A cardiogen sokk modellezése pericardialis tamponáddal

Absztrakt: Bevezetés: A pericardialis tamponád az életet közvetlenül veszélyeztető, alacsony perctérfogatú kórállapot, amelynek keringési következményei minden szövet, köztük a vese és a bélnyálkahártya mikrokeringését is súlyosan érintik. Célkitűzés: Kísérletünk célja a pericardialis tamponád klinikai képének modellezésére alkalmas, hemodinamikailag stabil, kontrollálható állatmodell kifejlesztése volt. Módszerek: Altatott vietnami törpesertések két csoportjában laparotomiát követően a szívburokba a rekeszen keresztül, thoracotomia nélkül kanült helyeztünk. Az első, álműtött csoport kontrollként szolgált (n = 6), a második csoportban a pericardium saját vérrel való feltöltésével 60 perces tamponádot hoztunk létre (n = 6). Monitoroztuk a tamponád és az azt követő 180 perces reperfúzió alatt a makrohemodinamikát és a vékonybél mikrohemodinamikai változásait. Vizsgáltuk a fehérvérsejt-akkumulációt jelző mieloperoxidáz (MPO) -enzimaktivitást és pásztázó lézeres endomikroszkóppal a vékonybél in vivo szövettani elváltozásait. Eredmények: A tamponád következtében megemelkedett a centrális vénás nyomás és a szívfrekvencia, lecsökkent az artériás középnyomás, az arteria mesenterica superior (355,5 ± 112,4 vs. 182,0 ± 59,1 ml/min) és az arteria renalis (159,63 ± 50,7 vs. 35,902 ± 27,9 ml/min) áramlása, valamint az ileum mikrokeringése. Az MPO-aktivitás szignifikánsan megemelkedett (3,66 ± 1,6 vs. 7,01 ± 1,44 mU/mg fehérje) és romlott a vékonybél in vivo szövettani képe. Következtetések: Kísérleti modellünk alkalmas a szívtamponád jellegzetes keringési és biokémiai következményeinek vizsgálatára, reprodukálható, klinikailag releváns állatmodellnek tekinthető.