Search

Regular physical exercise is known to lower the incidence of age-related eye diseases. We aimed to assess the acute chorioretinal alterations in older adults following intense physical strain. Seventeen senior elite athletes were recruited who underwent an aerobic exercise on a cycle ergometer and macular scanning by optical coherence tomography. A significant thinning of the entire retina was observed 1 min after exercise, followed by a thickening at 5 min, after which the thickness returned to baseline. This trend was similar in almost every single retinal layer, although a significant change was observed only in the inner retina. Choroidal thickness changes were neither significant nor did they correlate with the thickness changes of intraretinal layers. The mechanism of how these immediate retinal changes chronically impact age-related sight-threatening pathologies that, in turn, result in a substantially reduced quality of life warrants further investigation on nontrained older adults as well.

Bevezetés: A vakság megelőzése és a látásrehabilitáció fejlesztése az Egészségügyi Világszervezet VISION 2020 és World report on vision programjainak kiemelt célja. Ezek hazai megvalósításában jelentős szerepet vállal a Magyarország átfogó egészségvédelmi szűrőprogramja keretében zajló szemészeti program. Célkitűzés: A Magyarország átfogó egészségvédelmi szűrőprogramja keretében 12 éve zajló szemészeti program eredményeinek összefoglalása. Módszer: Az országos szűrőprogram keretében megjelent 168 522 fő, 12 és 99 év közötti korú személy szemészeti adatait dolgoztuk fel kilenc kategóriában: szembetegség fennállása, szemüvegviselés, a szemüveg törőereje, fénytörési hibák (rövidlátóság, anisometropia), funkcionális látási kérdőív, száraz szem, színtévesztés, felvilágosító és kommunikációs tevékenység. Eredmények: A résztvevők 18,1%-a jelezte szembetegség fennállását, amely nőkben és idősekben lényegesen gyakrabban fordult elő. A szemüvegesek aránya elérte a 66%-ot, és a szemüveg közel egyharmaduknál nem volt megfelelő erősségű. Rövidlátóságot a leggyakrabban (58,7%-ban) a 18–35 éves korosztályban észleltünk. Az anisometropia előfordulása átlagosan 6,5% volt. Száraz szemet nőkben gyakrabban észleltünk (26,1%), mint férfiakban (20,1%). A színtévesztés férfiak esetében gyakoribb (5,7%) volt, mint nőknél (0,7%). Megbeszélés: Mivel a vakság 80%-ban megelőzhető, nagy jelentőségűek az országos szűrővizsgálatok, valamint a széles körű felvilágosító tevékenység, amelyek hozzájárulnak a szembetegségek korai felismeréséhez és kezeléséhez. Fontos felhívni a figyelmet a rövidlátóság gyakoriságának erős növekedésére és a megelőzési lehetőségek hatékony bevezetésének sürgető szükségességére. A jó szemüveg fontosságára is rá kell irányítani a lakosság figyelmét, mert a hibás szemüvegek látási nehézségeket okoznak. Következtetés: A jövőben is folytatandó az országos szemészeti szűrő és felvilágosító tevékenység, amely el kell, hogy érje a látásromlással járó szembetegségek számának csökkenését és a jó szemüvegek arányának növekedését. A rövidlátóság további növekedésének megállításához nemzeti megelőzési és kezelési program indítására van szükség. Orv Hetil. 2023; 164(7): 253–259.

Bevezetés: A congenitalis aniridia ritka betegség, melynek fő jellemzője a szivárványhártya teljes vagy részleges hiánya, azonban a szem összes struktúrájában jelen lehetnek elváltozások. Célkitűzés: Társuló szembetegségek előfordulásának meghatározása congenitalis aniridiában, egy magyarországi centrum betegeinek vizsgálatával. Betegek és módszerek: Munkánkba a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján 2005. október és 2022. május között aniridia diagnózisával vizsgált betegeket válogattunk be. A betegek anamnézisfelvételét követően részletes szemészeti vizsgálatot végeztünk. Eredmények: Az adatbázisban talált 82 betegből 33 jelent meg vizsgálaton (életkor: 25,69 ± 17,49 [5–59] év, 17 nő [51,51%]), és 65 szemet vizsgáltunk. Nystagmust 23 beteg 45 szemén (69,23%) találtunk, a vizsgált betegek korrigálatlan távoli látóélessége 0,14 ± 0,128 (0,9 logMAR; 0,63–0,005) volt. Az aniridiához társult keratopathia 8 szem (12,3%) esetén Grade 0., 10 szem (15,38%) esetén Grade 1., 16 szem (24,62%) esetén Grade 2., 4 szem (6,15%) esetén Grade 3. és 25 szem (38,46%) esetén Grade 4. volt. 15 beteg 30 szeme (46,15%) esetén találtunk szekunder glaucomát, 3 beteg 6 szemét (9,2%) glaucomagyanúsnak ítéltük meg. 8 szem (12,3%) esetén a lencse tiszta volt, 44 szem (67,69%) esetén találtunk szürke hályogot, melyből 22 (33,84%) elülső kérgi polaris szürke hályog volt. 13 szem (20%) volt pseudophakiás (PCL), és 7 szem (10,77%) esetén találtunk lencsediszlokációt vagy zonulainsufficientiát. Maculahypoplasia 3 beteg 6 szeme (4,6%) esetén, papillafejlődési rendellenesség 1 beteg 2 szeme (3,03%) esetén volt igazolható. Következtetés: A congenitalis aniridia szemészeti jelei az aniridiához társult keratopathia, másodlagos zöld hályog, szürke hályog, macula- és opticushypoplasia. A szemészeti eltérések ellátásához és gondozásához a különféle szemészeti szakterületek rendszeres, gondos együttműködése szükséges. Orv Hetil. 2023; 164(4): 148–155.

Bevezetés: A 0–18 éves korosztály testi-lelki egészsége meghatározó a társadalom egészére nézve. A zavartalan látásfejlődés biztosítása a szülő, a gyermek, a pedagógus, a védőnő és az orvos együttes feladata. Fontos láncszem a védőnő a családok és az orvosi ellátás között, mert elsőként észlelhet olyan látószervi eltérést, amelyet majd a gyermekgyógyász, a szemész vagy a neurológus kezelhet. A csapatmunka nyertese szintén egy közösség, mert a látás megőrzésén túl esélyt kap a gyermek a megfelelően támogatott testi és szellemi fejlődésre is. Célkitűzés: Felmérni, hogy napjainkban a védőnők milyen szemészeti elváltozások kiszűrésére végzik a látásvizsgálatokat, és milyen eszközök állnak ehhez rendelkezésükre. A tanácsadó munkát kiegészítik-e oktatóvideókkal, illetve nyitottak-e továbbképzésen való részvételre. Módszer: Anonim, önkéntes, online kérdőívek segítségével gyakorló védőnőket kérdeztünk, milyen eltérésekre fókuszálnak, milyen módszereket használnak. Adatokat gyűjtöttünk arról, hogy beépültek-e a betegtájékoztató oktatóvideók ajánlásai a védőnők ellátási fegyvertárába, illetve milyen támogatást tartanának előnyösnek a szemészeti szakma részéről. Eredmények: Az eredmények szerint a látószervi szűrővizsgálatok csecsemőkorban a kancsalság, míg iskoláskorban a fénytörési hibák felismerését célozzák. Általában sztereotesztek és olvasótáblák rendelkezésre állnak, de pupillalámpák kevésbé. Az oktatóvideókat kevesen használják, de jelentős érdeklődés mutatkozik posztgraduális szemészeti továbbképzés iránt. Következtetés: A megkérdezett védőnők látásszűrő tevékenysége nagy vonalakban tükrözi a legutóbbi szakmai ajánlásokat, de több területen vannak bizonytalanságok. A védőnői felmérés alapján szabadon választható, jelenléti és online oktatási anyagot állítottunk össze a védőnők posztgraduális képzésére, mely pontszerző továbbképzésként nyilvántartásba került. Orv Hetil. 2023; 164(3): 88–95.

Az alábbiakban egy preeclampsiával szövődött terhességet követően fellépő poszterior reverzibilis encephalopathia-szindróma (PRES) esetét mutatjuk be. Az akut császármetszést követő posztoperatív időszakban hirtelen fellépő, kétoldali fájdalmatlan látásvesztést panaszoló, romló tudatállapotban lévő kismamához kértek szemészeti konzíliumot. Az ágy melletti szemészeti vizsgálat során ép bulbust, ép pupillareflexeket írtunk le, amely alapján magasabb szintű agyi érintettséget valószínűsítettünk, és sürgős MRI-vizsgálatot indikáltunk. A PRES-szindrómára jellemző, hogy a hirtelen vérnyomásváltozás hatására elsősorban a parietalis és occipitalis lebenyt érintő kérgi és subcorticalis léziók alakulnak ki, amelyek látáspanaszt okozhatnak és a bemutatott esetben is a látásromlás hátterében állhattak. A korai felismerés, és az időben alkalmazott antihipertenzív kezelés hatására a beteg neurológiai és szemészeti tünetei rövid időn belül reverzibilisnek bizonyultak. A bemutatott esetben a szemész, mint konziliárus szerepelt, a szemészeti tünetek alapján merült fel központi idegrendszeri érintettség, és vezetett a diagnózishoz. Ismert, hogy a PRES csak korai kezelés mellett reverzibilis, így a kórkép ismerete a szemészetet gyakorló klinikusok számára is elengedhetetlen.

CÉLKITÛZÉS – A közlemény célkitûzése a Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szûrô programja (MÁESZ) keretében 2010– 2022 között vizsgált személyek vérnyo - más értékeinek összevetése a szemnyomásértékekkel, a száraz szem és a fénytörési hibák elôfordulásával. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK – A szûrô vizs - gálatok során 168 522 személynél (91109 nônél és 77413 férfinál) mértek vérnyomást, 139 866 személy (74 217 nô és 65 649 férfi) esetében szemnyomást, 63 215 egyénnél (32 917 nônél, illetve 30 298 férfinál) végeztek száraz szem tesztet, és 94 618 fô (50 178 nô és 44 440 férfi) esetében mérték meg a szemek fénytörésértékét. EREDMÉNYEK – A szemnyomás mindkét nemnél a vérnyomásértékkel párhuzamosan, annak súlyosságának fokozódásával növekszik. A szemszárazság nôkben gyakrabban fordul elô és független az aktuális vérnyomásértéktôl. A vérnyomás súlyosságával párhuzamosan nô a hypermetropok (túllátók) és csökken a myopok (rövidlátók) elôfordulási aránya. KÖVETKEZTETÉSEK – Elemzésünk alapján a hypertonia szemészeti összefüggéseire különös figyelmet kell fordítani; emelkedett vérnyomású egyéneknél javasolt a rendszeres szemészeti alapvizsgálat.

Célunk, hogy közleményünkben összefoglaljuk a szerózus retinaleválásokkal kapcsolatos ismereteket, az irodalmi adatok és a saját klinikai tapasztalatok tükrében. A retina neuroszenzoros rétege és pigmenthámja közötti folyadékgyülem kialakulásának hátterében számos betegség állhat, mint a chorioretinopathia centrális serosa, gyógyszer indukálta szerózus leválások, autoimmun és gyulladásos betegségek és fejlődési rendellenességek. Érdekes eseteink bemutatásán keresztül részletezzük a kórkép diagnosztikáját elősegítő multimodális képalkotási módszereket és összegezzük, hogy melyik alcsoportban milyen terápiás lehetőségek alkalmazása a legcélravezetőbb.

Endophthalmitis is a serious ophthalmologic condition involving purulent inflammation of the intraocular spaces. Fungal endophthalmitis is a highly sight-threatening condition that can be complicated by difficulties in diagnosis and therapeutic delay. We report herein a rare case of bilateral endogenous Candida albicans endophthalmitis with favorable outcome. High suspicion of fungal origin is essential since the diagnosis for fungal endophthalmitis is usually based on the ophthalmological exhibition in combination with the presence of fungemia or predisposing factors. Only prompt initiation of systemic, intravitreal and surgical treatment may reduce ocular morbidity or even mortality.

Bevezetés: Klinikai tapasztalat, hogy jelentősen magasabb szemnyomás esetén a szemüvegrendelés pontatlan lehet, ezért célszerű azt a szemnyomás rendezése után elvégezni. Célkitűzés: A szemnyomásértékek hatásának vizsgálata a szaruhártya és a szem törőerejére, a Liou–Brennan-modellszem geometriai tulajdonságain alapuló numerikus modell felhasználásával. Módszerek: A Liou–Brennan-modellszem corneaparamétereinek felhasználásával elkészítettünk egy paraméteres geometriai modellt, majd a modellszem végeselemes modelljét az Ansys program használatával. A szaruhártya anyagának viselkedését Wollensak alapján trilineáris anyagmodellel, a peremfeltételeket Pandolfit követve írtuk le. A szemnyomásváltozás hatását vizsgáltuk a szaruhártya optikai szempontból lényeges geometriai adataira (az elülső és hátsó corneagörbület az optikai centrumban, valamint az elülső és hátsó corneafelszín tengelyirányú eltolódása az optikai centrumban). A kapott geometriai jellemzők alapján a paraxiális sugárkövetés módszerével számítottuk a szaruhártya és a szem optikai tulajdonságaiban bekövetkező változásokat. Eredmények: A növekvő szemnyomásterhelés hatására az elülső és hátulsó corneafelszínek középponti görbületi sugarai csökkentek, az elülső és hátsó szaruhártyafelszínek középpontjai előretolódtak, a szaruhártya vékonyodott. A szaruhártya pontjainak tengelyirányú eltolódásai valamennyi szemnyomásterhelés esetén a hátulsó felszín középpontjában vették fel maximális értéküket. A szaruhártya törőereje a szemnyomás fokozódásával csökkent, míg a szem teljes törőereje növekedett. Következtetés: A Liou–Brennan-modellszem geometriai tulajdonságain alapuló végeselemes numerikus modell felhasználásával igazoltuk, hogy a 10 és 30 Hgmm közötti szemnyomásváltozás 0,31–0,86 mm csökkenést okoz a szaruhártya görbületi sugarában, 1,5–4,8 D növekedést a keratometriás értékekben, valamint 1,2–3,9 D növekedést a szem törőerejében. A szaruhártya törőerejében 0,14–0,69 D csökkenés tapasztalható a vizsgált szemnyomástartományban. Orv Hetil. 2022; 163(47): 1872–1879.

Célunk a kokain szemfelszínre gyakorolt hatásának, a kokainszem-szindrómának, azaz a „cocaine eye syndrome” nevű tünetegyüttesnek a bemutatása egy eset ismertetése kapcsán. A kokain használata során megjelenő szemészeti kórkép kialakulásáért több tényező együttes hatása felel: az anyag közvetlen toxikus hatása az epithelsejtekre, a cornea beidegzésének károsodása, a csökkent pislogási reflex miatt a szemfelszín kiszáradása, az epithelsejtek kismértékű kémiai égése és a szemfelszín dörzsölés következtében kialakuló mechanikus károsodása. 25 éves betegünknél közvetlenül kábítószer fogyasztását követően jelentkezett a jobb szemen látásromlás, valamint cornealis erosio felrakódásokkal, mely abrasio végzésével, etilén-diamin-tetraecetsav (EDTA) használatával és terápiás kontaktlencse alkalmazásával gyógyult. Amennyiben szemészeti vizsgálatkor „cocaine eye syndrome”-ra jellemző eltéréseket látunk, és semmilyen más, a szaruhártya beidegzését befolyásoló corneabetegség nem igazolható, gondolnunk kell az esetleges szerhasználatra. A megfelelő időben elkezdett, célzott terápia megszüntetheti a panaszokat, visszaadhatja a beteg látását, és jelentősen javíthatja életminőségét. Orv Hetil. 2022; 163(47): 1886–1890.

Our objective in this study was to analyze the aberrant neural regeneration activity in the cornea by means of in vivo confocal microscopy in systemic lupus erythematosus patients with concurrent dry eye disease. We examined 29 systemic lupus erythematosus patients and 29 age-matched healthy control subjects. Corneal nerve fiber density (CNFD, the number of fibers/mm2) and peripheral Langerhans cell morphology were lower (p < 0.05) in systemic lupus erythematosus patients compared to the control group. Interestingly, corneal nerve branch density, corneal nerve fiber length, corneal nerve fiber total branch density, and corneal nerve fiber area showed a negative correlation with disease duration. A negative correlation was also demonstrated between average corneal nerve fiber density and central Langerhans cell density. This is in line with our hypothesis that corneal somatosensory terminal Piezo2 channelopathy-induced impaired Piezo2–Piezo1 crosstalk not only disrupts regeneration and keeps transcription activated, but could lead to Piezo1 downregulation and cell activation on Langerhans cells when we consider a chronic path. Hence, Piezo2 containing mechanosensory corneal nerves and dendritic Langerhans cells could also be regarded as central players in shaping the ocular surface neuroimmune homeostasis through the Piezo system. Moreover, lost autoimmune neuroinflammation compensation, lost phagocytic self-eating capacity, and lost transcription regulation, not to mention autoantibodies against vascular heparin sulfate proteoglycans and phospholipids, could all contribute to the progressive fashion of dry eye disease in systemic lupus erythematosus.

To report a case of a patient with central retinal vein occlusion (CRVO), 2 weeks after the first dose of a COVID-19 mRNA vaccine.A 35-year-old man presented with decreased vision on his right eye, 2 weeks after receiving the first dose of COVID-19 mRNA vaccine. During examination, signs of right CRVO were found. We started general checkup of the patient, extended with laboratory tests specific for VIPIT. No exact cause of the thromboembolic episode could be documented. With the applied therapy, symptoms resolved completely.CRVO after COVID-19 mRNA vaccination is reported only in one case in the literature. In our case, the young age of the patient, the close onset of the symptoms to the vaccination and the negative systemic, immunologic and hematologic tests are suggesting a vaccine-induced thrombotic mechanism. We propose further investigation of vaccine-induced thrombotic mechanisms and also close follow of the reported cases.

COVID-19 has become a great burden of the world in respect of health care, social, and economical reason. Several million people died worldwide so far and more and more mutants are generated and spread. Older people with co-morbidities and frailty syndrome have a significantly higher risk to get the infection and also higher the risk of a more serious disease process. Mortality of COVID-19 is also higher in case of geriatric patients. In this review we attempted to summarize the factors of the higher susceptibility for more serious disease, what actions need to be taken for defending older patients and also special aspects of clinical presentation including ophthalmic symptoms.

Introduction: Conjunctivitis, keratoconjunctivitis, and episcleritis are known ocular surface manifestations of coronavirus disease. Case presentation: A 56-year-old male patient experienced red eye two days after being released from the COVID department. Two weeks later developed nodular scleritis. Ultrasound biomicroscopy raised the possibility of a foreign body or helminth; however, this was not confirmed during the surgical exploration. From an intraoperatively obtained sample, methicillin-resistant Staphylococcus aureus grew, while coronavirus could not be detected. Systemic work-up yielded negative results except for the Quantiferon gold test, but as histology showed granulation tissue, not granulomatous inflammation, it was unlikely that Mycobacterium pneumoniae had a role in ocular inflammation. After targeted local antibiotic therapy, the inflammation resolved slowly over the next five months. Conclusions: Thorough systematic workup, surgical exploration, and sample collection were necessary to determine the exact etiology, where only an indirect connection came to light with the COVID infection itself. To the best of our knowledge, there have been no previously published attempts to detect SARS-CoV-2 in scleral inflammatory tissue.

The aim of this study was to analyze the long-term outcome of first session of micropulse transscleral cyclophotocoagulation (MP-CPC) for refractory glaucoma developed after vitreoretinal surgery combined with silicone oil implantation. The inclusion criteria of this consecutive case series were: patients with secondary glaucoma in the refractory stage who underwent MP-CPC between 2018 and 2021, vitreoretinal surgery combined with silicon oil implantation, and at least a 24-month follow-up period after MP-CPC. Success was defined as the baseline eye pressure reduced at least 20%, and it should be ranged between 10 to 20 mmHg without further MP-CPC at the end of the follow-up. For this retrospective study, 11 eyes of 11 patients were selected. The reduction in IOP was found to be significant (p = 0.004) at the end of the follow-up time, and the success rate was 72% according to our results. The change in the number of antiglaucoma agents in the administered eyedrops was not significant compared to the baseline values. At the end of the follow-up period the change in BCVA values was not significant (p = 0.655). Our results confirm significant IOP lowering effect of this subthreshold method preserving visual performance safely even in eyes with previous vitrectomy surgery with a silicone oil implantation.

The purpose of our study was to analyze abnormal neural regeneration activity in the cornea through means of confocal microscopy in rheumatoid arthritis patients with concomitant dry eye disease. We examined 40 rheumatoid arthritis patients with variable severity and 44 volunteer age- and gender-matched healthy control subjects. We found that all examined parameters were significantly lower (p < 0.05) in rheumatoid arthritis patients as opposed to the control samples: namely, the number of fibers, the total length of the nerves, the number of branch points on the main fibers and the total nerve-fiber area. We examined further variables, such as age, sex and the duration of rheumatoid arthritis. Interestingly, we could not find a correlation between the above variables and abnormal neural structural changes in the cornea. We interpreted these findings via implementing our hypotheses. Correspondingly, one neuroimmunological link between dry eye and rheumatoid arthritis could be through the chronic Piezo2 channelopathy-induced K2P-TASK1 signaling axis. This could accelerate neuroimmune-induced sensitization on the spinal level in this autoimmune disease, with Langerhans-cell activation in the cornea and theorized downregulated Piezo1 channels in these cells. Even more importantly, suggested principal primary-damage-associated corneal keratocyte activation could be accompanied by upregulation of Piezo1. Both activation processes on the periphery would skew the plasticity of the Th17/Treg ratio, resulting in Th17/Treg imbalance in dry eye, secondary to rheumatoid arthritis. Hence, chronic somatosensory-terminal Piezo2 channelopathy-induced impaired Piezo2–Piezo1 crosstalk could result in a mixed picture of disrupted functional regeneration but upregulated morphological regeneration activity of these somatosensory axons in the cornea, providing the demonstrated abnormal neural corneal morphology.

Stargardt disease is a currently untreatable, inherited neurodegenerative disease that leads to macular degeneration and blindness due to loss-of-function mutations in theABCA4gene. We have designed a dual adeno-associated viral vector split-intein adenine base-editing strategy to correct the most common mutation inABCA4(c.5882G>A, p.G1961E). We optimizedABCA4base editing in human models, including retinal organoids, iPSC-derived retinal pigment epithelial (RPE) cells, as well as adult human retinal- and RPE/choroid explants in vitro. The resulting gene therapy vectors achieved high levels of gene correction in mutation-carrying mice and in non-human primates, with an average editing of 37% of photoreceptors and 73% of RPE cells in vivo. The high editing rates in primates make way for precise and efficient gene editing in other neurodegenerative ocular diseases.

Figure S2C displays probability of progression-free survival over time in subgroups of patients with and without bulky disease

Purpose:In the phase III DUO trial, duvelisib, an oral dual PI3K-δ,γ inhibitor, demonstrated significantly improved efficacy versus ofatumumab [median (m) progression-free survival (PFS), 13.3 vs. 9.9 months (HR, 0.52; P < 0.0001); overall response rate [ORR], 74% vs. 45% (P < 0.0001)], with a manageable safety profile in patients with relapsed/refractory (R/R) chronic lymphocytic leukemia (CLL)/small lymphocytic lymphoma (SLL). We report results from patients with progressive disease (PD) after ofatumumab who crossed over to duvelisib in the DUO trial.Patients and Methods:Patients with radiographically confirmed PD after ofatumumab received duvelisib 25 mg twice daily in 28-day cycles until PD, intolerance, death, or study withdrawal. The primary endpoint was ORR per investigator. Secondary endpoints included duration of response (DOR), PFS, and safety.Results:As of December 14, 2018, 90 ofatumumab-treated patients in the DUO trial prior to crossover had an ORR of 29%, mDOR of 10.4 months, and mPFS of 9.4 months. After crossover, 77% of patients (69/90) achieved a response, with an mDOR of 14.9 months and mPFS of 15.7 months. Patients with del(17p) and/or TP53 mutations had similar outcomes [ORR, 77% (20/26); mPFS, 14.7 months]. Notably, 73% of patients (47/64) with disease previously refractory to ofatumumab achieved a response. The most frequent any-grade/grade 3/4 treatment-emergent adverse events were diarrhea (47%/23%), neutropenia (26%/23%), pyrexia (24%/4%), cutaneous reactions (23%/4%), and thrombocytopenia (10%/6%).Conclusions:Duvelisib demonstrated high response rates with good durability and a manageable safety profile in patients with R/R CLL/SLL who progressed on ofatumumab, including patients with high-risk disease and disease previously refractory to ofatumumab.

Supplemental Figure Legend