Search

Összefoglaló. Az extracorporalis membránoxigenizációt egyre gyakrabban alkalmazzák világszerte refrakter légzési és/vagy keringési elégtelenség kezelésében. Intézetünkben 2015-ben kezdtük meg a program előkészítését és felépítését. Célunk az extracorporalis membránoxigenizációs kezelés élettani alapjainak rövid ismertetése, különös tekintettel a venovenosus konfigurációra, és az eddig kezelt eseteink eredményeinek összefoglalása. Az irodalom szisztematikus áttekintése és a kezelt esetek adatainak retrospektív értékelése voltak a módszereink. 2016 óta összesen 14 beteg esetében használtunk extracorporalis membránoxigenizációt (8 férfi, 6 nő, életkor 51 ± 15 év, APACHE II. score 24 ± 7). Az indikáció 9 esetben súlyos refrakter hypoxaemiás légzési elégtelenség, 1 esetben tracheooesophagealis fistula és légzési elégtelenség, 1 esetben műtét alatti támogatás tervezett trachearekonstrukció során és 3 beteg esetében refrakter cardiogen shock volt. Az extracorporalis membránoxigenizáció 11 betegben a légzés, 3 betegben a keringés támogatását szolgálta, 13 venovenosus, 1 venoarteriosus konfigurációban. Az extracorporalis támogatás ideje légzéstámogatás esetében 14 ± 6 nap, a cardialis támogatások esetében 5 ± 4 nap volt. Az intenzív osztályos ápolási idő 27 ± 13, illetve 21 ± 17 nap volt a két betegcsoportban. 9 beteget jó funkcionális állapotban bocsátottunk el, 5 beteg halt meg osztályunkon, további 3 később a kórházi bennfekvés során. Az extracorporalis membránoxigenizációs program regionális centrumokban Magyarországon is megvalósítható. A nemzetközi ajánlások, oktatási módszerek alkalmazásával a nemzetközi irodalomban közölt túlélési eredményekhez hasonló eredmények érhetők el hazánkban is. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425–431. Summary. Extracorporeal membrane oxygenisation is commonly used worldwide for refractory respiratory and circulatory failure. We started to organise the introduction of this therapeutic modality in 2015. Our aim is to give a short review about extracorporeal life support, especially veno-venous extracorporeal membrane oxygenation, and to present our first results. We provide a systematic review of the currently available literature and a summary of our first treatments. As of 2016, we supported 14 patients with extracorporeal membrane oxygenisation (8 men, age 51 ± 15 years, APACHE II score 24 ± 7). The indications were refractory hypoxaemic respiratory failure in 9, tracheo-oesophageal fistula and respiratory failure in 1, support during surgery for planned tracheal reconstruction in 1, and refractory cardiogenic shock in 3 patients. We provided respiratory support in 11, circulatory support in 3 cases, with 13 veno-venous and 1 veno-arterial configuration. The support lasted for 14 ± 6 days in respiratory, and for 5 ± 4 days in cardiac cases. Intensive care length of stay was 27 ± 13 and 21 ± 17 days in the two patient groups. We discharged 9 patients in good functional state, 5 patients died during intensive care and further 3 later, during the hospital stay. Our results show that the implementation of an extracoporeal membrane oxygenation program is feasible in Hungarian tertiary centers. In line with international recommendations and adapting international training courses, the survival is very similar to that reported in the literature. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425–431.

Objectives Methane (CH4) breath test is an established diagnostic method for gastrointestinal functional disorders. Our aim was to explore the possible link between splanchnic circulatory changes and exhaled CH4 in an attempt to recognize intestinal perfusion failure. Design Randomized, controlled in vivo animal study. Setting University research laboratory. Subjects Anesthetized, ventilated Sprague-Dawley rats (280 ± 30 g) and Vietnamese minipigs (31 ± 7 kg). Interventions In the first series, CH4 was administered intraluminally into the ileum before 45 minutes mesenteric ischemia or before reperfusion in non-CH4 producer rats to test the appearance of the gas in the exhaled air. In the porcine experiments, the superior mesenteric artery was gradually obstructed during consecutive, 30-minute flow reductions and 30-minute reperfusions achieving complete occlusion after four cycles (n = 6), or nonocclusive mesenteric ischemia was induced by pericardial tamponade (n = 12), which decreased superior mesenteric artery flow from 351 ± 55 to 182 ± 67 mL/min and mean arterial pressure from 96.7 ± 18.2 to 41.5 ± 4.6 mm Hg for 60 minutes. Measurements and main results Macrohemodynamics were monitored continuously; RBC velocity of the ileal serosa or mucosa was recorded by intravital videomicroscopy. The concentration of exhaled CH4 was measured online simultaneously with high-sensitivity photoacoustic spectroscopy. The intestinal flow changes during the occlusion-reperfusion phases were accompanied by parallel changes in breath CH4 output. Also in cardiac tamponade-induced nonocclusive intestinal ischemia, the superior mesenteric artery flow and RBC velocity correlated significantly with parallel changes in CH4 concentration in the exhaled air (Pearson's r = 0.669 or r = 0.632, respectively). Conclusions we report a combination of in vivo experimental data on a close association of an exhaled endogenous gas with acute mesenteric macro- and microvascular flow changes. Breath CH4 analysis may offer a noninvasive approach to follow the status of the splanchnic circulation.

Absztrakt: A pericardialis tamponad a szivsebeszeti ellatas egyik fontos surgőssegi korkepe, amelynek hattereben szamos koroki tenyező allhat. A pericardialis folyadekfelszaporodas diagnosztikaja es terapiaja a klinikai gyakorlatban ma mar sikeres, ugyanakkor a kialakulo kardiogen sokk kovetkezmenyeinek eredmenyes kezelese meg sok esetben kihivast jelent. Az akut pericardialis tamponad es a kronikus pericardialis folyadekgyulem hatekony kezelesi tervehez a korelettani folyamat megertese szukseges. A jelen kozlemeny celja, hogy a pericardialis tamponad jelensegeről es jelentősegeről is osszefoglalo kepet nyujtson, az orvostorteneti hatter es a fontosabb korelettani tenyezők ismertetesen at egeszen az allatkiserletes modellalkotas szerepeig. Orv Hetil. 2018; 159(5): 163–167.

Absztrakt: Bevezetés: A pericardialis tamponád az életet közvetlenül veszélyeztető, alacsony perctérfogatú kórállapot, amelynek keringési következményei minden szövet, köztük a vese és a bélnyálkahártya mikrokeringését is súlyosan érintik. Célkitűzés: Kísérletünk célja a pericardialis tamponád klinikai képének modellezésére alkalmas, hemodinamikailag stabil, kontrollálható állatmodell kifejlesztése volt. Módszerek: Altatott vietnami törpesertések két csoportjában laparotomiát követően a szívburokba a rekeszen keresztül, thoracotomia nélkül kanült helyeztünk. Az első, álműtött csoport kontrollként szolgált (n = 6), a második csoportban a pericardium saját vérrel való feltöltésével 60 perces tamponádot hoztunk létre (n = 6). Monitoroztuk a tamponád és az azt követő 180 perces reperfúzió alatt a makrohemodinamikát és a vékonybél mikrohemodinamikai változásait. Vizsgáltuk a fehérvérsejt-akkumulációt jelző mieloperoxidáz (MPO) -enzimaktivitást és pásztázó lézeres endomikroszkóppal a vékonybél in vivo szövettani elváltozásait. Eredmények: A tamponád következtében megemelkedett a centrális vénás nyomás és a szívfrekvencia, lecsökkent az artériás középnyomás, az arteria mesenterica superior (355,5 ± 112,4 vs. 182,0 ± 59,1 ml/min) és az arteria renalis (159,63 ± 50,7 vs. 35,902 ± 27,9 ml/min) áramlása, valamint az ileum mikrokeringése. Az MPO-aktivitás szignifikánsan megemelkedett (3,66 ± 1,6 vs. 7,01 ± 1,44 mU/mg fehérje) és romlott a vékonybél in vivo szövettani képe. Következtetések: Kísérleti modellünk alkalmas a szívtamponád jellegzetes keringési és biokémiai következményeinek vizsgálatára, reprodukálható, klinikailag releváns állatmodellnek tekinthető.

Introduction: Minimal access aortic valve replacement plays a significant role in modern cardiac surgery. The technical evolution of aortic bioprostheses, particularly sutureless valves, leads to simplify minimal access aortic valve surgery and it allows easier implantation in a narrow work field with the need of less manipulation. Aim: The aim of this study is to summarize the historical and technical aspects of minimal access aortic valve replacement, especially concentrating on sutureless valves, and to present data of own patients of the authors. Method: Pre- and post-operative data of 13 minimal access aortic replacement cases who were operated at the Deparment of Cardiac Sugery at the University of Szeged are summarized. Results and conclusions: As compared to full sternotomy, minimal access aortic surgery is safe, and it does not require special instrumentation. It is technically more demanding but it can be learned quickly, and the overall pre- and post-operative results are not worse with the benefit of less pain and superior cosmetics. Orv. Hetil., 2016, 157(23), 901–904.

Background The relative value of off-pump coronary bypass (OPCAB) surgery as compared to conventional coronary artery bypass operation is still debated. We started a prospective study in 2000 with the aim of using exclusively OPCAB for surgical myocardial revascularization in a single center. The present report analyzes the 13-years results of this approach in a large consecutive patient population.