Search

Kutatásunkban – 2013 és 2016 között közel 6000 fő megkérdezésén alapuló kérdőíves adatgyűjtéssel – válaszokat kerestünk arra a kérdésre, hogy vajon előrejelezhető- e a lakosság migrációs szándéka. Milyen tényezők befolyásolják azt a döntést, hogy valaki el szeretné hagyni az országot – függetlenül attól, hogy kényszerű, kényelmi, praktikus vagy érzelmi okokból teszi azt. Meg lehet-e mondani, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkeznek azok az emberek, akik inkább hajlamosak a kivándorlásra, és mi jellemzi azokat, akik lokálpatrióta érzelmeik miatt nem válnak emigránssá. Tanulmányunk első részében áttekintjük a 20. és 21. századi magyarországi kivándorlási hullámok kiváltó okait, az emigránsok társadalmi helyzetét, demográfiai jellemzőit, a kibocsátó területeket és a célországokat. A történeti áttekintés célja, hogy a napjainkban vándorbotot fogók és a korábbi exodusok résztvevői közötti hasonlóságokat, illetve különbözőségeket feltárjuk. Megkíséreljük meghatározni, hogy objektív és szubjektív tulajdonságok mennyiben járulnak hozzá ahhoz, hogy valaki külföldre készüljön hosszabb vagy rövidebb időre, illetve mennyivel nagyobb az esélye az itthon maradásnak. A vizsgált tényezők alapján bemutatjuk a régiók közötti különbségeket, valamint azt, hogy a heterogén földrajzi, gazdasági, demográfiai tulajdonságokkal rendelkező lakosok kivándorlási hajlandósága milyen eltéréseket mutat. A fenti kérdések megválaszolása nem egyszerű. Nemcsak azért, mert összetettségüknél és társadalmi jellegüknél fogva sem a szándék, sem az azt befolyásoló tényezők nem mérhetők egzakt módon, de azért sem, mert a megfelelő módszertan megválasztása is számos további kérdést vet fel.

Introduction: Liver cirrhosis (20-25%), hepatocellular carcinoma (1.5-3%), insulin resistance (30-40%) and type 2 diabetes (25-30%) are common complications in patients with chronic hepatitis C virus (HCV) infection; however, data are missing from Hungary. Aim: To determine the prevalence of diabetes and insulin resistance in Hungarian HCV patients; to evaluate treatment-induced metabolic changes in relation to diabetes/insulin resistance and virological response and to perform a sustained follow-up for hepatocellular carcinoma detection. Method: We enrolled 150 Hungarian HCV genotype 1 patients (mean age: 48.55 ± 8.55 years, male/female ratio: 45/55%) from 2007-2012. We analysed their baseline, week 12, and end of therapeutic follow-up (24 weeks after interferon-based therapy completion) laboratory data. We performed a 5-year follow-up (2012-2017). Results: The prevalence of insulin sensitivity, insulin resistance and diabetes was 37.4%, 35.3% and 27.3%, respectively. Insulin resistant and diabetic patients showed a decrease in fasting glucose from baseline to end of follow-up (5.47 ± 0.66 vs. 5.08 ± 0.60, p<0.001; 7.90 ± 2.67 vs. 7.04 ± 2.75, p = 0.006), as did both the sustained responder and non-responder groups. Treatment efficacy rate was poor in diabetic vs. insulin sensitive and insulin resistant groups (17% vs. 46% and 40%); insulin sensitivity was not a predictor of virological response. Three participants with diabetes were diagnosed with hepatocellular carcinoma during follow-up by regular ultrasound examinations. Conclusion: Hungarian HCV patients showed high prevalence of diabetes and insulin resistance, though antiviral therapy caused favourable changes in their carbohydrate metabolism. Antiviral therapy was less effective in diabetic patients. Follow-up ultrasound examinations are required for hepatocellular carcinoma in HCV patients, especially those with diabetes. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1591-1602.