefolyása is részben különbözik a proteinuriás fenotípustól. Az előbbi inkább az atheroscleroticus vesebetegség jegyeit mutatja mind szövettani, mind a társult cardiovascularis betegségek vonatkozásában, és progressziója lassabb, mint a proteinuriás formának. Mindez a szűrés, a terápia és a prognózis vonatkozásában is jelentőséggel bír. A nonproteinuriás diabeteses nephropathiáról relatíve kevés adat áll rendelkezésre, de mind a klinikumban, mind a tudományos kutatásban figyelmet érdemel.

Az 1-es típusú cukorbetegséget az inzulint termelő β-sejtek autoimmun pusztulása okoz­za. A folyamat hátterében az elsődleges antigén (ha az elsődleges antigén teóriája helytálló) nagy valószínűséggel maga az in­zulin vagy a proinzulin. Ugyanakkor az 1-es típusú cukorbetegség kezelése gyakorlatilag egyet jelent az inzulinkezeléssel. Minél korábban ismerjük fel és kezdjük kezelni az 1-es típusú cukorbetegséget, és minél jobb glykaemiás eredményeket érünk el, annál na­­gyobb a valószínűsége annak, hogy a β-sejt-állomány tovább marad műkö­dő­képes. Az inzulin az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának immunpatogenezisében és kezelésében is alapvető szerepet játszik, tehát az alfa és ómega ebben a betegségben.

Obesity again has become the center of attention due to its growing incidence experienced in the last decade and its strong coherence to cardiovascular diseases. Especially abdominal obesity together with dyslipidemia featuring hypertonia, hyperglycemia, high level of triglycerides, and low level of HDL3 cholesterol accounts for cardiovascular risks. The independent and comprehensive term metabolic syndrome is used for their frequent collective occurrence and combination. In the past years, the term cardiometabolic risk was created by considering other cardiovascular factors besides the components of the syndrome. Increase in the number of the obese was observed in military organizations world- wide, too. Parallel to obesity, there is a growing number of both professional and contracted servicemen in the Hungarian Defence Force exposed to the increased danger of cardiometabolic disease according to the metabolic syndrome criteria’s. The efficient reduction of cardiometabolic risk is possible with appropriate prevention strategies. The population’s primary and secondary prevention starts in primary care with the involvement of family doctors, but it is also a fundamental responsibility in the military healthcare system in order to preserve a force fit to fight.