A rendészeti hallgató gondolkodásmódja és az interkulturális kompetencia fejlesztése

A különböző kultúrák megismerése része az idegennyelv-tanulásnak, és különösen fontos a rendészeti szaknyelvet tanuló hallgató esetében. A leendő rendészeti szakember nemcsak a magyar és a külföldi rendészeti szakma kultúrájával találkozik, hanem a hazai és a külföldi állampolgárok, sértettek, elkövetők, sőt a média kultúrájával is. Ezért minél több interkulturális tanulási lehetőséget kell biztosítani a hallgatónak, annak érdekében, hogy hatékonyan és megfelelően, azaz interkulturálisan kompetens módon tudjon majd érintkezni a különböző kulturális háttérrel rendelkező emberekkel. Ez a tanulmány arra világít rá, hogy a rendészeti hallgató interkulturális kompetenciájának fejlesztése speciális megközelítést kíván, mert gondolkodásmódja eltérhet az „átlag” nyelvtanulóétól. A rendészeti hallgatók (és szakemberek) többsége információbefogadás során főként konkrét információra összpontosít, mintsem egyéb társított információkra; döntését pedig leginkább tényekre alapozza az érzelmek helyett. Ezt célszerű figyelembe venni az interkulturális érintkezéseket feldolgozó tananyagok készítésénél: többnyire a fejet (gondolatokat) célzó szövegeket/képeket és feladatokat ajánlott alkalmazni, és kevésbé a szívet (érzelmeket) megszólítókat. A tanulmány célja, hogy a rendészeti hallgató interkulturális kompetenciájának fejlesztésére egy olyan módszertani modellt javasoljon, amely figyelembe veszi a hallgatók többségére jellemző gondolkodásmódot. A modell kiemeli a) a felvezető feladatok fontosságát, b) a specifikus, mérhető, alkalmas, realisztikus és tervezhető (S.M.A.R.T.) tananyag jelentőségét és c) a levezető beszélgetések fontosságát. Ez a modell nemcsak az idegennyelv-oktatásban alkalmazható, hanem a rendészettudomány más oktatási kontextusában is.