Search

Tourism development has been a particularly intense area of negotiation in the Spanish countryside since the 1990s because of its major role in public policies for the economic restructuring, the regionalisation of policy instruments and its own intersectoral nature. This leads us to examine how the coordination takes place within the actors engaged in the tourist development of Sierra de Albarracín. This research adopts an inductive approach to the social relations that underlie the construction of a tourism project territory. From the meeting between the methodology of the social network analysis and the analytical framework of the School of Proximity, the procedure presented here helps to understand the logics of territorial construction. Cooperation appears more fictitious than the policy instruments of governance envisage. Questioning both cooperative and conflictive proximities offers new clues for the evaluation of public policy instruments.

Between 2007 and 2013, the European Rural Development Policy targets were supported by the LEADER policy, an instrument that can be interpreted differently according to each country. Based on the examples of France and Lithuania, we studied the way in which the institutional organization of the device at local level helps to understand the stakeholders system and how adaptable it is to situations in each of the corresponding countries and project areas. A comparative approach, based on a joint methodology of investigation and analysis, was used on four project areas: Joniškis and Ignalina in Lithuania, and Gévaudan-Lozère and Pays Coeur d’Hérault in France. It shows that, in all cases, a form of “municipalization” of the LEADER programme, or at least a strong integration of the association sector, is dominant and seems to be established. Studying the network of stakeholders helps to identify the interknowledge as well as the interdependency relationships that lie at the heart of the system. The development of the “social capital of individuals” is often an entry point, if not a cornerstone, of the stakeholders system in place. Finally, it is through the analysis of the project selection process that we can truly grasp the characteristics of the new public action mode, in particular by studying the allocation of projects in these local areas.

Pour relever les défis de l’agriculture africaine, notamment de l’autosuffisance alimentaire, de la création d’emploi et de richesse, le modèle du contrat agricole est promu par certains États et bailleurs de fonds internationaux dans le cadre d’un discours performatif sur les vertus des partenariats entre agro-industries et producteurs. Toutefois, les contrats agricoles suscitent des interprétations contradictoires. Les uns en font un modèle qui aurait des effets d’entraînement sur l’économie rurale, tandis que les autres y voient des stratégies de prédation des ressources agricoles, qui sont néfastes pour les communautés locales. D’un côté comme de l’autre, les analyses restent centrées sur des questions éthiques et parfois idéologiques. Les conditions de fonctionnement des contrats et leurs impacts en termes de développement sont peu abordés. Notre contribution, basée sur des enquêtes sociologiques menées au Sénégal, vise à caractériser objectivement les formes d’interaction (positive ou négative) entre contrats agricoles et développement des territoires qui abritent une filière rizicole. C’est à partir de ces enjeux de croisement entre développement agricole et développement territorial que nous développons une démarche méthodologique permettant de réaliser ce type de diagnostic. À l’échelle des régions dominées par la riziculture, nous mettons en exergue des trajectoires territoriales contrastées par rapport à l’interaction entre modèle agricole et développement territorial. Ce diagnostic est interprété par la connaissance des systèmes d’acteurs, notamment à l’aide de deux indicateurs, à savoir : la centralité, qui donne une indication sur les questions de gouvernance territoriale, et la densité des liens, qui renseigne sur l’importance du contrat agricole par rapport à d’autres modes de mise en relation. Concernant l’insertion des contrats agricoles, la structure des réseaux d’acteurs permet d’identifier un mode de gouvernance centralisé autour de la banque agricole nationale et de quelques industriels. Mais on note aussi une persistance des rapports informels et des structures communautaires (familles, amis, voisins) qui fonctionnent en parallèle du contrat agricole et qui remettent en cause le discours politique par rapport au potentiel transformateur des contrats agricoles.

A vidékfejlesztésnek a közös agrárpolitika (2007–2013) második pillérébe történő eredményes integrálásához a helyi szereplők kezdeményezéseire épülő közösségi tervezési módszerek elsajátítása szükséges, ami egyben a LEADER egyik célja is: alulról építkező helyi fejlesztéssel javítani a vidéki térségek helyzetét, hatékonyabbá tenni a forrásfelhasználást. Az Európai Unióban jellemzően sikeres LEADER-módszer beépült a Nemzeti Vidékfejlesztési Programba és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Tervbe, végrehajtása a Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartozik. Fontos kérdés azonban, hogy a megvalósítás során a magyarországi intézményi és eljárási keretek diktálta sajátos feltételek mennyiben alkalmasak a helyi szereplők aktív részvételének ösztönzésére, a helyi demokrácia konszolidálására. Baranya megyében végzett empirikus kutatásokra építve két szempontból tárgyaljuk a helyi akciócsoportok megszervezésének és működésének kérdését: a partnerségi együttműködések összetételén és a szereplők közötti hálózatok elemzésén keresztül. Az „erős” polgármesterek – részint vállalt szerepük, részint tekintélyük okán – központi helyet foglalnak el ezekben a hálózatokban. A LEADER-tengely működését vizsgálva úgy tűnik, az önkormányzatok (jellemzően a polgármesterek) uralják a programot, és ők játszanak meghatározó szerepet az akciócsoportok partnerségi struktúrájában. Az alapelvek értelmében decentralizált, alulról építkező, az önkormányzati, a civil és a vállalkozói szféra egyenrangú partnerségére építő LEADER program magyarországi megvalósulása így a központi hatalom túlsúlya (a központosított, bürokratikus szabályozási környezet) mellett a helyi hatalom, a helyi önkormányzat dominanciájával jellemezhető.