Search

Bevezetés: A diabetes és a depresszió együttes fennállása esetén a kétirányú kapcsolatból adódóan jelentős a betegségteher. A depresszióval szövődött cukorbetegség esetén nagyobb arányban fordulnak elő komplikációk. Bár a szövődmények életminőséget rontó hatása jól ismert, depressziós tüneteket fokozó hatásuk vitatott. Célkitűzés: Keresztmetszeti vizsgálatunkat háziorvosi praxisokban, 2-es típusú cukorbetegek körében végeztük, és arra kerestünk választ, hogy van-e összefüggés a diabetes szövődményei és a depressziós, illetve szorongásos tünetek fennállása között. Módszer: Felvettük a szociodemográfiai, antropometriai és anamnesztikus adatokat, rögzítettük a laborparamétereket. A depressziós tünetegyüttes becslésére a 21 kérdéses Beck Depresszió Kérdőívet (BDI), a szorongás súlyosságának meghatározására a Hamilton Szorongás Skálát (HAM-A) alkalmaztuk. Az adatrögzítést 2018. szeptember és 2020. február között végeztük. Eredmények: A vizsgálatban 338 beteg vett részt, az átlagéletkor 63,98 ± 11,51 év (± SD) volt, 61,2%-uk volt nő. Szignifikáns összefüggést találtunk a szövődmények jelenléte és a magasabb életkor, a kevesebb fizikai aktivitás, a magasabb testtömegindex, az inzulinterápia, az emelkedett HbA1c-érték, a rosszabb vesefunkciós paraméterek, a súlyosabb depressziós és szorongásos tünetek között. Többváltozós analízissel a BDI- és a HAM-A-pontszám független meghatározójának egyes demográfiai jellemzők mellett (női nem, alacsonyabb végzettség, fővároson kívüli lakóhely) a szövődmények fennállása bizonyult. Következtetés: Vizsgálatunk alapján szövődmények jelenléte esetén gyakoribbak és súlyosabbak a depressziós és a szorongásos tünetek. A hangulatzavaroknak a cukorbetegek körében javasolt szűrése és kezelése különösen szövődmények fennállása esetén indokolt. Orv Hetil. 2023; 164(3): 79–87.

Összefoglaló. Bevezetés: Az affektív temperamentumok (depresszív, cyclothym, hyperthym, ingerlékeny, szorongó) a személyiségnek olyan genetikailag meghatározott, felnőttkorban stabil részei, amelyekkel jellemezhetők a környezeti ingerekre adott érzelmi válaszok. Az artériás érfalmerevségi index megmutatja, hogy az adott egyénnek a valóságban mért és az elvárt pulzushullám-terjedési sebessége (PWV) milyen arányban áll egymással; pozitív értéke számít kórosnak. Célkitűzés: Célunk az volt, hogy az affektív temperamentumok kapcsolatát vizsgáljuk az artériás érfalmerevségi indexszel krónikus hypertoniás betegekben. Módszer: A bevont betegeknél tonometriás eszközzel (PulsePen) mértük a carotis–femoralis PWV-t, mely az artériás érfalmerevség legelfogadottabb markere. Az artériás érfalmerevségi indexet a mért és az elvárt PWV arányában határoztuk meg. Az affektív temperamentumokat a Temperament Evaluation of Memphis, Pisa, Paris, and San Diego Autoquestionnaire kérdőív (TEMPS-A) segítségével objektivizáltuk. Eredmények: Vizsgálatunkba 185 beteget vontunk be, életkoruk 61,6 (49,5–69,8) év volt. Kortól, nemtől, diabetestől, alkoholfogyasztástól, dohányzástól, BMI-től, systolés vérnyomástól, összkoleszterinszinttől és GFR-től független kapcsolatot találtunk az artériás érfalmerevségi index és a depresszív (B = 0,009, 95% CI: 0,002–0,017, p = 0,018), a cyclothym (B = 0,009, 95% CI: 0,002–0,016, p = 0,012), az ingerlékeny (B = 0,013, 95% CI: 0,005–0,021, pKövetkeztetés: Újabb kapcsolatot sikerült kimutatni egy cardiovascularis rizikót jelző paraméter és az affektív temperamentumok között, ami megerősíti ezen személyiségjegyek meghatározásának jelentőségét cardiovascularis prevenciós szempontból is az ismert pszichopatológiai vonatkozások mellett. Orv Hetil. 2022; 163(8): 312–318. Summary. Introduction: Affective temperaments (depressive, anxious, cyclothymic, hyperthymic, irritable) are genetically determined, adult-stable parts of the personality that characterize emotional responses to environmental stimuli. The arterial stiffness index demonstrates the ratio of the actually measured and expected pulse wave velocity (PWV) of a given individual. The positive value is considered to be abnormal. Objective: The aim of this study was to investigate the relationship between affective temperaments and arterial stiffness index in chronic hypertensive patients. Method: Carotid-femoral PWV, the most accepted marker of arterial stiffness, was measured using a tonometric device (PulsePen). The arterial stiffness index was determined as the ratio of measured and expected PWVs. Affective temperaments were evaluated by the Temperament Evaluation of Memphis, Pisa, Paris, and San Diego Autoquestionnaire (TEMPS-A). Results: The study included 185 patients, with a mean age of 61.6 (49.5–69.8) years. We found association between arterial stiffness index and depressive (B = 0.009, 95% CI: 0.009–0.017, p = 0.018), cyclothymic (B = 0.009, 95% CI: 0.002–0.016, p = 0.012), irritable (B = 0.013, 95% CI: 0.005–0.021, p = 0.001), and anxious (B = 0.008, 95% CI: 0.003–0.013, p = 0.001) temperaments independent of age, sex, diabetes, alcohol consumption, smoking, BMI, systolic blood pressure, total cholesterol, and GFR. Conclusion: An additional relationship between a cardiovascular risk measure and affective temperaments has been demonstrated, confirming the importance of determining these personality traits aiming cardiovascular prevention in addition to their known psychopathological aspects. Orv Hetil. 2022; 163(8): 312–318.

Az affektív temperamentumok (depresszív, szorongó, ciklotím, hipertím, ingerlékeny) a személyiség olyan genetikailag meghatározott, felnőttkorban stabil részei, amelyekkel jellemezhetők a környezeti ingerekre adott érzelmi válaszok. Szerepük a pszichopatológiában elfogadott, de jelentőségüket a cardiovascularis betegségekben is egyre több adat támasztja alá. Célunk az volt, hogy értékeljük az affektív temperamentum pontszámokat egészséges egyénekben (Kont), fehérköpeny-hypertoniásokban (FkHT), krónikus nem rezisztens hypertoniásokban (KrónHT) és krónikus rezisztens hypertoniásokban (RezHT). Vizsgálatunkba 363 beteget vontunk be (n=Kont: 82; FkHT: 44; KrónHT: 200; RezHT: 37). A temperamentumok felmérésére a páciensek kitöltötték a Temperament Evaluation of Memphis, Pisa, Paris and San Diego Autoquestionnaire kérdőívet. A ciklotím affektív temperamentum pontszám magasabb volt a RezHTcsoportban (4 [2,25–8]) a Kont (2 [0–5]) és a KrónHT (3 [1–5]) csoporthoz képest (p

The weekly fluctuation in suicide rates is influenced by several factors including sex, psychiatric illness and alcohol dependence. The purpose of this study is to explore the impact of current alcohol use on suicid.Data on sex, date of death, results of blood and/or urine alcohol tests and history of alcohol dependence in suicide victims over the 1997-2002 period were retrieved from a forensic database in two cities in Chuvash Republic.Over the six-year study period, 1,379 suicides were committed, 59% of them under the influence of alcohol. The peak incidence for men and women regardless of previous alcohol consumption was on Wednesdays and Mondays, respectively. The overall suicide rate was highest on Mondays and lowest on Thursdays. Both sexes were less likely to commit suicide during holidays than on weekends or workdays while intoxicated with alcohol.In this urban sample, the distribution of suicide across weekdays only partly followed the international pattern. The peak incidence of suicide showed sex difference, with the highest incidence for women on Mondays and for men on Wednesdays. The higher suicide rate on workdays might be accounted for by work-related stress, while the lower rate on weekends could be explained that people usually drink alcohol in the comforting company of family or friends, which reduces psychological tension and suicidal ideation. The majority of men consumed alcohol before committing suicide, regardless of the day of the week, while this observation was true for women only on Fridays and Sundays. Alcohol consumption greatly contributes to suicidal behavior in Chuvash Republic.A hét egyes napjaira eső öngyilkosságok arányát számos tényező befolyásolja. Ezek közé tartozik a nem, a pszichiátriai betegség és az alkoholfüggőség. Kutatásukban a szerzők az alkoholfogyasztás hatását vizsgálják a hét egyes napjain bekövetkező öngyilkossági halálozásra a Csuvas Köztársaságban.Igazságügyi orvostani adatbázisból, az 1997 és 2002 között öngyilkosság miatt a Csuvas Köz­társaság két nagyvárosában elhunytak adataiból a nemre, a halálozás napjára, a vér- és vizeletalkohol-teszt eredményére, valamint az alkoholfüggőségre vonatkozó adatok kerültek feldolgozásra.A vizsgálat 6 éves időszakában 1379 öngyilkosságot követtek el, ennek 59%-át alkohol hatása alatt. A nők leggyakrabban hétfőn, míg a férfiak szerdán követték el az öngyilkosságot. Összességében az öngyil­kossági halálozás hétfőn volt a legmagasabb, csütörtökön a legalacsonyabb. Ünnepnapokon mindkét nemben ala­csonyabb volt az ittasan elkövetett öngyilkosság koc­­-ká­zata, mint hétköznapokon vagy hétvégén.A vizsgált városi lakosokból álló mintában az öngyilkosságok heti megoszlása csak részben követte az irodalmi adatokat. A hét egyes napjain bekövetkező öngyilkossági halálozás nemi különbséget mutatott; nőknél hétfőn, férfiaknál szerdán volt a legmagasabb. A munkanapokon ittasan elkövetett magasabb számú öngyilkosság a munkával kapcsolatos stresszel hozható összefüggésbe, a hétvégi alacsonyabb arányok pedig azzal, hogy ilyenkor az alkoholfogyasztás általában családtagok vagy barátok kellemes társaságában történik, ami csökkenti a feszültséget és az öngyilkossági gondo­latokat. A férfiak többsége alkoholt fogyasztott az öngyil­kos­ság elkövetése előtt, míg nőknél ez csak pénteken és vasárnap volt megfigyelhető. Az alkoholfogyasztás jelentős mértékben hozzájárul az öngyilkossági magatartáshoz a Csuvas Köztársaságban.

In the recent research and interpretation of the genetical-biological and environmental-social factors shaping psychosexual development, in addition to scientific arguments, more and more ideological and political aspect have received unfortunate emphasis.Since the literature investigating the development of gender identity and gender orientation has not only increased, but also polarized, it is timely to look at the scientific exchange of ideas and debates among the differing positions.Exploring the significance of genetic, biological and social factors involved in the development of gender identity and gender orientation based on international literature data.Based on the current state of science it can be concluded that, in addition to the indisputably marked genetic-biological factors, education and social patterns, as well as the extremely complex environmental and media-related influence with its variable intensity and diverse emotional content also play a significant role in the psychosexual development. This is supported, among other observations, by the data indicating that homoerotic behavior is more common in people raised by same-sex couples.As psychosexual development is determined jointly by both genetic-biological and social factors (like education, media etc), belonging to a sexual minority group is not a choice, not the result of a personal decision. Therefore, any kind of discrimination in this regard is unacceptable. Further scientific studies are necessary to answer a large number of questions that still remain open.

While suicide rates did not change (or decreased) in the first pandemic year (i.e., 2020) in the majority of countries, in Hungary the number of completed suicides rose significantly.In our study, we investigated whether the unfavourable trend reversal of the Hungarian suicide rate following the outbreak of COVID-19 pandemic persisted in the second pandemic year.We used an interrupted time-series analysis with Prais-Winsten regression, controlling for time and seasonal effects as well as autoregressive effects, to estimate the effect of the pandemic on the suicide rates of the Hungarian male, female and total populations in 2020 and 2021.In the first pandemic year, we observed a significant increase in suicide rates in males and the total population. Although the case numbers for males and the total population in 2021 exceeded the case numbers of the pre-pandemic year, regression estimates suggest that the increase in rates did not differ significantly from the pre-pandemic years in males and it was only found to be significant at the 10% level in the total population.Based on the examination of data from the first two pandemic years, we may conclude that by 2021 the adverse effect of the pandemic on suicidality reduced in the total population and disappeared in males. The question remains open whether this favourable development will continue. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1895-1901.Bevezetés: Míg a legtöbb országban jobbára nem változtak (esetleg csökkentek) a szuicid ráták az első járványévben (azaz 2020-ban), addig hazánkban a befejezett öngyilkosságok száma szignifikánsan emelkedett. Célkitűzés: Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy a hazai szuicid rátának a pandémia kitörése utáni kedvezőtlen fordulata folytatódott-e a második járványévben is. Módszer: Prais–Winsten-regresszió segítségével megszakított idősorelemzést alkalmaztunk, kontrollálva az autoregresszív hatás mellett az idő- és a szezonális hatásokat is, hogy megbecsüljük a pandémia hatását a 2020-as és 2021-es hazai férfi-, női és a teljes népesség szuicid rátájára. Eredmények: A járvány első évében az öngyilkossági ráta szignifikáns növekedését tapasztaltuk a férfiaknál és a népesség egészénél. 2021-ben a férfi- és a teljes népességben megfigyelt esetszámok meghaladták ugyan a járvány előtti év esetszámait, ám a regressziós becslés szerint a ráta növekedése a férfiaknál nem tért el szignifikánsan a járvány előtti évek szintjétől, és csak 10%-on bizonyult szignifikánsnak a teljes populáció esetében. Megbeszélés és következtetés: Az első két járványév adatainak vizsgálata alapján megállapítható, hogy a pandémiának az öngyilkosságra gyakorolt kedvezőtlen hatása 2021-re a teljes populáción belül mérséklődött, míg a férfiaknál eltűnt. Nyitott kérdés, hogy ez a kedvező fordulat tartósnak bizonyul-e a jövőben. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1895–1901.

A legmagasabb Covid-19-halálozást jelentő első 15 európai ország közül 11 posztszocialista ország (73%), és a 16–46. helyen lévő 31 ország közül csak 9 (29%) posztszocialista. A Covid-19-pandémia kezdetétől regisztrált legnagyobb többlethalálozást mutató 17 európai ország kivétel nélkül mind volt szocialista ország (100%), az első 20 közül pedig 19 (95%) az. A magas és alacsony Covid-19-halálozású országok között húzódó választóvonal a korábbi vasfüggöny lefutásának felel meg. Mindezeken túl, az adatot szolgáltató 43 európai országból a legalacsonyabb vakcinációs rátát jelentő 18 ország kivétel nélkül (100%) posztszocialista ország. Feltételezhető, hogy az európai Covid-19-halálozásbeli különbségek legfontosabb oka a volt szocialista országok lakosainak tradicionálisan előnytelen fizikai és mentális állapota, de a kérdés további, elmélyültebb vizsgálatokat igényel.

No abstract available.

Initially, it had been assumed that in cases of SARS-CoV-2 infection comorbidity with psychiatric disorders worsens clinical outcomes. This was attributed to patients' poor overall health conditions, concomitant illnesses and unhealthy lifestyles. However, only schizophrenia is in a statistically significant correlation with very serious conditions leading to death, possibly as a result of underlying immune dysfunctions. Clozapine (an antipsychotic used in therapy of treatment resistant schizophrenia) seems to decrease the likelihood of recovery in COVID-19 patients, however admi nistration of antidepressant medications appears to increase it. It has also been justified that among these antidepressant drugs, fluvoxamin shows to have an effect in inhibiting cytokine storms and reducing the severity of the COVID-19 infection. Most recent data suggest that the well-known antiviral effect of lithium is also present in patients with COVID-19 infection.

No abstract available.

Affective temperaments (depressive, anxious, irritable, hyperthymic, and cyclothymic) are regarded as the stable core of personality and when present in their dominant form, are considered subclinical manifestations and high-risk states for various affective disorders. Furthermore, cumulating evidence supports their relationship with cardiovascular diseases. Our aim was to assess the association between affective temperaments and left ventricular hypertrophy (LVH) in chronic hypertensive patients.In the present cross-sectional study, 296 patients referred to coronary computed tomography angiography (CCTA) due to suspected coronary artery disease were analyzed. All patients completed the Temperament Evaluation of Memphis, Pisa, Paris, and San Diego Autoquestionnaire (TEMPS-A). Left ventricular mass was quantified by CCTA and indexed to the body surface area (LVMi). Logistic regression analysis was used to identify predictors of LVH (men: ≥67.2 g/mAmong our patient cohort (mean age: 59.4 ± 10.6, 44.9% female), the median LVM and LVMi were 115.5 [88.4-140.7] g and 58.4 [47.4-64.2] g/mAssessment of affective temperaments may allow for the identification of chronic hypertensive patients with elevated risk for LVH as a potential target for earlier primary intervention.

Összefoglaló. Bevezetés: Az affektív temperamentumok (depresszív, cyclothym, hyperthym, ingerlékeny, szorongó) a személyiségnek olyan genetikailag meghatározott, felnőttkorban stabil részei, amelyekkel jellemezhetők a környezeti ingerekre adott érzelmi válaszok. Az artériás érfalmerevségi index megmutatja, hogy az adott egyénnek a valóságban mért és az elvárt pulzushullám-terjedési sebessége (PWV) milyen arányban áll egymással; pozitív értéke számít kórosnak. Célkitűzés: Célunk az volt, hogy az affektív temperamentumok kapcsolatát vizsgáljuk az artériás érfalmerevségi indexszel krónikus hypertoniás betegekben. Módszer: A bevont betegeknél tonometriás eszközzel (PulsePen) mértük a carotis-femoralis PWV-t, mely az artériás érfalmerevség legelfogadottabb markere. Az artériás érfalmerevségi indexet a mért és az elvárt PWV arányában határoztuk meg. Az affektív temperamentumokat a Temperament Evaluation of Memphis, Pisa, Paris, and San Diego Autoquestionnaire kérdőív (TEMPS-A) segítségével objektivizáltuk. Eredmények: Vizsgálatunkba 185 beteget vontunk be, életkoruk 61,6 (49,5-69,8) év volt. Kortól, nemtől, diabetestől, alkoholfogyasztástól, dohányzástól, BMI-től, systolés vérnyomástól, összkoleszterinszinttől és GFR-től független kapcsolatot találtunk az artériás érfalmerevségi index és a depresszív (B = 0,009, 95% CI: 0,002-0,017, p = 0,018), a cyclothym (B = 0,009, 95% CI: 0,002-0,016, p = 0,012), az ingerlékeny (B = 0,013, 95% CI: 0,005-0,021, p0,001) és a szorongó (B = 0,008, 95% CI: 0,003-0,013, p0,001) temperamentum között. Következtetés: Újabb kapcsolatot sikerült kimutatni egy cardiovascularis rizikót jelző paraméter és az affektív temperamentumok között, ami megerősíti ezen személyiségjegyek meghatározásának jelentőségét cardiovascularis prevenciós szempontból is az ismert pszichopatológiai vonatkozások mellett. Orv Hetil. 2022; 163(8): 312-318.Affective temperaments (depressive, anxious, cyclothymic, hyperthymic, irritable) are genetically determined, adult-stable parts of the personality that characterize emotional responses to environmental stimuli. The arterial stiffness index demonstrates the ratio of the actually measured and expected pulse wave velocity (PWV) of a given individual. The positive value is considered to be abnormal.The aim of this study was to investigate the relationship between affective temperaments and arterial stiffness index in chronic hypertensive patients.Carotid-femoral PWV, the most accepted marker of arterial stiffness, was measured using a tonometric device (PulsePen). The arterial stiffness index was determined as the ratio of measured and expected PWVs. Affective temperaments were evaluated by the Temperament Evaluation of Memphis, Pisa, Paris, and San Diego Autoquestionnaire (TEMPS-A).The study included 185 patients, with a mean age of 61.6 (49.5-69.8) years. We found association between arterial stiffness index and depressive (B = 0.009, 95% CI: 0.009-0.017, p = 0.018), cyclothymic (B = 0.009, 95% CI: 0.002-0.016, p = 0.012), irritable (B = 0.013, 95% CI: 0.005-0.021, p = 0.001), and anxious (B = 0.008, 95% CI: 0.003-0.013, p = 0.001) temperaments independent of age, sex, diabetes, alcohol consumption, smoking, BMI, systolic blood pressure, total cholesterol, and GFR.An additional relationship between a cardiovascular risk measure and affective temperaments has been demonstrated, confirming the importance of determining these personality traits aiming cardiovascular prevention in addition to their known psychopathological aspects. Orv Hetil. 2022; 163(8): 312-318.

Összefoglaló. Bevezetés: Az öngyilkosság fő rizikófaktorának a pszichiátriai zavarokat tekintjük. A COVID-19 többek között neuropszichiátriai kórképek kialakulásához is vezethet. Ezen túl a pandémia egyéb velejárói, mint például az izoláció vagy a munkahelyvesztés, a társadalom egészséges tagjaiban is stresszhez, végül pszichiátriai zavarokhoz vezethetnek. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja annak a teóriának a tesztelése volt, hogy a fenti tényezők miatt együtt járt-e a járvány a hazai suicid halálozás csökkenő trendjének irányváltásával. Módszer: Vizsgálatunkban a megszakított idősorok elemzésének módszerét használtuk, a becslésekhez kvázi-Poisson-regressziót alkalmazva, hogy összehasonlítsuk a 2010 és 2020 közötti időszak havi bontású adataiból kirajzolódó trendek alapján a járvány időszakában (2020. március-december) "elvárt" öngyilkossági esetszámokat a ténylegesen bekövetkezett esetek számával. Eredmények: A COVID-19-hónapok alatt a férfiak által elkövetett öngyilkosságok száma szignifikánsan, 18%-kal nőtt, ahhoz a trendhez képest, amely a COVID-19 hiányában állt volna elő. A teljes populációban szintén szignifikáns, 16%-os emelkedést lehetett megfigyelni, míg a nők által elkövetett öngyilkosságok száma nem tért el szignifikánsan a pre-COVID-19-időszak trendje alapján elvárt értéktől. Megbeszélés és következtetés: A járvány kitörése utáni időszakban a magyar férfiak szignifikánsan gyakrabban követtek el öngyilkosságot, míg a nőknél az adatok nem tükröztek lényegi változást. A más országokban kivitelezett vizsgálatok eredményei érdekes módon inkább csökkenést vagy nem szignifikáns változást jeleztek, amikor a COVID-19-éra suicid számait az azt megelőző időszakok számaival hasonlították össze. A hazai és a nemzetközi eredmények közti eltérések magyarázata egyelőre még nem ismert, így a téma mindenképpen további vizsgálatokat igényel. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1631-1636.Psychiatric disorders are the main risk factors for suicide. COVID-19 may result in the appearance of neuropsychiatric syndromes. Moreover, other corollaries of the pandemic (e.g., isolation, job loss) may lead to increasing stress and, ultimately, psychiatric disorders even among the non-infected population.We aimed to test the theory of whether the pandemic, due to the aforementioned factors, was associated with the reversal of the declining suicide rate trend in Hungary.To compare the observed number of suicides during the COVID-19 months (March-December 2020) with the expected numbers, we used an interrupted time series model and, for the estimations, quasi-Poisson regression. Expected numbers were calculated based on trends derived from monthly data between 2010 and 2020.During the months of the pandemic, the number of suicides among males rose significantly by 18% compared to the hypothetical trend that would have occurred in the absence of COVID-19. A significant increase (16%) was also observed in the total population. By contrast, the number of female suicides did not differ significantly from the number expected based on the pre-COVID-19 trend.After the outbreak of the epidemic, Hungarian males committed significantly more suicides, while no relevant changes were observed among females. Interestingly, studies from other countries found either no change or decrease when comparing suicide numbers from the COVID-19 period with the corresponding numbers from the pre-COVID-19 period. The explanation for this discrepancy is still lacking, so further investigations are needed. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1631-1636.

No abstract available.

No abstract available.

Összefoglaló. Bevezetés: Az öngyilkosság régóta jelentős probléma hazánkban. Célkitűzés: Az elmúlt 20 év során elkövetett, befejezett öngyilkosságok elemzése három időintervallumban (2000-2006, 2006-2010, 2010-2019) nemek, korcsoportok, az elkövetési mód, a családi állapot és a munkanélküliség szempontjából. További célunk volt a pszichiátriai ellátást negatívan érintő, 2007. évi egészségügyi reform suicid halálozással való összefüggéseinek vizsgálata. Módszer: A suicid halálozást a Központi Statisztikai Hivatal adatainak felhasználásával elemeztük. Az évenkénti suicid rátát 100 000 lakosra adtuk meg. Az adatok statisztikai feldolgozásához az Excel 2011-es, az SPSS 23-as és az amerikai NIH Jointpoint programjának 4.8.0.1-as verzióját használtuk. Eredmények: 2000 és 2019 között 51,4%-kal csökkent a suicid halálozás (nők: 15,57 vs. 7,69/100 000 fő; férfiak: 51,5 vs. 24,73/100 000 fő, összlakosság: 32,61 vs. 15,85/100 000 fő). A legnagyobb mértékben a férfiak és a középkorúak körében csökkent a mortalitási ráta, a legkevésbé a fiatal, egyedülálló nőknél. A leggyakoribb elkövetési mód változatlanul az akasztás (58,4%). A 20 évig tartó rátacsökkenés 2006 után több évre megtorpant, és egészen 2010-ig nagyjából konstans maradt (24,43 vs. 24,88/100 000 fő). Azt feltételezzük, hogy ennek hátterében jelentős részben a pszichiátriai ellátórendszert negatívan érintő, 2007-ben bevezetett egészségügyi reform állt. Ez a megtörés kimutatható volt szinte minden korcsoportnál, a leggyakoribb elkövetési módoknál, és egyaránt érintette a hajadonokat/nőtleneket, a házasokat, az özvegyeket és az elváltakat. Csak 2010 után kezdődött újra a suicid mortalitás szignifikáns csökkenése. Az utolsó 10 év alatt 36,3%-kal csökkent a suicid mortalitás (24,88 vs. 15,85/100 000 fő), ami kiemelkedő eredmény az európai országok körében. Következtetés: Egy elhibázott, a pszichiátriai ellátórendszert sújtó egészségügyi reform következményeként az addig egyenletesen csökkenő suicid halálozás üteme 2006 után megtört, és néhány évig stagnált. Több évig tartott, mire bizonyos mértékig rendeződött a pszichiátriai ellátórendszer, és ennek köszönhetően 2010 után ismét folyamatosan és szignifikánsan csökkent a suicid mortalitás. Orv Hetil. 2021; 162(32): 1283-1296.In Hungary, suicide has been a major public health issue for a long time.Our objective was to examine data on completed suicide cases in Hungary from a 20-year period divided into three intervals (2000-2006; 2006-2010; 2010-2019) grouped by sex, age, methods of commitment, marital and employment statuses. An auxiliary aim was to assess the associations between the healthcare reform in 2007 (with unfavourable impacts on the psychiatric care system) and suicide mortality.Data on suicide were provided by the Hungarian Central Statistical Office. In all cases, the yearly suicide rates were given for 100 000 inhabitants. For statistical calculations, we used Excel 2011, SPSS v. 23 and NIH Joinpoint Regression Program v. 4.8.0.1.Between 2000 and 2019, there was a 51.4% reduction in the suicide mortality (females: 15.57 vs. 7.69/100 000; males: 51.5 vs. 24.73/100 000; total population: 32.61 vs. 15.85/100 000). The greatest declines occurred among males and middle-aged. At the same time, the rate of young single females declined only slightly. The most common method of commitment remained hanging (58.4%). During the 20-year-long period investigated, there was a temporary halt between 2006 (24.43/100 000) and 2010 (24.88/100 000) in the otherwise steadily declining trend of the rate. One of the major underlying causes of this plateau is presumed to be the healthcare reform commenced in 2007 with negative impacts on psychiatric services. This plateau was observable in almost all subpopulations irrespective of their age, marital status and the suicide method they used. The decline of the rate restarted only after 2010. In the last 10 years, suicide mortality has decreased by 36.3% (from 24.88 to 15.85/100 000) in Hungary, which is a very good result in a European comparison.Due to an unsound health reform threatening the psychiatric care, the previously experienced declining trend of the suicide rate halted in 2006 and has remained almost unchanged for a few years during which psychiatric services could be restored in some degree. From 2010, as a consequence of this restoration, the marked decline of the suicide rate restarted and has been remained stable. Orv Hetil. 2021; 162(32): 1283-1296.

Összefoglaló. A cukorbetegség és a depresszió kapcsolatáról számos tanulmány született. A szorongás és a diabetes közti összefüggést már kevesebben vizsgálták, pedig jelentős szerepük van a szorongásos kórképeknek is, hiszen nagyon gyakori a két betegség együttes előfordulása. A diabetes már önmagában is nagy betegségterhet jelent a betegek számára, a társuló pszichiátriai kórképek pedig tovább rontják a kezelés minőségét, ezért fontos a korai felismerésük és kezelésük. Jelen összefoglaló közleményünk célja a szorongásos kórképek és elsősorban a 2-es típusú cukorbetegség közti összefüggés feltárása. Több elmélet született a köztük lévő kapcsolat magyarázatára. Egyesek szerint szerepet játszhat benne a közös etiológiai háttér, mások szerint a cukorbetegség diagnózisa és a gondozásával kapcsolatos feladatok vezetnek szorongáshoz. Megint mások pedig ellentétes irányból vizsgálva a köztük lévő kapcsolatot, arra a megállapításra jutottak, hogy a szorongás különböző fiziológiai mechanizmusokon keresztül vezethet cukorbetegséghez. A szorongás és a diabetes közti kapcsolat irányától függetlenül javasolt a depresszió mellett a szorongásnak a szűrése és minél korábbi kezelése a cukorbetegek körében, így csökkennének a komorbiditásból származó szövődmények, a kezelési nehézségek, javulna a betegek életminősége és a terápiával való együttműködésük. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1226-1232. Summary. The relationship between diabetes and depression has been evaluated in numerous studies. The association between diabetes and anxiety was less investigated, although the importance of anxiety disorders is underlined by its frequent co-occurrence with diabetes. Diabetes alone carries a significant disease burden for patients. Comorbidity with psychiatric disorders deteriorates the quality of care, therefore early treatment and diagnosis of these conditions are essential. The aim of the present review is to outline the relationship between anxiety and mainly type 2 diabetes. There are several theories to explain the relationship between them. Some researchers suggest that common etiological background may play a role in their co-occurrence, some believe that the diagnosis of diabetes and the burden of self-management lead to anxiety, while others - investigating the relationship from the opposite direction - suggest that anxiety leads to diabetes through physiological mechanisms. Independently of the direction of the relationship, screening for anxiety and timely treatment among diabetic patients may decrease the risk of complications, the difficulty in treatment arising from the co-occurrence of these two conditions and may improve patients' quality of life and adherence to therapy. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1226-1232.

Although suicidal behaviour is a relatively rare event in society in general, it is very common among psychiatric patients who contact their general practitioners (GP) before the suicide event. The most common current psychiatric diagnosis among suicide victims and attempters is major depressive episodes. The current prevalence of major depressive episodes in GP practice is around 10%, but around half of these cases are not recognized and treated adequately by GPs. Successful acute and long-term treatment of depression significantly reduces the risk of suicidal behaviour. Given that more than half of all suicide victims contact their GPs within four weeks before their death, GPs play an important role in early detection and management of suicide risk. Several large-scale community studies and multilevel intervention programmes show that these activities improve the identification and treatment of depression and reduce the frequency of suicidal behaviour.

Male life expectancy in Europe is between 5–15 years lower than that of women. This might, in part, be related to the fact that men in general approach and consume medical services only half as often as females. Between 70–90 per cent of all suicides are committed in a clinical condition of major depression and, paradoxically, men commit suicide 3–10 times more often than women in spite of being only half or less frequently diagnosed as depressive than women. Male depressive symptoms are different from those reported by females, mainly because of men’s alexythymic difficulty in recognizing and reporting depressive symptoms. In addition, male depression can manifest itself as abusive, aggressive or antisocial behaviour. Moreover, in the case of suicidal behaviour, males more frequently use violent or lethal methods. Training of health care workers on earlier and better detection of male depression (including the use of the Gotland male Depression Scale) and increasing public awareness for depression are promising tools in the prevention of suicide in males.

No abstract avalilable.

Objectives: Affective temperaments (depressive, anxious, irritable, hyperthymic, cyclothymic) are regarded as the biologically stable core of personality, and accumulating data implies their relationship with cardiovascular diseases. There are currently limited data on the association of affective temperaments and early vascular aging. The aim of our study was to assess the potential relationship of affective temperaments and vascular age, as assessed by coronary CT. Methods: In our current cross-sectional study, 209 patients referred to coronary computed tomography angiography (CCTA) due to suspected coronary artery disease (CAD), were included. After the evaluation of medical history and demographic parameters, all patients completed the Temperament Evaluation of Memphis, Pisa, Paris, and San Diego Autoquestionnaire (TEMPS-A) and the Beck Depression Inventory (BDI). Vascular age was estimated using coronary artery calcium (CAC) score and we calculated its difference from chronological age for each patient. Linear regression analysis was applied to identify predictors of early vascular aging in the entire cohort and in male and female sub-populations, separately. Results: The independent predictors of early vascular aging were female sex (B = −10.82 [95% CI: −15.30 – −6.33]), diabetes mellitus (B = 7.16 [95% CI: 1.20 – 13.12]) and dyslipidemia (B = −8.28 [95% CI: 3.94 – 12.62]). Further assessing gender differences, cyclothymic temperament score proved to be an independent predictor of early vascular aging in women (B = 0.89 [95% CI: 0.04 – 1.75]), while this association was absent in men. Conclusions: Our results suggest that cyclothymic affective temperament contribute to early vascular aging in women.

No abstract available.

In our review, we present the theory of affective temperaments, the evolution of the temperament-concept, and the characteristics of the various forms of temperament (depressive, cyclothymic, hyperthymic, irritable, and anxious). We describe their relationship with the bipolar and unipolar spectrum, the ethological and evolutionary importance of temperaments, and their neurochemical, genetic basis. We present the self-report questionnaire (TEMPS-A) used for distinguishing between temperament forms. We analyze the relationship of affective tempera - ments with psychiatric disorders and suicide acts and the revealed associations.

Background: Affective temperaments (depressive, anxious, cyclothymic, irritable and hyperthymic) have important role in psychopathology, but cumulating data support their involvement in vascular pathology, especially in hypertension as well. The aim of our study was to evaluate their associations with 24-h peripheral and central hemodynamic parameters in untreated patients who were studied because of elevated office blood pressure. Methods: The oscillometric Mobil-O-Graph was used to measure the 24-h peripheral and central parameters. Affective temperaments, depression and anxiety were evaluated with Temperament Evaluation of Memphis, Pisa, Paris and San Diego Autoquestionnaire, Beck and Hamilton Anxiety Scale (HAM-A) questionnaires, respectively. Results: Seventy four patients were involved into the study (45 men). In men after the adjustment for age, irritable affective temperament score was associated with nighttime peripheral and central systolic blood pressure (β = 1.328, std. error = 0.522, p = 0.015 and β = 1.324, std. error = 0.646, p = 0.047, respectively). In case of nighttime peripheral systolic blood pressure this association remained to be significant after further adjustment for smoking, alcohol consumption, sport activity and body mass index and became non-significant after adjustment for Beck and HAM-A scores. In case of nighttime central systolic blood pressure the association lost its significance after the adjustment for smoking, alcohol consumption and sport activity. Conclusion: Irritable affective temperament can have an impact on nighttime peripheral and central systolic blood pressures in untreated men with elevated office blood pressure. HIGHLIGHTS •Affective temperaments can have importance in vascular pathology. •Associations were evaluated between temperaments and ABPM and hemodynamic parameters. •In men irritable temperament correlated with nighttime peripheral and central SBP. •Affective temperaments can have an impact on 24-h blood pressure patterns.

The risk of suicidal behaviour in mood disorders is an inherent severity of the depressive episode. Suicidal behaviour in patients with mood disorders is both state and severity dependent, which means that suicidality markedly decreases or vanishes after clinical recovery. However, since the majority of mood disorder patients never commit or attempt suicide, special clinical characteristics of the illness, as well as some personality, familial and psycho-social factors should also play a contributory role. This paper discusses the clinically explorable suicide risk factors in patients with major mood disorders, with particular regard to the underlying bipolarity. Successful acute and longterm pharmacotherapy - supplemented by psycho-social interventions - markedly reduces the risk of attempted and completed suicide, even in this high-risk population. Keywords: major depressive disorder; bipolar disorders.