Search

A szerző rövid, irodalmi áttekintést nyújtó dolgozatában összefoglalja az idegsérülések helyreállításában és az idegregeneráció eredményeinek javításában a jövőben valószínűsíthető lehetőségeket. Elsőként a primer ideg helyreállítást veszi vizsgálat tárgyává és megállapítja azt a jól ismert tényt, hogy idegátmetszés esetén a Waller-féle degeneráció törvényszerűen bekövetkezik ezért az átmetszett ideg csonkjait az újonnan kifejlesztett detenzionáló, varratmentes, speciális koaptációs eszközzel ajánlatos egyesíteni. Szerepet játszhat még az axonális fúzióban a polyethylen-glikol alkalmazása is. A dolgozat szerzője ezt követően tárgyalja az ideghiányok ellátását, majd az idegáthelyezéseket: a „gold standard” eljárásnak ma is az autológ idegátültetést tartja, azonban hosszú ideghiány esetén jó eredményekkel kecsegtet egyes distalis, motoros ideg áthelyezése is. Végül kifejti, hogy fontos lehet az idegsérülések ellátásának vonatkozásában a folyamatos kutatás és az eredmények közzététele, az oktatás is.

Abstract: In the past decades, an exponential acceleration in the development of tissue engineering methods has taken place. This accelerated expansion can be found in hand surgery, too, and tissue replacements can be applied with the aid of various scaffolds. In his review article, the author discusses the present possibilities of tissue engineering in cases of the tendons, ligaments, nerves, bone- and cartilage tissues, and vascular injuries. These pioneering experimental results and promising novel technologies may play an important role in reconstructive hand surgery in the immediate future. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1385–1389.

Abstract: The author summarizes briefly the history of hand allograft transplantation, the basics of the operative technics, and the medicinal treatment of the immunosuppression. He establishes that this operation requires complicated team-work: many specialists must be united in the interest of the successful final outcome. The biggest problem is not the technical challenge of the complicated operation, but the ineffectiveness of immunosuppression, its complications; even though significant development has happened in this field and experimental results are also encouraging. The author discusses these questions in this publication in the mirror of literature data. He states, that a successful hand transplantation, with its sensory and motoric functions can increase quality of life, in contrast with the ortheses. Orv Hetil. 2017; 158(38): 1483–1487.

Abstract: For a long time in the clinical practice the autologous nerve transplants are used in reconstruction of the segmental defects of injured hand nerves. The published outcomes, especially in case of the motor and mixed (sensory and motor) nerves, however, were not satisfactory. Hence, it remained a problem and in the focus of research. The author aimed to study this topic and drawing conclusions in his literary review publication. According to the recent results, the replacement of the autologous nerve transplants with other materials (e.g. nerve conduits, various allografts, etc.) has shown good outcomes in mixed nerves too, if the distance of the resected nerve ends do not exceed 6 mm and the diameter of the nerves were not more than 3–7 mm. The applications of these methods have shown poor results, if the defect and/or the nerve diameter were larger. So, in these cases the autologous nerve transplantation remains the optimal management in the future. Orv Hetil. 2017; 158(30): 1163–1167.

In the reconstruction of hand flexor tendon injuries it is fundamental to select the best suture technique, which makes possible early, active postoperative mobilization and achievement of the best results. The author reviews the development of suture techniques of the flexor tendon injuries during the last fifteen years, and discusses experimental tendon reconstruction results as well as clinical outcomes. The author describes the importance of different tendon suture materials, the significance of the pulley system of the fingers, the stretching between the sutured tendon ends by tendon sutures and, finally, the importance of the moving course in the reconstructed tendon. He states, that the wide-range adoption of the discussed modern tendon sutures would be necessary for better postoperative results. Orv. Hetil., 2016, 157(6), 212–218.

In the past decades, an exponential acceleration in the development of tissue engineering methods has taken place. This accelerated expansion can be found in hand surgery, too, and tissue replacements can be applied with the aid of various scaffolds. In his review article, the author discusses the present possibilities of tissue engineering in cases of the tendons, ligaments, nerves, bone- and cartilage tissues, and vascular injuries. These pioneering experimental results and promising novel technologies may play an important role in reconstructive hand surgery in the immediate future. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1385-1389.Absztrakt: Az elmúlt tíz esztendőben a szövetépítési (tissue engineering) módszerek fejlődésének exponenciális gyorsulását figyelhettük meg. Ez a felgyorsult növekedés a kézsebészetben is tapasztalható; e területen is felhasználásra kerültek a különböző vázszerkezetek segítségével végrehajtott szövetpótlások. A szerző irodalmi áttekintést nyújtó munkájában röviden tárgyalja a szövetépítés jelenlegi lehetőségeit az inak, a szalagok, az idegek, a csont- és porcszövetek, végül az erek sérüléseinek, illetve károsodásainak eseteiben. Véleménye szerint – tekintetbe véve az eddigi, igen intenzív, eredményes, úttörő jellegű (főként experimentális) tudományos kutatásokat – az újabb szövetépítési eljárások már a közeljövőben jelentős szerepet játszhatnak a helyreállító kézsebészetben. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1385–1389.

The author summarizes briefly the history of hand allograft transplantation, the basics of the operative technics, and the medicinal treatment of the immunosuppression. He establishes that this operation requires complicated team-work: many specialists must be united in the interest of the successful final outcome. The biggest problem is not the technical challenge of the complicated operation, but the ineffectiveness of immunosuppression, its complications; even though significant development has happened in this field and experimental results are also encouraging. The author discusses these questions in this publication in the mirror of literature data. He states, that a successful hand transplantation, with its sensory and motoric functions can increase quality of life, in contrast with the ortheses. Orv Hetil. 2017; 158(38): 1483-1487.

For a long time in the clinical practice the autologous nerve transplants are used in reconstruction of the segmental defects of injured hand nerves. The published outcomes, especially in case of the motor and mixed (sensory and motor) nerves, however, were not satisfactory. Hence, it remained a problem and in the focus of research. The author aimed to study this topic and drawing conclusions in his literary review publication. According to the recent results, the replacement of the autologous nerve transplants with other materials (e.g. nerve conduits, various allografts, etc.) has shown good outcomes in mixed nerves too, if the distance of the resected nerve ends do not exceed 6 mm and the diameter of the nerves were not more than 3-7 mm. The applications of these methods have shown poor results, if the defect and/or the nerve diameter were larger. So, in these cases the autologous nerve transplantation remains the optimal management in the future. Orv Hetil. 2017; 158(30): 1163-1167.

The tendons of flexor digitorum profundus are most often interconnected and making them less able to move independently than the superficial tendons. The reason for this is the cross connective tissue-ligamentous connection between the tendons of the profundus. The recognition of this so called quadriga phenomenon is important in the clinical practice, when the presence of this syndrome hinders the strength and the movement of the tendons after operative reconstruction. In his work the author describes the anatomical foundation, the biomechanical correlations and the clinical importance of the quadriga syndrome in the mirror of literature data.A flexor digitorum profundus inai egymással összeköttetésben állnak és kevésbé képesek különálló mozgásra, mint a flexor digitorum superficialis inak. Ezt a különbözőséget gyakran a mély hajlítók közös izomhasának tulajdonítják, azonban sokkal jelentősebbek azok az alkari és csuklótáji, haránt irányú, kötőszövetes-szalagos összeköttetések, amelyek ezen inak között ép körülmények között találhatók. A quadrigajelenségnek nevezett ezen elváltozásnak a felismerése fontos lehet egyes klinikai esetekben: így, amikor a betegeknél az inak erőkifejtését és mozgását a szindróma jelenléte gátolja, az ínsérülés helyreállítása után. A dolgozat e jelenség, illetve elváltozás anatómiai leírását, biomechanikai összefüggéseit és klinikai jelentőségét tárgyalja az irodalmi adatok tükrében. Orv. Hetil., 2014, 155(20), 778–782.

A szerző irodalmi értékelő munkájában összefoglalta a kézsebészetben fellelhető gyakori diagnosztikus tévedéseket és a kezelés során kialakult szövődményeket. Munkáját három fő részre osztotta: jelen, első részben a kórismézési hibákat és a kezelések komplikációit tárgyalja. A tanulmány második és harmadik részében a kézsérülések okozta szövődményekkel kíván foglalkozni. A jelenlegi munkában értékeli a megkésett diagnózis elkerülésének módjait: a gondos anamnézis felvételt, a kéz gyors vizsgálatának módszereit, beleértve a nem kooperáló betegek kezének vizsgálatát és az elnézett esetek felismerésének lehetőségeit. A kezelések során kialakult leggyakoribb komplikációknál megemlíti a sebzárás, a lágyrész sérülések, a sebkötözések és a kézen végzett egyéb eljárások okozta károsodások felismerését és kezelését. Dolgozata végén az érdeklődők számára bőséges irodalomjegyzéket csatolt.

A szerző a kézsérülések szövődményeivel foglalkozó, irodalmi összefoglaló dolgozatának második részében a késői, a különleges, a komplex és a súlyos sérülések ellátása során kialakult szövődmények felismerését és kezelési lehetőségeit tekinti át. A késői szövődmények közül tárgyalja a kozmetikai deformitások és a komplex regionális fájdalom tünetcsoport mellett a compartment szindróma kezelését. A különleges sérülések fejezetben a harapásos, a kémiai égési és az injekció okozta sérülések szövődményeinek leírását és terápiáját adja meg. A komplex sérüléseknél pedig a traumás csonkolások, az idegen testek, az égési és fagyási sérülések utáni komplikációkat veszi sorra. Végül a súlyos kézsérülések tárgyalása során foglalkozik a replantációs műtétek, illetve az érsérülések műtéteit követő szövődményekkel. Dolgozatának végéhez az érdeklődő szakemberek számára bőséges publikációs listát mellékelt.

The author summarizes the new therapeutic tendencies in hand surgery at the past one and a half decade. He discusses the development of hand surgery, as an independent field, in a form of a short historical summary, then he reviews in detail new therapeutic methods considered important such as rehabilitation procedures after tendon injuries, present position of complete hand transplantation, new operations of regeneration of the injured skin and repair of nerve damages, as well as the conservative therapeutic options of Dupuytren's disease. Finally he outlines the modified, new operative procedures in bone and joint injuries of the hand. He concludes that constant development of hand surgical knowledge will likely result in further novel therapeutic methods.A szerző munkájában összefoglalja az elmúlt másfél évtized fontosabb, új kézsebészeti kezelési irányzatait. A kézsebészetnek mint önálló szakterületnek a kialakulását rövid történeti összefoglalás formájában tárgyalja, majd részletesen ismerteti az általa fontosnak tartott új kezelési módszereket: az ínsérülések utáni új rehabilitációs eljárásokat, a teljeskéz-átültetés jelenlegi helyzetét, a sérült bőr regenerációját elősegítő és az idegsérülések helyreállítását célzó újabb műtéteket, valamint a Dupuytren-betegség konzervatív kezelési lehetőségét. Végül ismerteti a kéz csont- és ízületi sérüléseiben alkalmazott módosított, új műtéti eljárásokat. Befejezésül megállapítja, hogy a kézsebészeti tudásanyag állandó fejlődésével újabb és újabb kezelési módszerek megjelenésével számolhatunk. Orv. Hetil., 2013, 154, 1049–1054.

At present the end results of reconstruction of peripheral nerve injuries cannot be considered unequivocally advantageous. It seems that the level of reconstructive possibilities of these injuries has already peaked. Hence, ongoing research focuses on experimental studies to further improve results. One of the methods is the joint usage of pluripotent mesenchymal stem cells with tissue inductive polypeptides (growth factors) and frame structures to enhance the attachment of these cells with the aim creating new neural tissue (tissue engineering). The conditions to create new tissue can be further improved by gene technology. Based on recent literature data, the author summarizes the basic characteristics of the method related to nerve injuries, and the possibilities and modalities of clinical applications. In conclusion, future direction is a the wider use of stem cells, however, the currently established surgical and rehabilitation methods have to be performed at high levels since stem cell research data are not established in the clinical setting yet. Orv. Hetil., 2013, 154, 574–580.

In the reconstruction of hand flexor tendon injuries it is fundamental to select the best suture technique, which makes possible early, active postoperative mobilization and achievement of the best results. The author reviews the development of suture techniques of the flexor tendon injuries during the last fifteen years, and discusses experimental tendon reconstruction results as well as clinical outcomes. The author describes the importance of different tendon suture materials, the significance of the pulley system of the fingers, the stretching between the sutured tendon ends by tendon sutures and, finally, the importance of the moving course in the reconstructed tendon. He states, that the wide-range adoption of the discussed modern tendon sutures would be necessary for better postoperative results.

Reconstruction of the flexor tendon injuries is one of the most difficult problems in hand surgery, because the postoperative end-results are often unfavorable. The author discusses the history of the flexor tendon surgery, and then he describes the development of the knowledge regarding the anatomy, the blood supply and the tendon healing of the flexor tendons from the beginning until now. After that he describes the development in suture materials, suture techniques, primary and secondary tendon reconstruction operations, postoperative treatment and rehabilitation programmes. The author describes what kind of progress to be expected in this field in the near future, and then he expresses his viewpoint about the development in the international and national hand surgical societies. He encloses a detailed list of literature for those who are interested in the field. Orv. Hetil., 2012, 153, 811–820.

In his literary analysis, the author describes a novel method applied in the reconstruction of flexor tendon injuries of the hand. This procedure is named tissue engineering, and it is examined mainly under experimental circumstances. After definition of the method and descriptions of literary preliminaries the author discusses the healing process of the normal tendon tissue, then development of the scaffold, an important step of tissue engineering is described. After these topics the introduction of the pluripotent mesenchymal stem cells into the scaffold, and proliferation of these cells and development of the sliding systems are presented. The mechanical resisting ability of the formed tendon tissue is also discussed. Finally, the author concludes that as long as results of experimental research cannot be successfully applied into clinical practice, well-tried tendon reconstruction operations and high quality postoperative rehabilitation are needed.A szerző irodalmi elemző tanulmányában a kéz hajlítóín-sérüléseinek helyreállításában alkalmazott újabb módszert, a szövetépítésnek (tissue engineering) nevezett, ma még csak jobbára kísérletes körülmények között vizsgált eljárást írja le. A módszer meghatározása és irodalmi előzményeinek leírása után tárgyalja az ép ínszövet gyógyulási folyamatát, a szövetépítés fontos lépését, a vázszerkezet kialakítását. Ezt követően áttekinti a pluripotens mesenchymalis őssejteknek a vázszerkezetbe történő bevitelét, e sejtek proliferációját és a csúszófelszín kialakítását. Befejezésül a kialakított ínszövet mechanikai ellenálló képességét ismerteti. Megállapítja, hogy mindaddig, amíg a kísérletes kutatási eredményeket a klinikai gyakorlatban széles körben sikeresen alkalmazni nem lehetséges, a jelenlegi, jól bevált ínhelyreállító műtétek és a posztoperatív rehabilitációs tevékenység magas színvonalú kivitelezése szükséges. Orv. Hetil., 2015, 156(6), 216–220.

summary A two-stage procedure is described for severely damaged flexor tendons in “no man's land”. In the first stage the damaged tendons and scarred tendon sheath are excised and a segment of the saphenous vein, cannulated by a silicone rubber rod is transplanted into the tendon bed. In the second stage the silicone-rod is replaced by a free transplanted tendon. The endothelial lining of the vein is a guarantee of a good gliding surface and an obstacle to adhesion formation, and so it ensures good function. A review of the method and a survey of thirty-nine cases are presented.